Csúrgói Csaták

Többször beszéltem Horváth Gábor barátommal telefonon, fehérvárcsurgói túrája alatt és már akkor megígértettem vele, hogy majd ha hazajön, részletesebben is el kell mesélnie mi történt, hogy leírhassam. Úgy gondoltam, majd interjúszerűen kérdésekkel bombázom, hogy kiderüljön minden apró mozzanat, de amikor találkoztunk, egy kérdés után dőlt belőle a túra egész története, mert azóta is mindennap újra éli.


hirdetés

Na, hogy is volt, mikor indultál?
Elsején reggel 9-kor. Úgy 10 órai érkezéssel számoltam, azzal viszont nem, hogy miután már félúton vagyok, eszembe jut, hogy a kazánházban hagytam a gumicsizmát. Visszafordultam... gondoltam, jó kezdet és bár nem vagyok babonás, azért nem ártana otthon tükörbe nézni vagy tenni-venni valamit mielőtt ÚJRA elindulok, mégiscsak egyhetes horgászatra készülök! 

Érkezés után a déli oldal spiccén foglaltam helyet, a tógazda ajánlásával. Habár fűnyírás zajlott éppen nagy erőkkel, azért elkezdtem kipakolni. Többen megnéztek és kérdezgettek csodálkozva, hogy egyedül vágok neki a hétnek, de így sikerült egy csónak felajánlást is kapnom, egy helyi horgásztól. Ami igen jól jött, hiszen az lett volna a következő, hogy megpróbálok bérelni, de mint kiderült, ez nem könnyű.

Felkerült a radar, amit most használhattam először "éles" helyzetben. Ahogyan pásztáztam az aljzatot, a megfelelő helyet keresve, egy harcsát véltem felfedezni, ami másnapra már nem volt ott. Találtam egy kisebb törést és egy-két jó akadót, azok elé raktam le a balosnak szánt bóját. Arrébb volt még egy mélyülő rész, oda került a jobb oldali bója.

S-Carp bojlikat használok és a bal oldali bójára tigrismogyoró, kendermag, 20-as pellett és Worm Force keverékét etettem, a jobbosra pedig ugyanazt, Top Force-al. Olyan 250 méterre volt az etetés, ide hordtam be a szereléket, amik 80 grammos inline ólmokkal vannak szerelve, bár a szakirodalom nagyobbakat ajánl, ezek nekem beváltak. Estére végeztem és egy jó vacsora után korán le is feküdtem, mert eléggé kifárasztott ez a nap.

Éjjel fél kettőkor éles sípolásra ébredtem. Miután sikeresen kikecmeregtem a sátorból, láttam, hogy az egyik boton a swingert beejtették. Hosszan utána tekertem, egy mélyet belehúztam, aztán rögtön a csónak felé vettem az irányt, mert ahogyan megállt a bot a kezemben, abból érezni lehetett, hogy nem kölyökkel van dolgom. Befelé menet többször meg akart lazulni a zsinór, mert így elsőre még nem tudtam eltalálni a csónak tempóját, de mikor fölé értem, akkor éreztem igazán, hogy combosabb, mint amikkel eddig találkoztam: úgy fél órán keresztül forgatott a sötétben! Sikeresen megmerítettem és a csónakba már előre bekészített matracra akartam rakni. De amikor próbáltam átemelni a csónak peremén, majdnem elestem, mert nem számítottam ekkora súlyra! Kint letáráztam a mérlegelőt, majd a bölcsőbe helyeztem és rá a halat. 18,70 kg-ot mutatott a mérleg... már teljesen elégedett voltam: egy ilyenért jöttem! Sajnos erről a példányról nem sikerült képet csinálni, mert érthetetlen módon nem gondoltam végig, hogy majd magamat kell fényképeznem. Így fertőtlenítettem a száját és visszanyerte szabadságát.

Reggel 9-kor még jött egy 11,20-as, az is a 24-es Worm Force-ra, ami egy ananászos 14-es pop up-al volt kikönnyítve. Őszintén szólva délután nem nagyon számítottam semmire. De 3-kor egy gyengébb ejtős kapásnak vághattam be és süvítő szélben, 40-50 centis hullámok között indultam a hal után, aminek ugyan olyan ereje volt, mint az éjszakainak. Megint harminc percnyi égetően nehéz idő telt el, mire először láthattam, kivel van dolgom! Aztán a merítőbe került ez a gyönyörűség is. Nem mertem tippelni, de úgy éreztem, talán megvan a hőn áhított húszpluszos. 20,50 kg-nál állt meg a mérleg: ez már tényleg elképesztő élmény volt! Egyéni csúcs! Boldogabb már nem is lehettem! Akkorra megismerkedtem egy kedves, szintén helyi pecással, aki a szomszédomban horgászott és felajánlotta, hogy lefényképez a halammal. Néhol lemaradt a farka, de annyi baj legyen.

Nem hittem volna, hogy ezen az évek óta halogatott túrán, Fehérvárcsurgón ez megtörténhetett velem! Még aznap este jött szépen sorban egy 6-os, egy 8-as és egy 10,15-ös. Az utána lévő napokban ritkultak a kapások, jött a melegfront és csak éjszaka volt egy-két mozdulás. Kiderült az is, hogy a jobbos bója nem működik, összesen egy halat adott. 3 nap alatt egy-két 9-10-esbe szaladtam még bele a bal oldali bóján.
Csütörtökön kitekerés közben félúton leakadtam és kiengedtem a nyeletőt, hogy csónakba szállhassak és bemenjek érte. Ekkor hirtelen megszaladt a zsinór és csinált magára egy hurkot! Egyik kezemmel húztam a damilt - amin ezek szerint egy hal lehetett -, a másikkal bogoztam a hurkot, mindezt hatalmas szélben. Nem volt egyszerű látvány és érzés! Végül sikerült a művelet és csónakba szálláskor láttam, hogy a tó közepe felé mutat a damil. Alig értettem mi történik, aztán szó szerint tekertem a hal után, ahogy bírtam. Negyed óra alatt sikerült utolérni és vagy Háromnegyed órányi pumpálás után nagyon kikészültem! Már megelégeltem a helyzetet! Megfogtam a dobot és azt gondoltam: "Na, akkor tesztelünk!" Minden maradék erőmet beleadtam és azon imádkoztam: "Istenem csak ne harcsa legyen, Istenem csak ne harcsa!"
Először egy termetes harcsafarkat láttam meg és azt, hogy a farok tetejébe akadt a horgom, ami rendesen ült, legnagyobb elkeseredésemre! Egyszer odahúztam a csónak mellé, de pár pillanatig csodálhattam csak, mert újra letört! Másodszorra megfogtam a leadcore-t (az hátha nem vág annyira) és húztam, hogy talán szemből meg tudom meríteni. Egy rövid huzavona után végül elszakadt az előke, de nem voltam szomorú. Valamivel 30 fölé becsültem. Boldog voltam, hogy túl vagyok rajta, cseppet se bántam, hogy elment és mosolyogva, de széllel szemben küzdöttem magam ki a partra!

Pénteken a jobb oldali bójáról fogtam egy dévért és itt végleg le is mondtam arról a helyről, ezért inkább találomra húztam be a következőt egy koncentrált etetéssel. Délután 4 órakor, éppen ennek a botnak a swingerét néztem, amikor lassan elkezdet süllyedni. Gondoltam megint egy dévér, de mire odaértem, lassan egyenletesen elkezdte húzni a zsinórt. Bevágás után éreztem, hogy megint megérkeztünk! Miután fölé kerültem a csónakkal kis idő elteltével, öklömnyi vagy nagyobb bugyborékok jöttek fel: hát ez nem igaz, megint egy hari? De ez egy rendes kapás volt!? Onnantól egy fél órás menet kezdődött megint... és végül mikor megláttam azt gondoltam: "Te jó ég, megfogtam a leghosszabb pontyot, a tóban!" Merítés után nem mertem kiemelni, mert féltem, hogy a melegben talán nem bírná az utat. Mellettem úszott a vízben és így csónakáztunk ki lassan. Komolyan azt hittem, ennél jobb már nem lehet és tessék: ott volt előttem egy gyönyörű, spanyol pikkelyes, fehérvárcsurgói ponty, hihetetlen hosszal és egy óriási farokúszóval! Mindig ilyenre vágytam! Álmaim hala! A mérleg kereken 18 kilót mutatott! A hasán apróbb ívási sérülések voltak, tehát nemrég ez a hal lehetett húsz kiló felett is. Egy biztos a 110 centis mérlegelőből, még ki is lógott.

Utána már igazán nagy volt a forróság és vasárnapig nem volt több kapásom. Mindenképpen hozzá kell tennem még, hogy a szomszéd pecás, Józsi, akit említettem, egész idő alatt, minden reggel fütyürészve, danolászva jött és egy kávéval ébresztett... összebarátkoztunk!

Nem is tudom elmondani, milyen érzésekkel váltam meg a tótól...
Ez igen! Egy végső konklúzió?
Tulajdonképpen semmi különös. Nincs okosság, nincs titok. A bojli kiválóan működött és szállította a halakat. Ez a bojli-horgász álma, egy ilyen túra. Kívánni sem tudok már többet, csak mindenkinek egy hasonló horgászatot!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés