Kora tavaszi fekete sügérek

Beköszöntött a már oly régóta várt tavasz! A nappalok jól érzékelhetően meghosszabbodtak és a hőmérséklet is kezdett elviselhetőbbé válni. Egyre jobban mozgatta a fantáziámat, hogy vajon a melegedés hatására aktivizálódtak-e imádott halaim, a fekete sügérek. Az első fogásokról tudomást szerezve, véglegesen eldöntöttem, hogy a hétvégén részemről is rajtolni fog a 2014-es fekás szezon...


hirdetés

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, az egész hét a szombati peca megszervezésének jegyében zajlott. A melegedő időjárás ellenére a víz még kimondottan hűvös volt. Eddigi tapasztalataim alapján, a nagyszájúak ilyenkor még igen passzívan, minél kevesebb energia elvesztegetésével próbálnak táplálkozni. Ennek megfelelően, én ebben az időszakban a lomhán, lassan mozgó wobblereket és a texas-rigen felkínált gumikreatúrákat favorizálom. Felszereléseimet ezek mintájára állítottam csatasorba.

Ez a horgászat különösen fontos volt számomra, hisz barátnőmmel együtt vágtunk neki a napnak. Az ebből fakadó büszkeség egy kis lámpalázzal párosult, mivel nagy volt bennem a bizonyítási kényszer, nehogy ez legyen az első és egyben utolsó közös pecánk. Ennek ellenére az első óra - egy kósza lekövetést leszámítva - eredménytelenül telt el. Hamar tudatosult bennem, hogy az eredményesség érdekében a nap legfontosabb feladata a halak felkutatása, megtalálása lesz.

Hosszas keresgélés után - legnagyobb meglepetésemre - barátnőm vette észre az első kisebb egyedekből álló sügércsapatot. Sajnos, az általunk keltett hangokra azonnal elinaltak, de azért az esélytelenek nyugalmával, finoman beejtettem a zöld rákutánzatomat a rozoga stég alá. Talán a második apró emelés után kaptam egy igen finom odapöccintést. Időm sem volt átgondolni a váratlan helyzetet, mivel a kezem reflexből bevágásra mozdult. Szerencsére minden úgy történt, amire már hosszú hónapok óta vártam. A kristálytiszta vízben egy aprócska zöld árny kezdett heves fejrázásba, majd pár pillanat múlva már óvatosan ragadhattam állon 2014. év első nagyszájúját. Nagy volt az öröm a csónakban, végre barátnőm is találkozhatott az általam már rengeteget emlegetett fekete sügérrel!

Pár méterrel távolabb haladva, ismét egy apró csapatba "botlottunk", ám ezek közömbösen kerülték ki az óvatosan mozgatott gumimat. A jó megoldásra törekedvén, egy még szűz, fehér süllyedő wobblert csatoltam a kapocsba. Második behúzásommal két fekete árny figyelmét keltettem fel, melyek 10 centiméteres távolságból, monoton mozgással követték a lomhán mozgó minnow-omat. Már-már kezdtem beletörődni szomorú sorsomba, hogy ezúttal bizony csak a lekövetésig jutok, amikor egy harmadik sügér, a semmiből felbukkanva vágott rá a csalimra. Ez már egy tekintélyesebb hal volt, amely hevesebben is küzdött szabadságáért, ám a harcot végül én nyertem meg.

Ezután továbbálltunk, és az öblöket felkutatva, újabb csapatok megtalálását tűztük ki célul. Sajnos, ez feleslegesnek bizonyult, hiszen a nyáron oly jól működő öblök, most csak kárászokat tartogattak. Nem csüggedtünk, éberen fürkésztük a vizet, miközben meg-megálltunk az ígéretesebbnek tűnő helyeknél. Az egyik ilyen megállónál barátnőm pillanatai következtek. Élete második castingos dobását eredmény koronázta! A precízen emelgetett rákot egy éhes nagyszájú hörpintette be, és a bevágás után megkezdődött szerelmem első fekete sügér fárasztása. A gyors fárasztás Őt igazolta, és én boldogan nyújthattam kezébe élete első fekuszát! Kimondhatatlan volt az örömünk, és úgy érzem, Ő is megfertőződött abban a betegségben, amiben én már oly régóta "szenvedek".

Már méterrel arrébb - ismét egy stég alól - nekem is sikerült egy újabb, kisebb példányt becsapnom, amely a hideg víz ellenére, hihetetlen agresszivitással vágott oda a beeső guminak. A fotózás után őt is gyorsan útjára engedtük.

Ha "egy üzlet beindul", gondoltam magamban... Pár méterrel távolabb végre egy nagyobb egyedekből álló csapattal nézhettünk farkasszemet. Sajnos, késő vettük észre őket, így túlságosan rájuk mentünk, melynek következményeként gyorsan elinaltak. Picit kifelé haladva, az említett helyet negyedórát pihentettük.
A kötelező várakozás után, talán a harmadik dobásra érkezett ismét egy agresszív rávágás. Azonnal viszonoztam és már éreztem is, hogy bizony egy komolyabb hallal van dolgom. A wobbler viszonylag vékonyan akadt, de Fortuna most az én kezemet fogta, és boldogan méregethettem az idei év első látványos fekete sügérét. A mérőszalag faroktőig 35 cm-t mutatott.

Kezeim remegtek, miközben gyorsan átgondoltam, mi is történtek mindeddig: 2014. év első fekete sügérje, barátnőm első fekete sügérje, 2014 első komolyabb példánya. A kulcsszavakat magamban mormolgatva, már kezdtek összeállni bennem a majdani cikkem körvonalai. Gondolataimból egy újabb rávágás ébresztett fel, mely mint utóbb kiderült, a nap utolsó halát jelentette. A fárasztást a társa végigkövette, majd a csónak mellett várt, amíg fogásunkat útjára nem engedtük, hogy utána együtt induljanak tovább. Nem mindennapi jelenség volt!

Ahogy a nap kezdett lemenni, úgy maradtak el fokozatosan a kapások, és végül a sügérek teljesen eltűntek. Visszafelé menet, a megállított wobblert, még egy kisebb fekusz verte le keresztbe, de furcsa módon a bevágás nem ült. Ez azonban már nem tudott mélyen megérinteni, hisz így is jóval többet kaptam ettől a naptól, mint amire számítottam. A csónakból kiszállva, barátnőm kérdése tette fel az i-re a pontot: "Jövő héten is eljövünk?"

Tordai Máté (Largemouth)

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés