Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

Egy ködös reggel

2014.01.02. forrás: Sügértanya

Mindenkinek megvan a kedvenc horgászmódszere, az enyém a csónakos pergetés egy nagy kiterjedésű vízen. Megvan ennek a varázsa, minden dobásban benne lehet egy nagy hal és ezért számomra rendkívül izgalmas. Egyelőre a lehetőségeim ezen a téren korlátozottak, ezért is várom minden évben az őszt, amikor egyik barátommal megejtünk néhány közös csónakázást.

Szezonindító akciókhirdetés

 A hideg idén valahogy nem akart gyorsan jönni, hiába volt már október közepe, a vizek még nem hűltek le eléggé. A várakozás viszont nem tartozik az erősségeim közé és ezért Gergővel megbeszéltük, hogy lesz ami lesz, rápróbálunk a süllőkre. Annyit tudtunk, hogy az akadókról már jórészt lejöttek, bandázáshoz viszont jó eséllyel meleg volt még a víz. Ilyenkor is lehet fogni, csak többet kell menni, keresni a halat.

Napkelte után nem sokkal találkoztunk a kikötőben, jó szokásunkhoz mérten mindketten elkéstünk. Megvan ennek is az előnye, egyikünknek sem kellett a másikra várnia :) A tájon sűrű köd terült el, nem lehetett messzire látni, de ez számomra hozzátartozik az őszi tájhoz. Van benne valami megnyugtató, nagyon szeretem az ilyen időt. Amikor még egy másik városba ingáztam minden nap a munka miatt, akkor is ezek voltak a kedvenc reggeleim. Ahogy jön fel a nap és elkezd átsütni a ködös levegőn, annál kevés szebb látvány van, minden reggel más és mindig másért szép. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ilyen időben sok halat még sosem fogtam. Ez a sorozat most sem szakadt meg, szép sorban jártuk a lehetséges haltartó helyeket, de kapásig egyikünk sem jutott. A víz is teljesen nyugodt volt, a természet aludt és ezt a csendet csak egy kuttyogató ütemes hangja törte meg.
A nap azonban szép lassan utat tört magának a ködös tájon. Erre beindultak a balinok, a nyílt vizen rendszeres rablásokkal hívták fel magukra a figyelmet. Miután a célhalakat nem találtuk, elővettem néhány wobblert és próbáltam belőlük fogni, persze kevés sikerrel. Barátom ekkor kipiszkált egy növendék süllőt, ez gyorsan visszakerült a vízbe majd az én wobblereim is a dobozba, a plasztikok kapták továbbra is a főszerepet, vártam a csodát. Ez hamar meg is történt, bődületes rávágást kaptam. Bevágásom jól ült és szóltam Gergőnek, hogy megvan a várva várt süllő nekem is. Halam azonban nagyon ragaszkodott a mélységhez, hiába húztam fel, újra és újra visszatört. Minden ilyen megugrásnál jónéhány centit nőtt süllőm mérete és nem foglalkoztam vele, hogy a védekezése egész más volt, mint a megszokott. Süllőzni jöttem, fel sem merült, hogy egy esetleg más lehet a horgon. Nagy volt a csodálkozás amikor végre feljött halam a felszínre, főleg azért mert még sosem fogtam pergetve harcsát. Igaz csak két kiló környékére saccoltuk, de így is nagyon örültem neki.

Ez lett a nap utolsó akciója, nem is maradtunk sokáig. Rajtunk kívül csak egy másik kisebb harcsa fogását láttuk és a kikötőben mindenki panaszkodott, hogy az elmúlt héten nagyon nem ment a hal. Mi sem fogtuk halálra magunkat, de a gyönyörű táj kárpótolt, ráadásul a betlit is elkerültük. Persze az nem volt kérdés, hogy lesz ennek folytatása, a visszavágó nem maradhat el.
Szabó Zalán

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »