Előkarácsony csukákkal

Hajnali 5 óra van... Bár előzetes számításaim szerint, bőven elég lenne a hatórai ébredés, mégis izgatottságtól átjárt testemnek parancsolni nem tudván, kelésnek adom a fejem. Érthető a gyerekes túlbuzgóság, hiszen már a napját sem tudom annak, mikor jártam utoljára vízparton. Azóta jóval lejjebb esett a hőmérő higanyszála és a nap is később mutatja meg magát. Hiába na, hivatalosan is beköszöntött a XXI. századi tél, ahol lassan már az a meglepő, ha hó hullik az égből... Érdemes elgondolkodni - legalább nekünk, természetbarát horgászoknak -, hogy vajon jó irányba tart-e az emberiség ? A válasz lesújtó: NEM!


hirdetés

 Önkéntes próféciámból visszarázódva, térjünk rá a címben szereplő alanyokra, a nap főszereplőire: a csukákra. A horgászatnak jó barátommal, Balázzsal vágtam neki, egy legendásnak számító csukás vízen, amelynek nevét - talán érthetően - övezze rejtély... Hűvös hajnal fogadott minket, a tó vize itt-ott hártyásodásnak indult, de szerencsénkre a kikötő felőli rész érintetlen maradt.

A "hazai pályán evickélő" Balázs, mintegy jelezvén, hogy az ő territóriumán járunk, egyből a csónak mellé terelt egy figyelemreméltó "krokodilt", amely egy 16 centis, sötétebb tónusú gumihalnak csábult el. A szép mintázatú, vaskos ragadozó pár fotó után már úszhatott is tovább.

A csukák felkutatása a radar segítségével, nem okozott nagy kihívást. Érdekes volt látni, ahogy a halak a tó néhány négyzetméteres területére koncentrálódtak, máshol pedig szinte semmi életjelet nem mutatott a mélység. Miután társam a második halát is sikerrel kiemelte, én is gumira váltottam.

A viszonylag nagy testű gumihalat a lehető leglassabban, az aljzattól éppen csak elemelve kellett vezetni, mivel a fenéken pihenő csukák csak nagyon "finoman" táplálkoztak. Sajnos, ennek a passzivitásnak köszönhetően, rendkívül sok halat vesztettünk, és szinte az összes ragadozót - egy-két kivételtől eltekintve - szájszéli akadással sikerült megfognunk.

Kis idő elteltével, illetve jó pár megakasztott hal után, végre nekem is pozitívan végződött a fárasztásom. Nagy volt az öröm, hiszen a "betli terhének súlya" a nap hátralévő részében már nem nyomhatta a vállam.

"Várt vendégem" visszaengedése után nem csak a kedvem, de az időjárás is pozitív irányba változott. A köd felszakadozott, a nap sugarai pedig lassan áttörték a komor gomolyfelhőt. Mondanom sem kell, hogy ez a hirtelen jött időjárás-változás csodás köntösben bontakozott ki, amely láthatólag még a halak táplálkozására is kedvezően hatott. Szűk tíz perc alatt már két fogott hallal bővült a statisztikám, miközben azért Balázs sem tétlenkedett - megfogta a nap eddigi legszebb példányát.

És ha egy üzlet egyszer beindul ! Egymás után következtek a kapások, ezek nagy része azonban finnyás odanyúlás volt, és a halak pár másodperc után távoztak is. Ebben a monoton ütemben zajlottak az események, mígnem "valaki" a mélyben - társait meghazudtolva - elemi erővel vágott oda a beeső gumihalnak. Már a fárasztás közben érezni lehetett, hogy ez már egy más kaliberű csuka lesz az előzőekhez képest. Hosszú huzavona és pár heves fejrázás után, már teljes pompában csodálhattuk éhes vendégünket. Széles fej, hibátlan fogazat - egy igazi csúcsragadozó pihent előttünk!

Balázs egy levegővételnyi pihenést sem adott, egyből utánam zárkózott egy ugyancsak csodálatos példánnyal. Örömpeca volt a javából ! Szinte alig akadt olyan "behúzás", amiből ne lett volna valamiféle akció, ráadásul a legkisebb egyed is verte a 60 centimétert.

A nap vége felé járva az én pillanataim következtek. Egy bő 70 centis és egy 61 centis halat sikerült még fognom, és ezekkel már 11-re emelkedett a közös statisztikánk.

A kikötő felé haladva már azon gondolkoztam, miként fogom összefoglalni ezt a mozgalmas napot. Végeredményben rengeteg kapásunk volt, ezek viszont nagy százalékban csak finnyás odanyúlások voltak, kifogott hal nélkül... Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a tó ragadozói ezen a napon nem voltak étvágyuknál. Pár kivételtől eltekintve, a csukákat szájszélbe vagy hártyába akadva fogtuk. A nap eredményességét kifejezetten az határozta meg, hogy a helyzetnek leginkább megfelelő csalit választottuk, és a kis területen csoportosuló halakat egyaránt gyorsan megtaláltuk. Miközben a gondolataimba mélyedtem, a motor által vontatott gumihalamat egy újabb csuka kívánta meg, ezzel mintegy keretet adva a mai pecának!



Tordai Máté (Largemouth)

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

allstar
4 éve

Máténak ez a tó jelenleg abszolút megfelel, ő még tanuló formában van és ilyenkor a minnél több tapasztalat szerzés a fontos.

4
tombol atombol a (fikanick)
4 éve

Én is voltam ott, tanulni jó az a tó!! Azért volt úgy, hogy együtt horgásztam a tón a süllőkirállyal és ő elvérzett....

3
Lessi
4 éve

Na ja, Várpalota, SII. Az egyik képen látszik a kiszolgáló létesítmények együttese is, csak hülye nem tudja, holvan. Voltam ott már párszor. Több a csuka, mint a víz, ott nem nagy kunszt halat fogni. Sajnos egyre több hal pikkelyhibás, sérült, szétizélt szájú. Ez van. Pár éve már nem járok oda.

2
Zalán
4 éve

Máté, szerinted van olyan aki nem ismeri fel a tavat? :) Mondom ezt úgy, hogy még sose horgásztam itt. Ettől függetlenül gyönyörű halakat fogtatok, gratula!

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés