Őszi-téli ruhavásár 2.

Halszagú élet

Több mint 300 kilométer széltibe-hosszába az országon át, végig a domolykók nyomában…szorosan. Mindezt azért, hogy délutánra egy olyan helyen találjak rájuk, ahol nem gondoltam volna.

JRC ágy + hálózsák szett 640
hirdetés

Az első helyen még csinosban, munkaügyben jártam, de az egyeztetés közvetlenül egy tó partján volt. Kicsit korábban érkeztem, ezért az időt elütendő lenéztem a vízre: A stég előtt a törésnél az az árny igen ígéretes egy dög volt.

 

Ugyanazon stég öt perccel később: Az árnyak kicsivel a törésen túl bizony domolykók. Nyolcan-tízen lehettek, mind kiló környékén. Abban az órában, amikor ott voltam, folyamatosan ott járőröztek a stégek előtt. Ha közéjük dobtam egy kavicsot, kicsit megrebbentek, de aztán visszafordultak megnézni, nem-e kaja véletlenül.

 

A guta majd megevett, amiért nem csomagoltam be az UL cuccot, és nem tettem fel a kajakot. Ebben a csodálatos időben igazán jó kis mókát lehetett volna csapni.

Miután a nap protokolláris része le volt tudva, kora délután már botokkal a kezemben támadtam az idén már unalomig püfölt vizet. Három-négy óra reménytelen küszredobálás után elegem lett, és újabb helyszínt kerestem.

 

Itt már nem is reméltem semmit, csak amolyan terepszemlére vágytam, de persze fent volt a kis Kenart Hunter, annak is a halmintás verziója. Hegymenet irányba rángattam a csalit.

 

Idény nyitónak nem is olyan rossz. Szép dorozmás volt a buksija.

 

Aztán ha egy üzlet egyszer beindul…sajnos nem a darabosabbja folytatta, egy kicsit kisebbek, de azok legalább egymásnak adták át egymásnak a kilincset wobbler horgát.

 

 

Aztán akasztottam valami igazán brutálisat, de a szezon eleji formám miatt túlerőltettem, és lemaradt. Már majdnem bosszús lettem, amikor a hátam mögött csattant valami. Aztán megint. Aztán megint. Az év első domolykó szedései, nem küszök szélhajtása, hanem valódi szedések. Pont egy megtermett diófa alatt. Nem volt egyszerű dolgom, ráadásul a wobblert is a sügérmintás ikertestvérére kellett cserélnem, mert az ezüst egész lomhán mozgott völgymenetben.

Közben helyi erők érkeztek a partra. Édeskettesben, dugós rendszerű teleszkópos randevú volt kibontakozóban gilisztás feltéttel, feltétlenül. Leültek, és néztek…engem, ahogy monoton tempóban menekítettem a csalimat a mögötte megpúposodó víz elől.

 

Az eredmény magáért beszél. Szűk két nagy arasznyi volt! Hiába, ami jár, az jár!

 

Itt egy hosszú fényképezés nélküli szünet kezdődött. Jobbára arasznyiak jöttek, akár felfelé, akár lefelé téptem az áramlatban a Kenartot. Ezek gyors horogszabadítás után visszakézből szabadulást nyertek, nem akartam hergelni a fényképezéssel a szomszéd sporit.

Lehet, hogy a szociális érzékenység nem az én asztalom. Ennek jegyében már nyúltam is a szákért. Ismét komolyabb halam akadt. A srác a túlparton pikk-pakk összetolta a gyűrűket, felspúlnizta a madzagot, és félreérthetetlen testbeszéddel indulásra késztette barátnőjét is.

 

Gyalogszerrel iparkodtak hazafelé, de ezt nem úszhatták meg. Kegyetlenül messzire dobott csalinak vágott oda ez a domolykó, ezért viszonylag hosszú ideig tartott, amíg áramlattal szemben magamhoz tereltem. Majdnem akkora volt, mint a sorozat elején beköszönő bandanagy.

 

Közönség nélkül már a fejesek is szégyenlősebbek lettek. A mohos hátúak teljesen eltűntek, és csak nagy nehezen sikerült kicsikarnom egy-két kölök domit a vízből. Helyette jött a fáradság jele: többször fára és bokorra küldtem a cuccot. Ilyenkor abba kell hagyni, amíg nincs anyagi kár.

 

Kocsiba be, ablak le, gáz. A városba érve azonban elcsűbultam: egy kis urbán-fishing-ultra-light, idén először. Telhetetlenség, emberi gyarlóság. A víz valami megmagyarázhatatlan okból úgy nézett ki, mintha higított meszet öntöttek volna kapuccsínóhoz. Teljesen átláthatatlan volt, nem is reméltem semmit.

 

A kis lengyel wobbler megint meglepett. Itt eddig csak 0-ás és 00-ás körforgóval sikerült halat fogni, mással még nem. Hála a zavaros víznek, talán nem vertem le a helyről a többit. Rendületlenül dobáltam, de a városi pehely-pergetés veszélyes a fogakra.

 

Sajnos az amputált testrész nem lett meg, ezért beutalom egy kis rehabilitációra. Most pihen egy darabig, de remélhetőleg még a nyár elején újra csatasorba tud állni. Nem is variáltam tovább. Körforgóra jött még egy fejletlen kis utcagyerek, és már indultam is haza.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

DAM XTherm termoruha szett 640
hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
JRC ágy + hálózsák szett 1200

hirdetés