Elmúltak a buta zenék...

Utóbbi egymást követő kilenc szárazhomokkal teleszórt szájízű pergetőhorgászat után már végre kénytelen voltam belátni, hogy a folyó most nincs a legjobb kedvében. Legalább annyira halott, mint majd az élő emberek lesznek ezen a földön a pillanatnak tűnő létezésük után. Persze szó sincs elmúlásról, csak a halakra utaló jelek tűntek el. Alacsony vízálláshoz szigorú némaság tartozik, a vízfelszín betegesen mozdulatlan, életnek semmi jele. A lezárt zsilipek kapui szigorú őrként rothadnak két vízvilág dimenziói között. Koszos vizű befolyók, melegtől fortyogó álló vizei a pusztulást idézik. Mégis, oly csábos és kecsegtető most a vízillat, de aki ismeri az tudja, hogy ilyenkor a folyó nem igazán ad halat. Csak a panaszt hallom minden horgász felől. Csodálkozni azt hiszem, még sem nagyon kell, mert egy ilyen rendkívüli enyhe tél, illetve alapjában véve a hosszantartó csapadékszegénység után, ugyan mit is várhatnánk ... Víz csak vízből terem ...


hirdetés

 Négy napos pihenő előtt állok, ebből háromnak valamelyik napszaka horgászatra alkalmas lehet, ha nem húzom el az időt pl.: utazással. Mivel a sikeres pergetés helyszínei most mind távolra esnek, így győzni hagyom a kényelmet és egy kemény napot követően három és fél órai alvás után a “retrós feelinget” idéző pontyozó botjaim teljes birtokában a felkelő nap a lakóhelyem belvárosában egy általam jól ismert közeli kis tavacska partján talál.

Az egyik bot csipeszes, míg a másik úszós. Mindkettőn 25 - ös a főzsinór, a fenekezőn csúszókosár, alul felül horoggal. Az úszó három és fél gr - os feltolós jellegű, apró forgó közbeiktatásával egy rövid 15 - ös fonott előkével szerelt.
A tó feneke alapjában véve iszapos és ugyanaz az iszapvastagság jellemzi minimum huszonöt éve, természetesen itt is vannak kemény pontok, amit nem árt ismerni.
A fenekezős cájg pont egy ilyen helyre csobban. Főzött és csemegekukoricával csalizom a horgokat. Az úszós készség tőlem jobbra a nádfal elé kerül, miután kézzel alaposan meghintettem a területet.

Nem tudom kinek mit jelent a pontyhorgászat, de nekem végső soron ez is izgalmas tud lenni, főleg ezen a vízen. A régebben itt horgászó szemfüles kollégák számára egy nyitott könyv ez a tavacska. Jellegéből adódóan rendkívüli módon rengeteg és pontos információ átadására képes a víz alatti történésekkel kapcsolatban. Az információt közlő közeg pedig az iszap, illetve az abból felszínre törő gázbuborékok. Az avatott szem a vízre pillantva hamar megállapítja, hol mozog épp a hal, későbbiekben van e érdeklődő az etetésen, ha van, akkor milyen fajtájú, továbbá ha kellően tapasztalt a horgász, még a nagyságukra is tud következtetni ... gondolom ezzel senkinek nem mondtam újat, de aki rendszeresen ilyen típusú vízen horgászik, annak megint más jelenthet a horgászat teljeskörű élménye.

Idővel olyan, mintha egy semmihez sem fogható óriási eleven kivetítőn valami különlegesen lebilincselő műsort nézne az ember online, amit a halak rendeznek titkon a maguk kis rendje és módja szerint, amiben történetesen a horgász bármelyik pillanatban főszerepet kaphat. Mozi közben tökéletesen egybeolvad a vízzel és a benne tevékenykedő halakkal. A műsor nem feltétlenül csak a kapás pillanatában érheti el a csúcspontját, mint egyéb vizek esetében, hanem pl.: amikor a beetetett helyen megjelenik egy buborékhalmaz, nem beszélve arról, ha az éppen terjedelmesebb és nagyobb buborékokat is tartalmaz, ami igencsak jó halra utal.

- Ez már ilyenkor félsiker! - szoktam magamban nyugtázni és ha minden klappol a kapás rövid időn belül holtbiztosan bekövetkezik.
A fenekező botom jelzőjét nemrég - sok emelgetés után - végre spiccig húzta valami. Nem lett meg, kárász lehetett. Az úszós etetés szélen viszont megjelent egy ponty. A bubik jellemzője alapján átlag két kilós lehet.
- Jó lesz most az is, csak hal legyen ... - véli halfogás élményére szomjas mivoltom. Nemsoká feltűnik egy másik túrás az etetés innenső részén, majd párhuzamosan vele még egy. Hárman vannak. Gyönyörűen látszik, ahogy porszívóznak, amikor odaérnek az úszóm függőleges helyzetű főzsinórját meg - meg legyintik, ez jól kivehető, mert az úszóm néha pár pillanatra részeges imbolygásba kezd. Szuper a mozi, jól szórakozom, az élmény hatása még jobban a vödröm tetejére passzíroz ... Viszont a csali nem kell nekik. Valami nem stimmelhet. Várok még egy keveset, hogy a mozgolódással meg ne riasszam őket, de később ők unják meg és faképnél hagynak. A túrásoknak nyoma vész.
Így érkezett el a csalinézés ideje, amikor is kiderült, hogy egy kóbor műanyag zacskóba ágyazódott a horgom. A zacsesz néhai gazdájának hasonló "jókat" kívántam, mint amit felelőtlen tettével nekem okozott és újracsaliztam.

Kis idő elteltével az úszós etetésre újabb érdeklődő akadt, az előzőekhez hasonlóan ugyanabban a méretben. A teríték távolabbi végéről jelentkezett. Most nem bíztam a véletlenre a dolgot és a túrás közelébe juttattam a csalit. Pár perc és láss csodát az úszó lassan süllyedve elindult a nyit víz felé. Egész hosszan hagytam, hogy vigye - kiélvezve a kapás pillanatnyi örömét - majd elég erélyesen bevágtam. Horgom ült, halam pedig abban a pillanatban riadtan balra ugrott. A nádfal miatt is, rövid pórázú csata következett amiben a beállított orsóm fékje csak ez elején szólalt meg egy picikét. Tudtam, hogy nem egy brutál ponty lesz, de így is meglepődtem, mert a méretéhez képest ugyancsak gyatrán küzdött. - Na, ezekért kár itt ücsörögni! - Ennek a kétkilós tükrösnek a sportéréke egyenlő volt a nullával, viszont mégis elégedett lehetnék, hisz teljesült a vágyam, pontyot fogtam ... Hurrá!
Újra csaliztam és azon kezdtem el erősen gondolkozni, hogy, ha fogok még egyet és az is hasonlóan halovány játékos lesz, nyomban összepakolok, keresek valami jobb elfoglaltságot és megint egy jó ideig még ennek a víznek a közelébe sem jövök. Valahogy elmúltak felettem a buta zenék ... pedig, hogy éltem - haltam értük ...

A fenekezőt nemrég újra dobtam, az úszósnál újabb ponty, ráadásul a horgomtól nem is túl messzire fújtat. Talán öt perc telik el, mikor a fenekező botom jelzője határozottan a spiccig vágódik. Reakcióm azonnali, a bevágás is emberes. Megvan! Abban a pillanatban a hal az akasztás helyén felburványlik. Az ilyen alapból testesebb halakra enged következtetni. Elindul jobbra és szépen óvatosan hagyja magát csörlőzni. Semmi komolyabb ellenállás, mindegy, csak a nádba ne menjen. De mit látok; az úszóm ugyanúgy mint az előbb, oldalazva lassan süllyed. - Óh bassz ... ilyen nincs!
Azonnal döntenem kell, a fenekező botot a bal kezembe veszem - kínosan ügyelve a kontaktusra - és az úszósnak is berántok, majd inkább megalázó, mint dicsőséges helyzetbe kerülök. Elképzelem magam, ahogy távolról látszódhatok; ha kissé leszámítom a kezemben lévő horgászbotokat és a feszülő zsinórokat, úgy nézhetek ki, mint egy elmebeteg szellemírtó, aki láthatatlan vérszomjas démonokkal vív élethalál harcot, közben, pedig úgy érzem a halak gúnyolódnak velem.

Az úszós az akasztást követően balra indult, így mindjárt keresztbe is állt a két bot. Közben a fenekezőst már nem tudtam jobban a magasba hátrafelé emelni, félő volt, hogy a zsinórja teljesen belazul. Úszóst az összeszorított lábam közé raktam, próbálva azzal is némi kontaktust tartani. A fenekezőnek pedig atomgyorsan utánatekertem, egyidejűleg a másik bot igyekezett a lábam közül továbbra is balra kifordulni, neki a parti nádasnak.
Becsületére legyen mondva az úszós halam ereje jóval meghaladta az előzőleg kifogott pontyomét és később az izgalom is bőven kárpótolva lett, de az idétlen játéknak a fenekező botos hal vetett véget. No nem azért, mert lelépett, hanem, mert megmutatkozott. Amur volt a drága.

Tudni kell, hogy négy éve nem lett ebbe a vízbe telepítve, tavaly pedig egy darabot sem fogtak a tagok. Akkor az ötven centitől a nyolc kilóig érkeztek. Így a mérleg azonnal az ő javára dőlt el. Az úszós továbbra is irányíthatatlan és zsinór is vészesen a nádfal felé mutat. Francba! Fékjét fellazítom, a botot a nádasra támasztom és a sorsra bízom. Persze így is fél szemem rajta.
Az amurral viszont van egy trükköm, ha bejön akkor talán a másik hal is enyém lehet, ha nem akkor, irgalom ... még az amur is elmehet és két szék közül marad a föld ... meg a kötél.
A tervem az lenne, hogy szép óvatosan mihamarabb gyengéden magam elé terelem és mielőtt a szákot észrevenné, gyorsan alátolnám. Ócska, értéktelen trükk, de most nem érdekel.

A hal nagyságára eddig csak következtetni tudtam, a szákom pedig egy tizenöt éves agyonrenovált rozoga átlagpontyoknak kitalált szerkezet. Akkor is meg kell próbálnom!

A szák hálója kerettel együtt a vízben, halam óvatos lendülettel nyílegyenesen felé tart, oldalt a pontyozó bot a vízbe szédül. Basszus! Száknyél elenged, másik botot megfog, kicsit igazítok rajta, hogy a zsinór akadálytalanul engedje, majd újra a szák nyelét markolászom aminek a feje idő közben lesüllyedt. Akkor már sejtettem, hogy az esélyeim a tervem végrehajtására nagymértékben lecsökkentek, a művelet igényli az előkészített mozdulatlanságot. Halam közben a cselekvő zónába ért és a szákom még fölfelé mozgott, mondanom sem kell azonnal kiszúrta. Egy kicsikét késlekedtem csak, de neki elég volt ... Elég volt ahhoz, hogy tönkretegye a szákom és egy hosszadalmas fárasztás elé állítson.

Az amur nagysokára csak meglett, dögre fáradtan többszöri kísérletezéssel tudtam csak a kicsinek tűnő tartás nélküli szákba beleterelni. A tagok, akik később látták átlagban nyolcasra saccolták, de kissé túlsaccolták, mert nem volt csak hét és feles. Az úszóson a hal természetesen lelépett. Egyszerűen lefordult, így volt a legjobb.

Másnap sőt harmadnap is kimentem ugyanarra a helyre, mindegyik nap adott két halat, ráadásul ehhez a vízhez képest nem is olyan rosszakat ...

A szerelékeken semmit sem változtattam, de a szákot azért megjavítottam. A forgatókönyv ugyanaz maradt; beetettem a nádfal elé, a csipeszt is mindenre készen a helyére csüngettem és fél óra elteltével mit látok? Az úszó mögött egy hatalmas túráshalmaz jelenik meg, benne nagyobb buborékokkal ... Pár rövid pillanat múlva az úszóm megremeg és szép lassan enyhén oldalazva süllyedni kezd ...


A fotókért külön köszönet Nagy Attilának és Farkas Bencének!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés