Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

Egy csepp nyár

2015.01.17. forrás: Ladányi horgász

Míg e tétova január lomhán, kínlódva vánszorog és a fagyos hidegen fénylő holdtól ónszínű szikrázó éjszaka új reményekről álmodik, illetve a nappalok erőltetettnek tűnő szeszélyes váltakozásai végső elkeseredéseiben egy - egy nyugodt pillanat régi szép emlékek között lépked felötlenek bennem és a mai napig eleven emlékek képsoraiként peregnek le agyamban gyermekkorom lázas horgászatai és az arravaló felkészülései.

Szezonindító akciókhirdetés

Általában jelenlegi napjaimban ért valamilyen úton hozzájuk kapcsolódó összefüggések hatására összehasonlításként kalandozok vissza. Ilyenkor kicsit elidőzöm az emlékek fölött és hagyom, hogy maguktól előbukkanjanak rejtekükből, így kellemest nosztalgiázok magamban. Van, hogy mosolygok rajtuk, hisz a világ nagyot lódult. Van, hogy hüledezek, mert amit akkor meg tudtam (mertem) csinálni ahhoz most nem igazán lenne kedvem és vannak dolgok amik komolyra fordítják a hangulatom, de ami az egészet mozgatja és zajos múlttá varázsolja az a horgászat iránti olthatatlan erős szenvedély. Míg más egy hülye gyereket lát vagy csak egy rakás elpazarolt időt, addig nálam ez jelenti a mindent és csak akkor veszem észre magam amikor szóvá teszik.

Ifjúként éjszakai horgászat a folyón; hetekkel előtte eltervezni, szülőknek óvatosan beadagolni, napokkal előtte kánikulában három szál iszapgilisztáért feltúrni a vizes - szikes Hortobágyot, az olajos lámpába petróleumért kuncsorogni a szomszéd lovat tartó öregjeitől, a nagy - út porától koszos - Penny - s szatyrot agyig rakni mindenféle szükségszerű holmival egy kisebbet teletömni kajával, gondosan merő jéggé fagyasztott két palack ivóvizet nem otthon hagyni, huszonnyolcas bringát roskadásig pakolni és mikor a nagy melegtől épeszű ember sincs az utcán nekivágni a világnak, hogy vagy két órai úttalan utakon letekert erőltetett menetű kerékpározás után végre a folyó semmihez sem fogható ősi titokzatos illata lengjen körül. Ez még durvulhat, mikor egy hirtelen megjelenő jó kis esőzés sártengerré változtatja a tájat és ilyenkor ronggyá ázottan, elgyötörten, a sártól beragadt kerekű kerékpárra támaszkodva, mint disznó a jégen, úgy korcsolyázva érni ki a legközelebbi szilárdabb útra, jobb esetben öt darab törpeharcsáért. (Mondjuk azokra nem volt panasz, mert három embernek elegendő étket nyújtottak vagy a kincset érő petróleumot bőségesen fedezték).

Most meg ... egyet gondolok és ha van szabad két órám, húsz perc eltelte után már ugyanazon a vízen vagyok, mindenféle terv, előkészület és megerőltetés nélkül, semmiség az egész.

A minap is ezek a gondolatok ötlöttek fel a fejemben, mert az akkori tervem megvalósítása valahogy kicsikét ezt a kort idézték. Ahogy közeledett a kijelölt időpont, mint oly régen most is gyermeki lelkesedéssel készültem arra a túrámra, mert eldöntöttem, hogy augusztusban az egyik szabad hétvégi pihenőmön (szombat, vasárnap) a Balatonon fogok horgászni. Hasonlóság az előkészülésben és az út megtételében volt, hiszen ruhát, ételt és jéggé fagyott vizet pakoltam, mert mire a megbeszélt találkozó helyszínére értem csak kétszer éheztem meg. Na jó, most nem kerékpárral mentem, hanem vonatra ültem és szűk háromszáz km - t megtéve névlegesen pontosan hat órát utaztam.

Valószínűnek tartom az okát annak, hogy a Balaton a lakóhelyemtől való távolság miatt nem lett egy sűrűn látogatott vízterület nálam, ezért az eddigi egyetlen ott eltöltött napom horgász pályafutásomat is az egy ujjamon meg tudom számolni, de akkor azt sem hívták semminek, mert ifjúként valahogy mindig teljesen másra terelődött a figyelmem ...
Jól tudom egymagamban nem sokra mennék ott, ahhoz, hogy pergetve halat fogjak, (talán kissé szokatlan lenne a vízfelület) ezért egy bennfentes kedves fiatal blogíró kollégával beszéltünk meg egy horgásztalálkozót.

Előző este is jó hírekkel kecsegtetett, majd lelkemre kötötte, hogy az én kigondolt műcsalijaimon túl az ott beváló alap műcsalikat se hagyjam otthon és bő tizennyolc óra múlva megtapasztalhattam, hogy milyen a pergetőhorgászat a sokat megélt jó kis hazám egyetlen tengerén.

Azt azért sejtettem, hogy maga a műfaj nem térhet el különösebben, hanem a fő kérdés itt is (mint más vizeken) a hol. A Balaton hatalmas vízfelülete akadóiról, töréseiről nem igazán árulkodik, konokul rejtegeti azokat. Nekem a parton botzsákkal a kezemben nemigen mondana semmit sem, (kivéve a vízfelszint) továbbra is egy végeláthatatlan merő rejtély maradna csak.

Bence fiatal kora ellenére képben van és önzetlen segítségével próbálja kihozni tapasztalataiból a maximumot. Hallgatok nagyokat, kérdezek hülyéket, nézek hitetlenül és amiket velem megoszt a horgászatunk alatt szinte minden ugyan úgy történik.
- Azt ne mondd nekem, hogy ilyen forróságban ebben a tiszta vízben Thrill - el fogsz balint!
- Először is a víznek most igencsak kicsi az átlátszódása, másodsorban végső megoldásként lehet, hogy ez a műcsali menthet meg a nullázástól ...

- Most engedd le az orrsúlyt! - és ezzel a második helyre állunk.
A szokásos ul cucc van most a kezemben.: az 5 gr - os Chaser 2500 - as c14 - es Stradiccal 006 - os Nano - val 12 - es fluo előkével és két és fél gr - os fejre tűzött sokadik javaslatra a kedvenc Berkley gumicsaládunkból egy kapósságuk miatt a boltokban készlethiányban szenvedő darabja.
Jó pár mindenféle taktikai bevontatás után egyszer csak a csónak előtt a következő emelésemre a csalira űl valami. Hinném, hogy megint egy kóbor vízinövény, de az most visszabólint. - Né’ már, halam van! - a bevágás természetesen elmarad és úgy próbálom - továbbra is hitetlenül - fölfelé emelni. Szépen dolgozza a botot, a fék is meg - meg nyekken, de úgy félúton csak elköszönünk egymástól. Így kezdődött ...
Később átálltunk egy másik helyre, és Bence első bevontatásából mindjárt kap egy éles ütést, a hal nem akad. Itt az első dobásom üres, másodikból pedig megfogom életem első pergetett balatoni halát egy pompás kősüllő alakjában. Fülig ér a szám, balatoni halszagú lett Hortobágy és Sárrétszéli kezem ... Aztán öt dobásom még három halat ad. Utóbbi kettőnél csalit cseréltem és az otthon is favorizáltat kínáltam nekik nagy - nagy szeretettel. (Ami ugyancsak Berkley márkanévre hallgat). Aztán a többi pár dobásunk eredménytelen maradt.

Sokáig nem erőltettük tovább, horgonyt felhúztuk és újabb helyre álltunk. Valamivel később (végre) balinrablásra figyelünk fel. Nosza elő a Thrill - t (én egy másik bottal) és szórjuk a vizet. Bennem nem túl sok a meggyőződés, így hamar abba is hagyom. Így tesz nemsokára Bence is és egy újabb helyen bőszen belefeledkezünk a gumihalas horgászatba, mikor a hátunk mögött ismét balinrablásra figyelünk fel. Bence nem késlekedik Thrill - t kapcsol és dob. Mivel továbbra sem vagyok meggyőzve a balatoni balinozás sikereiben ezért fülem botját sem mozdítom a lehetőséggel kapcsolatban, így maradok a gumihalazás örömeinél.

Bence kidob párat, mikor egyszer csak egy bődületeset bevág. - Na ne ... - tör ki belőlem önkéntelenül, ő pedig úgy vigyorog rám, mint fuvaros ló a rothadt tökre. Kétség sem férhet hozzá, balint fáraszt. Profi módon terelgeti, még nézni is élvezetes és pár perc múlva tarkón ragad egy másfeles forma őnt.

- Ugye megmondtam!!

Néhány kép elcsattan, aztán egy kevés élesztgetés a hal részéről majd elégedetten néztük, ahogy búcsúzójaként visszainteget a sötét tónusú villás farokuszonyával.

Nem tudni mennyi ideig ringtunk csónakunkkal a nagy víz hátán, amely a hatalmas és tiszta terület miatt sokszor olyannak tűnt, mintha az időtlen felhőkkel együtt lebegnénk a magas égben, valahol az istenek között, de mindenesetre az idő múlása észrevétlennek hatott és csak az óvatosan elköszönő nap színkavalkádja ébresztett fel bennünket elmélyült horgászmámorunkból, meg egy éhes balin.

Ez pont felőlem rabolt és most már én sem késlekedtem. Kidobtam a Thrill - t amennyire csak tudtam a rablás irányába. Kissé túl is szaladt rajta, ami soha sem baj és a vízbeesés után megkezdtem a tempós bevontatást. Az út egyharmadánál egy iszonyatos rávágást (talán ilyen erőset még soha sem) kaptam. A gyorsan csévélő orsóm a rá ható erőtől azonnal megállt, a fékje egy pillanatra fájdalmasan feljajdult. A hal irányába mutató botom a kezemben pedig hatalmasat rándult. Na most ki fogott meg kit? A bevágás, mint cselekedet a kapás ereje miatt értelmét vesztette, úgyhogy ismét behúzás nélkül indult el egy fárasztás. A brutális kapás után, mikor az erők kiegyenlítődtek és mindketten észhez tértünk meg kezdődött a huzavona. Amiről mit is mondhatnék..? Páratlan élmény egy balatoni két kiló környéki balin meg szelídítése, a végsőkig gőzerővel küzd és szívós, mint az afrikai teveszar.

A hangulatom teljesen felfokozta és remélem cserébe az övé sem lett különösebben elrontva, mikor a közös fotók után kisiklott a kezeim közül.

A levegő hőmérséklete közben lehűlőben, az égre rajzolt színek markánsabbak és előkerül jó néhány szúnyog is. Valószínűleg Noé bárkájának nézhették Bence ladikját és a hosszú út alatt becsülettel megéheztek, mert belőlünk kezdtek el lakmározni. Majd lassan a majdnem telehold is kíváncsian kukucskálni kezdett a dombok mögül.
Az egyik dobásból Bence állította, hogy neki kapása volt. Hittem is, nem is és egy kicsit ugrattam is, majd mosolyogva fogtam két kövest. Aztán sötét lett.

Az éjszakai tuti helyeket kezdtük el faggatni, ahol Bence elővarázsolt egy jó méretes fogassüllőt. Majd a készülődő vihar elől jobbnak láttuk, ha kikötünk. Nemsokára meg is jelent a viharjelzőn a másodfok.

Míg a rossz idő érkezését vártuk Bence felszíni csalikkal próbálkozott, addig jómagam a kikötő sekély vizét vettem szemügyre. - Éjszakára a sügerek jobban kihúzódnak. - közölte. Nosza lámpát elő és had lám a titkot.

Bencének, mint mindig most is igaza lett. Jó néhány sügeret véltem felfedezni. Azonnal szeget ütött ezen dolog a fejembe, ugyan nem e lehetne ezeket most megfogni? Éjszaka hogyan reagálhatnak a műcsalira? Elő az ul - t és lássuk. Csalinak a favoritot kínálom nekik és nemsokára sügér tulajdonos leszek. Aztán Bence is belekóstol a mókába. Akkor pontosan éjjel egy óra huszonhárom percet írtunk ... Nóóórmális???

A mókát lassan eluntuk, kissé nyúzott lett az éjszaka, a vihar sem akart sehogy sem oda érni, mi pedig a horgászatot felfüggesztettük. Elnyúlva beszéltük az élet dolgait és szendergésünkből a sunyin érkező esőcseppek riasztottak fel minket. Már épp világosodott volna, úgyhogy a hajnali hajrának lőttek. Vártunk és vártunk. Az eső hol esett és hol még jobban esett, ha kicsit csitult az esőruhát felvettük és a kikötő halai
után eredtünk. Nemhiába, hisz fogtam annyi sügeret, hogy leírni sem merem. Szinte minden dobás adott halat. Csak pislogtam a dolgon, mint béka a pötyőben.

Többször kellett a horgászatot felfüggeszteni a heves esőzés miatt, de az egyik csapadékszegény hullámban Bence előtt rablás, rádob és pillanatokon belül már fáraszt is egy jóképű balint. Hm ... hát igen ez itt így működik.

Az eső úgy délelőtt tizenegy körül állt el és mint megtudtuk az itteni viszonylatban mennyisége rekordot döntött. Kieveztünk még, hogy Bence fogjon egy kövest búcsúhal gyanánt, majd nemsoká véget ért a balatoni horgászatom.

Indulás előtt utolsó érintésként még alaposan megmártóztam a tó vizében, majd később ámulatba ejtő látványától a koszos vasúti kocsi ablakából vettem tőle végső búcsút, amikor az érett barna zokniban zöldellő nádasait felváltotta a sárgára aszalódott termőföld.
A tekergő vonatom rendesen érkezett és Kelenföldig heringként álltunk a kocsikban, aztán szinte kiürült. Volt már hely bőven, de a fáradtságom ellenére le sem hunytam a szemem, pedig még négy órai út állt előttem, az új dolgok és az élmények nem hagytak pihenni. Jó víz ez a Balaton. Egy igazán jót horgásztam rajta. Köszönöm Bence!

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »