Szekvasar 920

Hasta la vista, Balinok...

Régóta tervezett és nagyon várt horgászatot sikerült nyélbe ütni múlt hétvégén. Sikerült úgy alakítani a programokat és feladatokat, hogy egy teljes napot a Balaton környékén tölthettünk.

Szekvasar 640
hirdetés

Szombat reggel indultunk öcsémmel, 9-kor már gőzölgő kávéscsésze mögül szemléltük a türkizkék vizet, a heti eseményekről beszélgettünk és gondolkodtunk, hogy merre-mit-és-hogyan próbáljunk.

Az időjárás jelentést szerencsére kikapcsoltuk, így ránk nem volt érvényes. Az országszerte tomboló ítéletidőt, dézsából zúduló esőt, kiöntő "kétöles" patakokat és hirtelen árhullámokat, mi napsütésben, egy szál pólóban vészeltük át. Sőt még az előírásszerű hűtött védőitalt is magunkhoz kellett venni az egyik partmenti sörözőben.
(Este azért hozzánk is odaért a rossz idő. Másnap hazafelé aztán elkapott a cunami, de akkor már autóban ültünk, így annyira nem volt zavaró...)

Valahol a kávénál tartottunk. Szóval a kötelező koffeinfröccs után szedelőzködni kezdtünk, már a zsinór végét kötöttem a műcsalihoz, míg öcsém nullkilóméteres pergetőbotját suhogtatta. Végül minden a helyére került, eljött az ideje a próbadobásoknak.

Először nagy gumikkal próbáltuk megkopogtatni a hínaras részek szélét, cölöpök környékét, csukára számítottunk. Esoxxék nem vettek minket komolyan, így az egy ideje már őrült csobbanásokkal, szétspriccelő kishalak után durrogós rablásokkal bemutatkozó balinok felé fordultunk.

Öcsémnek egy már bevált és könnyen kezelhető balinos csali került horogra (ez nyilván a Salmo Thrill), míg én valami különlegesebb csemegével készültem.

Még a téli - horgászatmentes - időben tetszettek meg Ákos wobblerei ( http://seklerangler.wordpress.com/ ), kaptam is belőlük pár csodaszép darabot, de az otthoni nézegetésnél és a csalisdobozba való beköltöztetésnél nem jutottak tovább, az éles teszt eddig váratott magára.

A wobbler amiből 3 db büszke tulajdonosa lettem, terelőlap nélküli, kicsit hajlított formájú és szinte tökéletes koppintása a balatoni küszöknek. (Van belőle lassan süllyedő és felszíni változat is.)
Már nézegetni is öröm, tényleg szép a mintája és kidolgozása, egy-egy kisebb felületi egyenetlenség emlékeztet arra, hogy ez bizony kézzel készült. Ezúton is köszönöm!

Végre eljött a próbadobás ideje. Kellett egy kis idő míg hozzászoktam, elsőre furcsán "karikázott" a kishal, de egy kis próbálgatás után nagyon szépen megtanítottam sétálni a vízben. Folyamatosan lassan húzva rapszódikusan ki-kitörő, imbolygó mozgással úszott, igazi szélütött vezérküszként ténfergett a víz tetején. Megállítva lassan süllyedni kezdett, ilyenkor hirtelen rántásokkal olyan mozdulatokat tett, amilyent a balin-ütés után magához térő sneci tehet, ha sikerült megúsznia a támadást.

Így kerestük fenekeszegéket, nem is kellett rájuk sokat várni.
Nekem sikerült az elsőt elkapnom, egy rablás mögé dobtam a műcsalit, amire pár méter vontatás után már rá is vágott az ideges balin. (Gondolom az igaziakat elhibázta, így be kellett érnie egy mű-küsszel.)

A zsinór végén ide-oda cikázó balin alatt meg-megreccsenő orsó a legjobb ébresztő, azt hiszem többet ért mint az előtte elszürcsölt kávé, ezentúl simán elcserélném a reggeli kávéimat egy-egy reggeli balinra. :-)

Rövid fárasztás után már szinte a lábam előtt körözött a halam. Ilyenkor mindig igyekszem óvatosan tarkón fogni a kiemelendő halat, próbálom elkerülni, hogy a műcsali valamelyik horga engem is kifogjon. Itt-ott olvasni pár "csuka-fogta róka" helyzetről, ha lehet, nem szeretnék ilyennek fő- vagy mellékszereplője lenni.

A kiemelést pár fénykép követte, majd rövid vízben tartás után magához térve, kezeim közül úszhatott a küszök után a "villámkeszeg" ezüstös pikkelyeivel és mind a 45 centijével.

Továbbálltam, hátha jön még következő, szorgalmasan dobáltam és figyeltem a rablásokat, de nem akadt újabb jelentkező. Közben szemem sarkából láttam, hogy öcsém görbülő bottal hadakozik valami ellen, odasiettem, hogy megnézzem mi történik. Az előzőnél valamivel nagyobb balint akasztott, amit a vízben lévő cölöpök között igyekezett magam felé tekerni. A hal persze ezzel nem értett egyet, szinte minden más irányt megpróbált, de végül sikerült meggyőzni és ő is csak kézbe került. Kereken 50cm-re nőtt, szép vaskos balint fényképezhettünk és ereszthettünk vissza. (1:1)

A kikötői kaland után dobáltunk még párat a Tihanyi félsziget "Gödrös" nevű részén is, sőt a kompkikötőig is felsétáltunk, különösebb akció itt már nem történt, de legalább átmozgattuk magunkat.

Estére jól el is fáradtunk, igyekeztünk hát haza, hogy egy jó tál csülkösbab mellett pihenjük ki a balinokat és a partmenti bóklászást.

Mindenesetre csak amolyan terminátorosan búcsúztunk el a víztől,
reménykedem benne, hogy mihamarabb Visszatérek... :-)

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

Ágy + ajándék hálózsák 640
hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Szekvasar 1200

hirdetés