Fagyos pontyok

Sejtelmes, titokzatos kép fogadott a tavon, amikor elsőre rápillantottam. Rég nem jártam már állóvízen, ezért örömmel konstatáltam, hogy a fővárosi Duna parton gyakori szürke betondzsungel helyett most végre természetesebb környezet tárult élem, függetlenül attól, hogy az évszaknak köszönhetően a nádasok még nem zöld színben pompáznak. Felszereléseinket egy stég mellett várakozó csónakkal vittük át a kiszemelt horgászhelyünkre, majd az első kör kipakolása után (míg a többiekre várunk), nekiálltam összeállítani a felszerelésem. Miközben feeder botom darabjait toltam egybe, észrevettem, vendégünk érkezett, egy szép, hófehér hattyú társaságában. Egészen közel jött a csónakhoz és a stéghez, még a kamerámba is belenézett.


hirdetés

Kellemes nyugalom és tisztaság mindenhol, sehol a nagy uszályok vagy személyhajók által generált hullámok, sem parton hagyott szemétkupacok.
Feeder botomra felrakott orsóm húszas főzsinórjára egy tört gubancgátló csövet húztam fel, ennek karabinerébe egy 50 grammos csepp alakú kosár került. A vége a szokásos volt, ütköző, mini forgó és a tizenhatos előkén egy 10-es horog. Másik módszeremnek egy match botot vittem magammal „harcba”. Főzsinórnak ebben az esetben egy dobra tekercselt tizenhatost használtam, majd előkének tizennégyest, amire 14-es horgot kötöttem. Waggler úszóm úgy súlyoztam ki, hogy a legfinomabb kapásokat is láthassam, ha elkezdenek táplálkozni a halak.

Míg a szülinaposra és pár barátunkra vártunk, megmértem a faház környékén a vízmélységet, hogy tudjam merre horgásszak a későbbiekben. Karcsi sem tétlenkedett, gyorsan vízre bocsájtotta új szerzeményét, egy nagyon komoly kinézettel és tudással felvértezett etetőhajót.
Közben teljes lett a csapat és elkezdődtek a megbeszélések, ki- merre és milyen messze fog horgászni. Nem vagyok bojlis horgász, ezért kicsit hátrébb húzódtam, gondoltam csak marad olyan terület, ahol bedobhatom szerelékeim az előttünk elterülő szép tavon. Első alkalmam volt, hogy „bojlis” vízen és inkább nagyhalas horgászokkal körülvéve horgászok. Figyeltem szorgosan mik a szokások, hova dobnak, mert nem akartam lábatlankodni.

Nem sokkal később a tógazda (Arnold) és a halőr látogatott meg minket ideiglenes faházunknál, akik jó és hasznos információkkal láttak el bennünket a tavat illetően, illetve megmutatták ezt a képet, amin Attila barátunk szerepel egy helyi csukesszal a kezében. Hát, mit is mondjak? Így járhat az aki nem szüttyög annyit mint mi és ügyes pergető horgász.

Arnoldék picit később elmentek Ancsával, hogy behordják (remélem így hívják) a születésnapos horgait. Naná, a tutiba!
Ami jár, az jár! :) Gyorsan hozzáteszem, a mai horgászat apropója, hogy Ancsa pont ezen a napon született, idestova, húúúú, jó sok évvel (na, mit fogok ezért én majd kapni?) és Arnold felajánlotta, hogy mi lehetünk ezen a tavon az elsők, akik felavatják a 2/2-es faházat! Hát igen, egy átlag "júzernak" ez pont semmit nem mond, de ha elmondom, hogy ez egy nemrég megépített ház, tőle balra van a kíméleti szakasz, ahol reggel mozognak a halak, akkor már érthetőbb a történet, ugye? Közben Ancsáék visszaértek a behordással, helyére került a csilingelős „bizbassz”, de alig telt el pár másodperc, elkezdett sípolni a pészméker, ami jelzet, hogy viszik a horgát! Mi van? Ha nem látom, el se hiszem. A csaj kettőt lép és már pendül a húr? Áááááámerika! Örültem neki, legalább a születésnapján egyenek ennyire jól a halak, még ha hideg is a víz. Arnold mondta, most ott vannak a pontyok és mozognak, tehát abba az irányba kell horgászni, ott valószínűleg jobb eredményt lehet elérni, mint másik részen.

Igazán jó hír, hogy esznek a halak, ideje lenne már nekem is bevetni a horgomat. A stég jobb oldalán foglaltam helyet, a pici nádas és a cölöp közé horgásztam. Úszóm piros kis antennája szépen állt, így könnyen lőttem köré időközönként pár szem csontit. Közel egy óráig nem volt kapásom, amit annak tudtam be, hogy nagyon közel horgászok a stégünkhöz és sok csónakos mozgás miatt felkavarodott vízből nyugisabb helyek felé mentek a halak, ha itt voltak egyáltalán és nem csak a másik oldalon, a kíméleti területen.

A problémán morfondírozva megkérdeztem a tulajdonost, megnézhetném-e azt a kis stéget, amit nádfal ölel körbe a tavon, hátha ott több szerencsével járnék. Kiderült ez is idei újításuk, amit kizárólag apukájának építtetett, de nekünk most kivételesen engedélyezi, hogy kipróbáljuk.

Összepakoltam két botom, egy kis etetőt és pár kiegészítőt, majd pár pillanat múlva már a VIP hely felé tartottunk Gyulával. Fenekező botom horgára egy hungarocell golyót és három csontit fűztem, megtöltöttem kosaram fekete metodos etetőanyaggal és tőlem kicsit jobbra a nyílt víz felé vetettem be. Leraktam botom a falapokra, majd ezután úszós botom is bevetettem immár magam elé, közel a nádfalhoz.

Alig telt el pár perc, mikor feeder botom spicce határozott húzást jelzett, ezért hamar beleemeltem és már éreztem is idei első halam kitöréseit. Botom szemet gyönyörködtetve görbült, pulzusom megemelkedett, de a fárasztás nem tartott oly sokáig, hiába na, még nincsenek annyira erejükben a halak. Öt kiló feletti, hibátlan és egészséges pikkelyes hal akad horgomra, amit pár kockányi videózás és fotózás után visszahelyeztem éltető elemébe.

Miközben Gyulával beszélgettünk a fogásról és újracsaliztam feeder botomon a horgot, úszóm piros antennája szinte kitornázta magát a vízből. Egyértelmű jelzés volt, Öcskös, itt vagyok! Nem voltam rest, megemeltem botom és kezdődjön a „rákendroll”!

A hal tőlem jobbra indult el, majd visszafordult és balra is úszott, majd lefele tört a mélybe. Izgalmas percek voltak mire végre picit megmutatta magát. Szinte azonos súlyban lehetett társával, de keményebben küzdött. Tőpontyom hasuszonyába akadt kicsi horgom, ezért volt ez a nagy vircsaft, amit szerencsére viszonylag hamar befejeztünk egy sikeres szákolással. Mindkét pontyom szája ép és sértetlen volt, nem csalták még eddig horogvégre egyiket sem. Se kép, se videó, ő is hamar visszanyerte szabadságát.

Rövid idő múlva Gyula is megfogta első szépséges bajszosát itt az Arizóna tavon, majd pakolásba kezdtünk, mert megéheztem és az eső is szemerkélt már egy jó ideje, ezért jobbnak láttuk, ha visszamegyünk a többiekhez, ami nem volt annyira egyszerű. Mivel háttal voltam a horgászat alatt a bandának, nem láttam merre hordták be horgaikat felénk, ezért a nádfal tövéhez közel igyekeztem vezetni a csónakot, ami egy idő után lelassult, elkezdett furcsán viselkedni. Miután leállítottam, kiderült, hogy akaratom ellenére, de begyűjtöttem pár métert Ancsa damiljából.

Hosszú percekig tartott, mire ki tudtam szabadítani a feltekert damilt, de sikerült. Időközben elkészült Karesz által sütött ebéd. Hm, de finom volt. Nem sokra rá Ancsa ismét egy szép aranyhasút fogott. Alig, hogy leraktam a technikát, Sanyi pergetés közben egy krokodillal küzdött, aki nem adta magát egykönnyen.

Születésnap persze nem telhet el torta nélkül, míg égtek a gyertyák, vegyes szólamban, változó hangszínnel köszöntöttük az ünnepeltet, Ancsát.

A nap már a végéhez közeledett, ezért úgy döntöttünk Ancsával, hogy sötétedés előtt egy kicsit még visszamegyünk a stégre, hátha féder bottal tudunk fogni pár pontyot. A halak már nem mozogtak és a szemerkélő eső is zavaró volt, de bíztunk abban, hogy a teljes sötétség előtt még szerencsések lehetünk. Sajnos nem így lett, de indulás előtt még fogott egy kárászt Ancsa. Kis mázlista. Ideje volt csónakba pattannunk, hogy visszamenjünk a többiekhez a faházba.

Boldogan mesélték a többiek, hogy miközben mi a stégen voltunk, Karcsi fogott két pontyot, kár, hogy lemaradtunk róla.


Idő közben teljesen ránk sötétedett az ég, nekiálltunk hát pakolni, mert a következő nap ismét munka vár mindenkire és kihoztuk a mai napból a maximumot.

Örülök, hogy részt vehettem Ancsa horgászattal egybekötött szülinapi buliján és lehetőségem nyílt megismerni ezt a szép és rendezett tavat itt Budapest közelében. Nagyon sikeresnek mondhatjuk a mai napot, hiszen csak alig több mint négy órát horgásztunk intenzíven és ezalatt 7 pontyot és egy csukát sikerült megfognunk. Várom a tavaszt, amikor az a rengeteg nád zöld színben fog pompázni és visszatérek, hogy ismét egy jót horgászhassak az Arizóna horgász tavon. Köszönöm Ancsa és Arnold a lehetőséget, nagyon jól éreztem magam.
És ha most valaki azt hinné, hogy ez a cikk reklám, eddig tévedett, az csak most jön:)
Legfrissebb horgász történeteimről már a Facebook oldalamon is értesülhetsz :)
Üdvözlettel,
Figura

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés