Egy gyors hajnali úsztatás a Dunán

Alig több mint két és fél óra alvás után, az éj leple alatt igyekeztem ki az Öreg Hölgy, azaz a Duna partjára horgászni, hogy még ki tudjuk használni barátommal a legjobb időszakot, ami a várható kapásokat illeti, mielőtt beindul a nagy élet. Bár ha az éjszakai járatra visszagondolok, ott is volt élet. Jobbra-balra dőlve aludtak az emberek a bulikból haza igyekezve, a buszon zötyögve, kivéve azokat, akik még ébren voltak, beszélgettek.


hirdetés

Ahogy a rakpartra értem hajnali három óra harminc körül, megakadt a szemem, hiszen nem mindennapos, hogy ilyen idő tájt (vagy egyáltalán bármikor) lássak itt egy megvilágított asztalt, rajta kicsi tükröt, ahol egy hölgyet sminkeltek. Felmerült bennem, itt forgatás lesz, akkor aztán annyi a nyugodt horgászatnak. Körbenézve azt vettem észre, sehol a közvetítő kocsi, a kamera, de a stáb se. Csak ők hárman voltak, a színésznő vagy modell, a sminkes és még egy rendezőszerű emberke, de mit is érdekelt engem, hiszen ebből kiderült, nem lesz nagy hangzavar, nyugodtan lógathatom majd a csalijaim.

A kiszemelt sóderos parton már volt egy kolléga, aki hajnali három óta fenekezett, és a dunai horgászok apró, de falánk rémei közül fogott csak párat. Szerintem a géb csak télen hasznos, mikor menyhalazni szoktunk, mert nagyon jó csali, imádják a menyusok, meg a többi ragadozó is.

Ebben a koromsötétben nemigen láttam még semmit, az úszómat is nehéz látási viszonyok mellett voltam kénytelen kisúlyozni, hosszú percek alatt. Mire végeztem, már Máté is leért, aki a lehetőségeinket mérlegelve azt tanácsolta, hogy menjünk egy másik szakaszra, ma nem lesz ez a hely annyira jó. Régi motoros már a dunai horgászatban barátom, iszonyatosan sok tapasztalattal rendelkezik, így egy percig se vitattam döntését, és elkezdtem pakolni.

Az új (szintén sóderos medrű) helyszín nem volt messze, ami nem véletlen lett kiszemelve, hiszen ilyen adottságú aljzaton akartuk felcsalizott horgainkat bevetni, ...még a teljes kivilágosodás előtt, a pirkadattól elkezdve a horgászatot. A mai pecát rövidre terveztük, mert kora reggel beindul a hajóforgalom, és akkor a halak jobban behúzódnak a mély vízbe, ami a mi úsztatásaink végét fogja majd jelenteni. Egyikünk szereléke és öltözete sem volt alkalmas a beljebb történő csali-felkínáláshoz, ahhoz melles csizma, több (és nehezítő anyagokkal megspékelt) etetőanyag kellett volna.

Ezen a helyen kicsit védettebbek voltunk a széltől, ám jobban húzott a víz, ezt figyelembe véve egy nagyobb úszót raktam fel.

Míg szereltem, Máté az első dobására egy szilvaorrú keszeget fogott, amit egy paduc követett.

Kész szerelékem felcsaliztam és repült is a horog a bója felé úgy, hogy ne akadályozzam a szomszédomat.

A negyedik úsztatásnál járhattam, mikor a felerősödő szél korbácsolta hullámokon át a víz felszínére kiemelkedett, majd a következő pillanatban már a mélybe tört úszóm piros antennája. Egy határozott bevágást következett, melynek köszönhetően éreztem, hogy horgomon egy jó hal van. Csak egyet-kettőt tudtam tekerni orsóm karján, mikor halam kitört, és visszaigyekezett az erős sodrásba. Fékem a jó beállítás ellenére is hangosan jelezte, ez bizony biztos nem géb. Miközben egymást fárasztottuk, kicsit lejjebb sétáltam, hogy halam a zsáknál táplálkozó kosztosokat ne zavarja el, és Máté is nyugodtan horgászhasson tovább.

Miután sikeresen felőröltem ellenfelem erőtartalékait, a Duna hullámain hamarosan felbukkant a hosszúkás testű, sajtokat is nagyon szerető márnám. Nem adta magát könnyen, de jól dolgozott a felszerelésem, és így egyre közelebb terelhettem pikkelyes sodrófám. Oh, mit is mondhatnék csodálatosan görbülő botomról, aminek a hajlékonysága még most is a szemem előtt van? Bal kezemmel lenyúltam a sóderra lerakott merítőért, és öblébe húztam az idei első márnámat.

Nagyon jó érzés volt fárasztani és közben érezni a kitöréseit, ahogy nem akarta megadni magát, makacsul törekedve a biztonságos mélybe, kihasználva a sodrás erejét. „Szezonindító” márnám ötvenegy centis, és – mérleg híján – saccolva körülbelül másfél kiló lehetett. Nagy élményt jelentett úsztatva kifogni egy ilyen szép bajszost, akit a közös fotózás után vissza is engedtem, hogy másnak is okozzon ilyen és ehhez hasonló élményeket.

Sajnos hiába voltam figyelmes, őkelme a fárasztásban valószínűleg elverte az etetésünktől a többi halat, így egy ideig kapástalan időszak következett.

Szerencsére a küszök hamar megéheztek, és őket követték a bátrabb, éhesebb keszegek is, így a csalik folyamatos változtatásával sikerült még néha kicsikarnunk egy-egy kapást, minek révén úszóm csúcsa ismét a mélybe süllyedt. A rövid fárasztást követően egy szép és egészséges, huszonhat centis, sütnivaló bagolykeszeget terelhettem a merítőhálóba, de a gyors fotózást követően őt is visszaengedtem a gyors sodrásba.

A felerősödő szél és a hajóforgalom beindulása, illetve a megszűnő kapások miatt úgy döntöttünk, hogy elkezdünk összepakolni, és hazamegyünk kipihenni magunkat.

Remélem lesz még alkalmunk úsztatni, mielőtt komolyabban hűlni kezdene a víz, és a keszegek nem kis hányada bandákba verődve az öblökbe vennék az irányt, hogy ott vészeljék át a téli időszakot.

Legközelebb újra jövünk a fővárost kettészelő folyó partjára egy jó horgászat reményében, nem törődve a kora hajnali ébredéssel, hiszen nagyon szeretem ezt a számomra még új módszert, az úsztatást, melyet hosszú évekig, vagy évtizedekig lehetne tanulni, gyakorolni, még akkor is, ha most nem is veszünk figyelembe két nagyon fontos tényezőt, a változó Dunát és a halak viselkedését sem. Na, ez remek motiváció nekem, hogy tovább gyakorolva a módszert gyarapítsam tudásom, ha kell, utána olvasva, segítséget kérve, vagy akár egyedül megtapasztalva az öreg folyamon.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés