Fekete hullámok

A hétvégére végre ismét gyönyörű időt jósoltak. Ideje volt már, mivel a múltkori izgalmak csak fokozták a bennem rejlő szenvedélyt. Abban biztos voltam, hogy hol fogom eltölteni a szombati napot, a kérdés csupán az volt, hogy kivel. Péntekre azonban ez is tisztázódott, hiszen a délutáni csendet Gergő barátom hívása törte meg. Hamar tisztáztuk a részleteket és lélekben már fel is készültünk a másnap kihívásaira...


hirdetés

 Önmagamhoz képest, viszonylag korán érkeztem a vízpartra, ahol meglepetésemre élénk szél fogadott. Tudtam, hogy a halakat nagy valószínűséggel a védettebb helyeken érdemes keresni. A körülmények - az erős légmozgástól eltekintve - nem nagyon különböztek a múltkori pecától, így a bevált csalikon sem változtattam.
A már-már tarajosnak mondható hullámokkal csak igen nehezen birkózott meg a kis csónak, így az első szélvédettnek mondható helyen sietve lehorgonyoztam, hogy amíg Gergő megérkezik, addig is hasznosan tölthessem el az időt.
Szinte a semmiből, rögtön az első dobásra, kaptam egy kimondottan agresszív ütést, melyre talán egy picit megkésve válaszoltam ugyan, ám szerencsémre rövid huzavona után, boldogan ragadhattam szájon a nap első siheder nagyszájúját. Soha rosszabb kezdést!

Nem sokkal később, végre Gergő is befutott. Közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a tó másik oldalára, szélvédett helyek után kutatva. Sajnos, ezt már evezéssel kellett kiviteleznünk, mivel az apró motor nem bírt el a hullámokkal. A nyögvenyelős utazásnak meg is lett az eredménye, egy csendes és viszonylag mélyebb öblöcske formájában. Ráadásul, rögtön az öböl szájánál, a leperzselt nádszálak alól sikerült is elkapnom egy fiatal sügért.

Óvatosan, rendkívül figyelmesen vallattuk a helyet. Tudtuk, hogy sikerült megtalálnunk a halakat. Előbb Gergőnek, majd nekem volt kapásom, de sajnos az akadások elmaradtak. Fokozatosan beljebb haladva próbáltuk meghorgászni a területet. Az egyik, nádfallal párhuzamos behúzás, ismét eredményt hozott. Wobbleremre, az előző társainál "egy fokkal" nagyobb sügér jelentkezett komoly kapással, majd pár fröcskölés után, fáradtan evickélt kezeim közé egy rövid fotózás idejére.

Reméltem, hogy hamarosan már Gergőnek is ellenfele akad, hogy végre róla is leessen a betli terhe. De mielőtt ez bekövetkezett volna, előtte egy ifjú csuka borzolta kedélyeimet. Gyorsan magamhoz húztam, majd azonmód szabadjára is engedtem a tilalmas krokodilt...
Pár perc múlva végre barátom percei következtek! Gyorsan vezetett zöldes wobblerét egy sötét árny fordulásból ragadta el a csónak orra előtt. A rutinos fárasztásnak meg is lett az eredménye egy aprócska sügér személyében.

Az öböl több halat már nem adott, így tovább indultunk, miközben meg-megállva vallattuk a szélvédett partvonalat. A következő kapásra sem kellett sokat várni... A nádhoz kihelyezett wobblerre ismét akadt egy jelentkező, ezúttal egy elég halovány kapással. Fárasztás közben hamar tudatosult bennem, hogy a nap legnagyobb halával van dolgom. A csali rendkívül vékonyan akadt, és én az eredményességet szem előtt tartva, elhamarkodottan nyúltam nagyszájúm állkapcsáért, minek következtében vendégem belehúzta a horgot az ujjamba. Szerencsémre azonban, sikerült gyorsan megszelídítenem negyedik halamat is, így nem lett komolyabb gondom, de utólag visszagondolva, akár rosszabbul is járhattam volna!

A visszaengedés után - rögtön az első dobásra - ismét ellenállásba ütköztem. Ezúttal egy kisebb fekusz volt a tettes. A rövid fárasztást két társa végig követte egészen a csónakig. Ezzel a "csapatszellemmel" egyébiránt egyre gyakrabban találkozom. Gyors fotó, és már haladhattunk is tovább!

Később taktikát váltottunk; szerettük volna megnézni az egyes tavat is, de a nagy szél és a hullámok miatt végül a visszafordulás mellett döntöttünk. Sajnos, sem az odaúton, sem a visszaúton nem akadt kapásunk, így egy másfél órát pazaroltunk el a semmire...

Visszatérve a már bevált helyünkre, egyből megfogtam a hatodik és a hetedik uszonyosomat is, szinte ugyanarról a helyről, ahonnan az elsőt.

Az időjárás egyre viharosabbra fordult, ezért a kiindulópont felé vettük az irányt, hogy ott még horgászhassunk egy nyugodt órácskát. Odaérve, Gergő egyből megfogta második halát, ezúttal egy bronz színű wobblerrel, majd az utolsó dobások egyikével, nekem is sikerült becsapnom a nyolcadik, és egyben utolsó fekete sügérem.

Kiszállva a csónakból, még lőttünk pár képet a lemenő napról, majd elégedetten vettünk búcsút egy rövidke időre a vízpartról. Nem panaszkodhattunk, nagyszerű horgászatban volt részünk!

Tordai Máté (Largemouth)

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés