Mosolygós március

A március valahogy nem a szerencse hónapom. Az évek során bármivel próbálkoztam, bárhol, bármilyen halfajra, szinte sosem jártam sikerrel. A tavalyi hóviharos, autóban rekedős tavaszkezdet után mondjuk ez nem is csoda, de az idei március már sokkal barátságosabbnak bizonyult.


hirdetés

Tűző napsütés és rekord felmelegedés kísérte a tavasz első horgászatait. A hónapot rögtön egy kudarcba fulladó pontyozással kezdtem. Nem vagyok az a fajta, aki egy betli után nekikeseredik, inkább valami más lehetőség után néztem hirtelenjében.

Eszembe jutott Délegyháza a messze földön híres pisztrángsügér állományával. Sokan járnak ki ide már márciusban is pergetni, ugyanis ennek a halfajnak az ívási ideje későbbre esik őshonos ragadozóink zöménél, de az eredmények ilyenkor még nagyon szeszélyesek. Ám, a puding próbája az evés és a tilalmas időszakban másra szinte nem is nyílt lehetőségem, így elhatároztam, újra próbára teszem szerencsémet ezen, az öblökkel, félszigetekkel szabdalt, labirintusos tórendszeren.

Roland barátommal korán reggel érkeztünk a tópartra. Az előző évek tapasztalatai nyomán, már kialakult fejemben a stratégia, mely állásokat vegyük sorra. Próbáltam inkább azokat részeket előnyben részesíteni, melyek információm szerint talán kevésbé zargatottak. Gyönyörű szép napos időt fogtunk ki, ám csalóka volt ez az időjárás. A kocsiból kiszállva kemény, hűvös szelet kaptunk szembe a túlsó part felől, amely vadul felkorbácsolta a hullámokat a választott partszakaszon

Sebaj, ha esetleg nem jönnek be a számításaink, majd odébb állunk. Rolinak tartottam egy gyorstalpalót feka fronton, mert ő bizony, életében először próbálkozott e halfaj megfogásával. Miután barátom elméletben felvértezte magát, nekiálltunk vallatni a vizet. A kapásra nem is kellett sokáig várni, hiszen már a második dobásra megrángatta valaki botom spiccét.

A zsinórt belazítottam, hagytam, hogy áldozatom nyammogjon kicsit plasztik rákomon, majd ki jól végezte dolgát, tovaússzon, megfeszítve főzsinóromat. Ekkor durr, határozottan beletartottam az akcióba és megindult a sügértánc a víz alatt, néha pedig a víz felett is... :o) Rutinosan fárasztottam ki nagyszájú vendégemet. Kicsit köröztettem a vízben, majd Roli felé tereltem, hogy ő egy magabiztos mozdulattal állon ragadja és partra emelje. Gyönyörű, harminc centis fekát tarthattam kezeimben, míg a fényképezőgép megörökítette ezt a csodás pillanatot. Megmutattam Rolandnak, hogy is néz ki ez a jószág élőben, majd óvatosan visszahelyeztem a vízbe, hogy egy heves mozdulattal búcsút intsen nekünk.

A sikeres helyre invitáltam Rolit és ajánlottam neki, hogy a vízbe lógó bokrok előtt húzza el plasztik csaliját, míg én átmentem a stég másik felére, ami kevésbé számított ígéretes helynek. Ám, a szerencse ismét mellettem állt. Valaki vadul megcibálta a zsinór végét és én rögtön belazítottam, nyeletésre készen.

A zsinór hasa lassan fogyott, majd megfeszült és a távozó hal már botom spiccét húzta el, mikor embereset bevágtam és rögtön kezdődött is a móka. Jobbra-balra cikázott a víz alatt a dühös sügér, szabadulni próbálva a horogtól. Gyorsan felőröltem erejét, hogy grabancon ragadva a fényképezőgép lencséje elé tartsam. Gyönyörű példány volt, méretre pontosan akkora, mint előző barátja. Nyomtam egy barackot a fejére, majd visszaengedtem a tó mélyzöld vízébe. Hm, jól kezdődik ez a nap, csak Rolinak is jöjjön össze az első feketéje... :o)

Az évszaktól szokatlan, nyárias időjárás erősen éreztette hatását, a fák már rügyezni kezdtek és itt is – ott is előbukkantak a tarka virágok, a tavasz hírnökei. Igazán élveztem a nap melengető hatását, miközben harmadik sügéremet engedtem útjára. Harminc centis forma volt őkelme is.

Úgy látszik az idei évre már ez lett az átlagméret... vagy csak nekem volt szerencsém? Mindenesetre a sügéreket ott találtuk meg, ahol a szembe szél által keltett hullámok vadul ostromolták a partot. Még nem voltak kint a nádasban, inkább az első törésen tanyáztak, a parttól pár méterre. Érdekes módon, a csendes öblökben még csak kapásunk sem akadt, így rövid próbálkozás után visszatértünk a szélfútta részekre. Ha egyszer ez a siker titka, akkor miért próbálkoznánk mással?

Újra aznapi első kiindulópontunkra értünk vissza és próbára tettük szerencsénket, a már korábban halat adó részeken és igen, újabb kapásom akadt. Nyeletés, bevágás, fárasztás, de hopp, ez már a szebbek közül való volt. Többször betört a stég alá, de végül sikerült olyan pozícióba fordítanom, hogy Roland meg tudja ragadni alsó állkapcsát.

A nap halát tarthattuk kezünkben, egy robusztus testfelépítésű fekete sügért, amely farok tőig harmincöt centisnek bizonyult. Rendkívül megörültem ennek a fogásnak. Mivel Délegyházán korábban mindössze 38 centi volt az egyéni rekordom, ez igazán tisztességes példánynak minősül mellette. Pár gyors fotó és már úszhatott is a marcona haramia víz alatti fedezékébe. Most már rajtad a sor! - kacsintottam barátomra, aki rám is kontrázott egy 28-as fekával. Ezúton is gratulálok élete első fekete sügérjéhez!

A műcsalikról is essen pár szó! „Texas riggel” szereltük pálcáinkat. A vastag „fluoro” főzsinórra egy 7 grammos, furatos cseppólom került és egy 3/0-ás „offset” horogra tűzött, méregzöld „YUM Craw Papi” plasztik rák volt a sikeres csali. Próbálkoztam minden más egyébbel és bár, akadt kapásom rájuk is, csak ezzel a szettel sikerült halat fognom végül. A bevontatás apró, pár centis pöccintésekből állt.

Ha túl nagyot emel az ember a bot spiccével, az megriaszthatja a fekákat. Már évek óta alkalmazom ezt a stratégiát és bizony, az egyik kedvenc módszerem fekete sügérre. Igazán szórakoztató, ahogy agresszívan lecsap a fenéken pöccintgetett csalira a sügér és rövid nyeletés után bevág neki a horgász ember.

A nap folyamán még két további szép sügért sikerült partra parancsolnom. Igazán élménydús pecában volt részünk és bár, a videózás miatt elég sok kapást elszúrtam, illetve több halam le is akadt, így sem voltam elégedetlen. Egy kellemes napot töltöttem Roli barátommal a vízparton és bár, fújt a szél rendesen, mégis sokkal emberibb körülmények fogadtak minket, mint a téli jeges dunai pecákon. Mégis úgy gondolom, hogy az elkövetkező időszakban nem fogok ide visszatérni.

A fekete sügér nincs benne kedvenc halaim listájában, csak időszakosan horgászok néha rájuk. Ellenben hamarosan közeledik az április és felszabadul a csuka, ami már bizony egy sokkal izgalmasabb téma számomra. Szóljon tehát a következő történet majd az áprilisi vadvízi fenevadakról és az ívás utáni nagy zabálásról...

És végül tekintsétek meg a nap hangulatos videó összefoglalóját:

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés