Közel a határhoz

2015.10.21. forrás: Figura horgász blogja

A vonatablakból szép látványt nyújtott, ahogy a váci templom tornya épphogy megmutatta magát a ködbe burkolózva, majd kicsit tovább haladva a Dunakanyarban, a visegrádi vár is kitornyosulni igyekezett az őt körül vevő ködfátyolból. Következő pillanatban már Dömös volt felismerhető a rohanó vonatból. A partra pillantva eszembe jutott az, amikor Janival és Marcival oda látogattunk el, egy szintén ködös hajnalon. Sok trükköt és mozzanatot leshettem el a fiúktól, amiről anno írtam egy nagyon népszerű bejegyzést (statisztikai, nem szubjektív adat) rengeteg hangulatos képpel.

Garmin halradarok 640hirdetés

Na, de kanyarodjunk vissza, mert Szobnál már rég leszálltunk a technika vívmányáról és gyalog folytattuk utunkat a természetvédelmi területen a következő faluig.

Séta közben lencsevégre kaptam pár védett virágot, szürke marhát és a hajnali párába burkolózó pókhálót. Persze nem csak szép és jó van. Az aljnövényzeten összegyűlt harmatcseppeket szépen gyűjtötte össze a vízálló bakancsom és a nadrágom szára, aminek nem örültem, mert mint kiderült, nagyon jó marketing szöveg volt, hogy ennek a túra lábbelinek nem okoz gondot az eső, illetve a harmatcseppek. Hát nem!

Miután felvettük a melles csizmáinkat egy kis séta következett a hazánkban 143 km hosszban folyó vízben, míg nem találtunk egy kis ideig fix pontnak mondható táborhelyet. Figyelmesen kellett járni táskával a hátunkon és értékekkel a kezeinkben, mert a meder változó - hol puha iszapos, néhol köves, vagy apró kavicsos volt – hiszen egyikünk se szeretett volna orra bukni a vízben. Miután kényelmes és biztonságos helyre leraktam cuccaim, a kis vízben állva igyekeztem kihasználni azt, hogy az elmúlt héten betört hideg időjárást most egy kis enyhülés váltotta fel, sütkéreztem hát egy picit a reggeli napsugarakban, miközben bámulom a kies tájat, illetve a vizet, hiszen az Ipolyban közel 50 halfaj honos.

Közben Marci már tőlem északabbra jár a főágban, talán ideje lesz lassan utána erednem, nehogy lemaradjak az első pikkelyeséről a mai napon. Óvatosan és figyelmesen lépkedek a számomra ismeretlen medrű patakban. Változatos, igazán izgalmas a meder és a vízmélység, de a part menti fák és erdő is lélegzetelállítóan hatott rám. Érezni és látni lehetett a kristálytiszta vízben az iszapos, apró vagy a nagyobb kövekkel teli folyómedret. Nem lehetett betelni a látvánnyal.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park területén nem csak a horgászok, de a kirándulók is jól érezhetik magukat. Van szalonnasütésre kijelölt hely és nagyon hangulatos a folyó partján végig sétálni, közben akár szedret is csipegetve.

Ha az időjárás is lehetővé tesz, idén újra ellátogatok majd, amikor a lombkoronák festői őszi pompájukba öltöznek. Szép látvány lesz, ahogy a szlovák hegy és a magyar domb között néha csak folydogáló „patakot” ismét lencsevégre kaphatom.

Kösz Marci az invitálást, remek túra volt. Ezért a látványért megérte hajnali fél négykor ébredni, beázott cipőben gyalogolni hajnalban és több mint 15 kilométert sétálni összesen a nap folyamán.

Ha már itt tartok, a történetem elején említést tettem egy számomra nagyon emlékezetes ködös horgász túránkról a Dunakanyarban, Dömösről. Szívesen ajánlom figyelmetekbe a képes beszámolóm, higgyétek el, megéri megnézni.

Humminbird halradarokhirdetés

Horgászhírek

Még több horgászhír »