Ha szűk a szák...

...válts nagyobbra. Egyszerű ez, mint az egyszeregy. Ha fel lennél rá készülve még egyszerűbb lenne. Icipici osztrák patakra voltunk hivatalosak Deutchlandbergbe. A víz kezelője nemzetközi hírű oktató és igazi dzsungelpecára csábított.


hirdetés

 

De amint azt az idén már megszokhattuk, az időjárás megint közbeszólt. A megduzzadt patakban még el lehetett volna lenni, de délutánra esti félhomállyal feldíszítve iszonyatos zuhé tett pontot pecareményeinkre és ott álltunk szó szerint nyakig sz...(vízben) megfürödve, hogy "na most mi legyen?". Elbúcsúztunk vendéglátónktól, aki - mi tagadás - láthatóan megkönnyebbült, hogy nem kell két fanatikus legyes őrülttel zuhogó esőben bíbelődnie. Hazáig 450 km, a Savinja még 240, hát legyen a Savinja.

Mondanom se kell, a Savinja tejeskávé, a Dreta torkolatnál ömlik be a kakaó, marad a Dreta felső szakasza. Az rendben lenne, kissé opálos, "csak" kb. egy méterig átlátszó, de ott is elkezd ömleni az eső. Megint a kérdés: "na most mi legyen?". Most már megmakacsoltuk magunkat: azért is peca lesz, ha fene fenét, mi meg kefét eszünk is. Menjünk az Isonzóra.

Eszmefuttatás: ha magas és zavaros a Soca, mint a környék összes vize, az növeli a márványpisztrángok fogási esélyeit. Ennél nyomósabb érv csak a kocsi ülése volt, amit már lassan 700 kilométere ültem laposra egyéb testrészemmel együtt. Jó, akkor még 200 km. Jó sötét volt, mire odaértünk, de már út közben, még világosban láttuk, hogy a vízválasztó Soca felé eső oldalán a folyók normálisak, tiszták, szó sincs opálos, "marmorata"-s vízről. Sebaj, majd fogunk egyebet, de egyelőre szállás, alvás, pihenés.

Másnap reggel vízmustra. Alacsony, tiszta víz, a halak száz méterről kiszúrnak, oszt hanyatt-homlok huss. Délig akár betlinek is lehetne nevezni szorgos dobigánkat, mígnem rájövünk a titokra.
Olyan kb. félórás ritmusban váltani kell a mélyen járó, nehéz nimfákról szárazra, emergerre, kérészre és ez eltartott sötétedésig, praktice addig, amíg látni lehetett a zsinórt.

A nap végére tizenhárom halat sikerült szákba tuszkolnom és eldőlt, hogy megdöntöttük összes Isonzo-rekordunkat (én a magam egyetlenét is). A szákba-tuszkolás apropóján jut eszembe, hogy az Isonzóra nagyobb merítővel kell készülni, néhány hal le is maradt, mert szákba-célozgatás közben elbénáztam őket.

Sebaj, így is csodálatos volt, még szebb, mint tavaly.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés