Őszi-téli ruhavásár 2.

Ahol a nád a víz felé hajlik....

Szerettem abba a horgászboltba bejárni. Ha másért nem is, de a friss pletykákat, halfogásokról szóló híreket meg lehettett hallgatni. A mondóka végén reflexszerüen jött a buta kérdésem, amire már akkor tudtam a választ mihelyst kiejtettem az első szót a számon.

JRC ágy + hálózsák szett 640
hirdetés

- Hol fogta? - egy ravasz mosoly és - ej, zsivány! - kíséretében, - na jól van, neked elárulom... - majd halkan a pult felett suttogni kezdett, hogy senki meg ne hallja (még az akváriumban úszkáló díszhalak sem) pedig csak mi ketten tartózkodtunk a boltban. - Hallod az egyik csatornán horgásztam, beetettem az egyik helyre és bedobtam pontosan oda... - Igen tudom... - folytattam. - Ahol a nád a víz felé hajlik! - mondtuk egyszerre. Egy kacsintás, egy vállfelhúzás, mutatóújj az ég felé mutatása figyelmeztetésnek, aztán; - Tudod többet nem árulhatok el, mert holnaptól biztos nem kell odaülnöm se neked, se nekem! Fiatal vagy még a titoktartáshoz, ha elmondod a legjobb barátodnak vagy bárkinek, akkor azt már hárman tudjuk és az már nem titok többé!

 

Én ilyenkor ott álltam dühösen, magamban bosszankodva, hogy mi a jó nyavalyáért félti tőlem, vagy bárkitől a halat. Később jöttem csak rá mennyire igaza volt. De akkor már hiába akartam, sajnos nem tudhattam neki megköszönni bohócos intelmét.

Mert milyen egy fiatal pecás suhanc? Azt hiszi egy szerinte szebb fogásnál, hogy még csak ő fogott halat a világon. A szája többet fecseg az élménytől, mint négy pletykás asszonynak fizetést követően az első piacon...

Akkoriban a gyereknek nagybb dicsőség nem is kellett, minthogy a kerékpárkormányra figyelemfelkeltő módon felerősíteni a zsákmányát és mindjárt a leghosszabb, legforgalmasabb úton emelt fővel megfontoltan, komótosan - hogy az idősebb emberek is észrevegyyék - hazaközlekedni. A hazaút során és a későbbiekben a fogás körülményeiről készségesen, naívan, aprólékosan válaszolt mindenkinek. Majd mikor legközelebb arra a helyre indult horgászni elkerekedett szemmel nézte, hogy nem hogy az előző fogása helyszínére, de még a környékére sem tud leűlni. Több esetben nem feltétlenül a kérdezősködők foglalták el a halat adó helyet, hanem olyanok akiknek valószínű még horgászengedélye sem volt. Aztán pedig, nem kellett több időt arra a helyre áldozni halfogás szempontjából.

Tudom mindezt magamról, illetve a velem egykorú srácokról akikkel átéltük ezt egy jó párszor. Ilyenkor mindíg fülembe csengett öreg barátom mondata. Igaz, hogy akkor már túl késő volt gondolkodni. Nagy örömeink édes kis bosszúja volt ez. Talán annyi előnye volt a dolognak, hogy gyerekfejjel szembesülhetttünk a reánk váró világ gyarlóságával.

Jóval később azonban a könnyűnek vélt sikereink miatt ugyancsak felülkerekedtek rajtunk a dicsőség büszke katonái. Az értük kapott pofonok pedig minden eddigieknél jobban fájtak. Erre nagyon jó példák voltak az azután következő évek. (Persze egy jó darbig nem azon a vizen).

 

Abban az egy bizonyos évben felfedeztem egy mindenki által (beleértve a horgászokat és a halászati jog képviseletében az ő alkalmazottait), elhanyagolt csatornát. Első ránézésre tényleg gyalázatos állapotban volt. Szinte egybefüggő vízinövény borította a vízterületet parttól partig. Horgászni szinte teljesen lehetetlen volt benne, a pergetés gondolata pedig fel sem merülhetett egy környékbeli átlaghorgásznak. Nekem valahogy mégis sikerült megoldanom ezt a rejtélyt és sikerült a számat is tartanom. Nem írok számokat - pedig az akkori naplóm mindegyiket szám szerint nyílván tartja - de azon az őszön rengeteg csukát fogtam illetve fogtunk. Mert rajtam kívül csak a párom tudott a titkomról.

Nagyon szép "emberes" hónapokat éltünk át. Megcsodálhattuk e nemes ragadozóhal sokszínűségét, szilajságát, vadságát. Úgy érzem, hogy a tapasztalatokkal, az élményekkel és a halakkal eggyütt sokkal közelebb kerültünk a természethez. Az maga volt a csoda! Ha lehetne minden becsületes horgásztársamnak kívánnék ilyen gazdag sikerélményeket. Legalább egyszer az életben adasson meg nekik egy ilyen fogássorozat.

Gondolataim mélyén azért mindíg ott lebegett, hogy meddig fog tartani számunkra ez a horgásszivet dobogtató földi paradicsom.

Tény, hogy később ott (következő nyár elején), több ismerős horgásszal összefutottam. Látták, hogy fogom a halat, a módszerem sem volt titkos többé. Az is tény, hogy két jóbarátomat is bizalmasan "beavattam". Fogtak is szépen, ahogy ők örültek a halaknak örültem velük én is. De az azt követő őszön már csukák helyett tükörhálókat fogtam és a part szélén a "pergető horgászok" által a füben kitaposott "csapáson" gyalogoltam. Egyet lehet tippelni mi lett a visszaengedett csukák sorsa...

 

Ez egy jó pár éve történt, azóta a csatorna köszöni szépen jól van. A meslencek száma nem csökkent. A halászati jog birtokában lévő hivatásos halász(ok), kitűnő munkája, majd a vízterülethez képest horror árúra emelkedett horgászjegy miatt nem egy kedvenc víz a környéken horgászók számára.

Az a csodaország amibe akkor mi belecsöppentünk immáron örökre megszünt. Bekebelezte egy óriási hatalom. Ami minden gyenge ember fölött áll, az pedig nem más mint a feneketlen gyomrú gyarlóság.

Dőreség lenne azt álltani, hogy csak miattam lett újra felkapott ez a csatorna. De a sok egybeeső "véletlenek" mégis valahol engem igazolnak...

Nem irígylem a mai kor igencsak csekély számú fiatal horgászait. Különösen kitartóknak kell lenniük, hogy vadvizen halat tudjanak fogni. Ha fognak akkor sem csomózzák már a kétkerekűjük kormányára a konyhára szánt halat. Már csak azért sem, mert nem látom őket kerékpározni... A dicsőség pedig ott bujkál ugyanúgy bennük is mint mindenkiben akit megérintett a horgásszerencse. Csak az ő büszkeségük a modern kornak megfelelően a világhálón köt ki.

Ugyanúgy válaszlolgatva minden apró részletes kérdésre. Nos senkinek nem kell bemutatnom az internet világát, de míg egy-két jó barátnak készségesen felelget addig a műsort több százan is követhetik. A könnyen jött infó alapján pedig aki nem rest ugyanúgy szerencsét próbálhat, a becsületestől a gazemberig. Majd egyszer csak sok ismeretlen horgász fog feltünni, később pedig egy haltalan víz. Aki viszont ezt a folyamatot a véletlennek gondolja, annak igencsak gondok lehetnek a fejében.

Én hiszem, hogy legyen köztünk akármilyen gaz horgász, az adott vízterületet teljesen lehetetlen lerabolni. Bár a haltalansághoz nagymértékben hozzájárul. Viszont egy jól felkapott vízbe előbb-utóbb halászezköz is kerül. A lehalászott hal szempontjából éppen mindegy, hogy ki helyezi ki a tiltott vagy nem tiltott eszközöket. Hivatásos halász, aki esetleg elfelejtette meddig érvényes a területe és furcsa módon csak éjjel ténykedik, vagy éppen börtönből kiszabadult egyén(ek), akiknek semmi sem szent. A háló, mint tudjuk sokkal hatékonyabb módszer amely minden érdemes halat kitakarít.

 

De az is biztos, hogy a horgászok arra érdemes csoportja tud vigyázni a meglévő vadvízi halállományra. Vannak erre a környékünkön nagyon jó példák is ahol a szükséges információt (már akinek kell), nem a neten keringetik mindenki szeme láttára. A lehető legbizalmasabban kezelik és csak olyan emberekkel osszák meg részletesen a fogás körülményeit akik megérdemlik. Raknak fel ők is halas képeket, de a részletek titkok maradnak. (hol,mivel,mikor).

Szeretjük nézegetni mások fogásait, sokunknak különösen kuriózumnak számít, ha azt egy fiatal horgász fogja. Felreértés ne essék, most ezzel nem azt akarom sugallni, hogy féltsük a halat barátainktól, hanem féltsük inkább az arra alkalmatlan személyektől. Mert higgyétek el, van mit féltenünk. A jövőt is mi írjuk. Ha nem óvjuk a szépséges jelent a mai kornak megfelelően, ugyanúgy elmúlik, mint egyszer egy csendes, szelíd, puha ősz és soha többé nem jön majd vissza.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

Őszi horgászruha vásár 640
hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
DAM XTherm termoruha szett

hirdetés