Kapástalanságból üdvözülés

A tegnapi sárkányeregető időjárásban Tamás barátommal megejtett első idei közös horgászatunk szép halakat adott a Marcalon, így kézenfekvő volt, hogy ma is a partjára látogatok.


hirdetés

Megvártam, míg a futár meghozza a 100 éves Móricz könyvecskémet /mit mondjak, nem akármilyen érzés egy ilyen régiséget kézbe venni, óhatatlanul azokra gondolok, akik ezt rajtam kívül megtették; egy ilyen könyvnek bizony sorsa van!/, és már pedálozok is. A Marcal sajna nincs közel, de messze van, húsz egynéhány kilométer a táv oda-vissza. Hátszél támogatja buzgalmamat, és már a folyó völgyében gurulok.
A halfogáson túl most piszkos anyagi érdekek is motiválnak, tegnap egy hanyagul elegáns dobást követően elvette egy fűzfa a wobblerem, jó lenne megtalálni, de ehhez a túlpartra kell mennem, így végigkerekezek a folyót kísérő úton. A Marcal idei kisebb áradása megint adott munkát a homokzsákokat előszeretettel pakoló katasztrófavédelmiseknek, az út eleje olyan, mintha a bugaci homokpusztákon kelnék át biciklivel. Feljebb már kemény a talaj, bár itt meg a helyi gazdák vágták össze, akik előszeretettel ülnek traktorba közvetlen eső után, hogy aztán tönkre pocsékoljanak minden utat. Sebaj, így a bringán ülve ingyen kapok teljes körű prosztata-masszázst. Mire a folyón átívelő kis hídhoz érek, kisüt a nap is, meghazudtolva a tegnapi szeles, majdhogynem hűvös időt.
Elvégzem a szerelkezés rituáléját, ami többek közt arra is jó, hogy a folyóra kiérés közben egyre zaklatottabb idegeim megnyugodjanak. Most, a napsütésben látszik igazán, mennyire is tiszta a víz, szépen lelátni az aljára, küszök bóklásznak előttem, beljebb sorra rajzolják jellegzetes karikáikat a felszínre. A Marcal egyik nagy vonzereje számomra a tiszta víz nyújtotta "mozi", apróhalaktól a böszme domolykókig és a sok esetben leesett állal lesett szörnyekig sokféle hal amúgy rejtett életébe nyerhetek így bepillantást.
Állhatatosan csapkodom a vizet, darab ideig eredménytelenül, eszembe is jut tegnapi megjegyzésünk, hogy ideálisabb időjárási viszonyok közt tán nem fogtunk volna olyan szépen. Úgy látszik, beigazolódik a megjegyzés. A napsütötte részeken valóban még lekövetést sem kapok, ám lejjebb lesznek fás, árnyékos részek, oda helyezem a bizalmam. Ami bizalom marad, az első ilyen szakasz-istenem, úgy néz ki, mint valami álom!- bizony nem ad kapást.

A termetes fűzfák közt járva ideálisabbnál ideálisabb helyekre hintem az ideálisabbnál ideálisabb wobblereket, de hiába az igyekezet, a mélyből senki sem szól hozzám. Part szélébe dobom a kis Kenart-ot, a kint lévő zsinór beleakad egy víz fölé hajló csonka nádszálba. Megpróbálom lepöccinteni, makacskodik, nem adja. Vontatom tovább a wobblert, már a nádszál közelében jár, mire leveszi végre egy pikkelyes. Sügér csapkodja a vizet. Ez egy ilyen nap, a felakadt zsinór miatt nem adatik meg a kapás érzése, ráadásul a fárasztást is elvégzi helyettem a nádszál. Kikapom a kis sügeret, méltatlankodva néz rám, visszaveszem a csalit, és elengedem. Minden esetre a nap meg van mentve, halas lett a kezem.
Minden dobásba bele látom, bele érzem a halat, minden adott, hogy most... vagy most! Cserélgetem a wobblereket, egy kis Kenart akad a kezembe, különösebb meggyőződés nélkül akasztom kapocsba és már repül is. Vízre érkezés után épp megindítanám, mire BUMM!, elemi erővel veszi magához valaki. Bár a meder közepén jött a támadás, halam rutinosan a parthoz úszik, gyökerek, faágak közt keres szabadulást. Botom karikában, a hal enged az erőszaknak, már előttem úszik a mélyben. Emelem, várom, mikor pillanthatom meg először. Pompás, gyönyörű domolykó a horogvendégem, még visszabukik, másodjára már a parthoz simul. Nagy nehezen kimarkolom, ércsipesszel kiakasztom a horgot, fotózom, mérem. 38 centi, mély tónusú, káprázatos színekben pompázó igazi marcali buckófejű. Engedem is vissza, baj nélkül, határozottan tűnik el a mélyben.

A hal kiemelése és visszaengedése közti idő szinte teljesen kiesik, olyan extázisban vagyok. A zsinórt, végén a wobblerrel a körülöttem lévő bokrokról szedem össze, az ércsipeszt pedig fogalmam sincs, hová tettem, ha agyonütnek se tudnám megmondani. Végül a hátizsákomban találom, de hogy hogy került oda, rejtély! Biztos, amikor előkotortam a Nikont, akkor tettem, dobtam bele, de erre nem is emlékszem. Szeretem én is fotón megörökíteni a szebb fogásokat, de rettenetesen féltem is egyben a halat, eszeveszett kapkodás ez nekem, szeretem minél hamarabb újra vízben tudni a halat. Leülök, remeg a kezem, rá kell gyújtsak. Eszembe jut öreg sporttárs kollégám, aki csak legyint, ha említem a domolykó fogásaimat, szerinte szemét hal. A bennem lévő buddhista szerzetes mára már megjegyzés nélkül engedi el füle mellett az ilyen szavakat.
Tovább sétálok, időnként ránézek a vízre, de már különösebb erőltetés nélkül, csak kíváncsiságból úsztatom meg a csalikat. Megkaptam mára az élményt, nincs bennem hiányérzet a további kapástalanság miatt. Leérek a tegnapi beszakadt wobblert rejtő fűzfa közelébe, de a part megközelíthetetlen, sűrű bozót takarja a vizet, a tájékozódási pontként kinézett nyárfát se látom a túlsó parton. Ami a folyóé, az a folyóé.
Visszafelé egy tiszta partszakaszon leülök a fűbe, nézem a lassan ballagó folyót, mosolygom a felszínen mozgó apróhalak kedves igyekezetét. Itt kellene maradni, soha többé vissza nem térni a "civilizációba", nem kell az átka, a nehézségei, az emberi társadalom egymást maró hiábavaló igyekezete, az önzés diktálta harc, a lassan mindent eluraló technika személytelen, gyilkos valósága. Tudom, hogy nem maradhatok. Egyet azonban megtehetek: mivel itt van a lelkem egy darabja, annyiszor keresem fel, ahányszor csak tehetem.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

allstar
2 éve

Nagyon jó írás, kíváló gondolatok. Gratulálok! :)

7

Köszönöm!

6

Felemelő, szép írás, gratulálok!

5

Köszi tisza444! Remélem, még nagyobb domival üdvözülsz! :)

4
tisza444
2 éve

Szép írás, gratulálok.
Szép a folyó is nagyon.
Én a Zagyván még a kapástalanság fázisban vagyok, napok óta, de van még 2 napom megüdvözülni.
Egy hasonló jószággal elégedett lennék :)

3

Köszönöm! Sok sikert és hasonló élményeket kívánok. Bár nem horgásztam még az Ipolyon, látom, hallom, csodás folyó!

2
agombi
2 éve

Gratula az irashoz, nagyon tetszett :) Szep fotokkal, gondolatokkal. En is hasonlo indittatasbol jarulok a folyokhoz amennyiszer csak tudok. Holnap peldaul az Ipolyon probalunk par domit becserkeszni.

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés