CSUKÁK NYOMÁBAN, A DUNÁN...

Jó ideje nem tudtam domolykót fogni, hol a vízállás, hol időm korlátozta a lehetőségeimet. Ahogy adódott egy kis szabadidőm, már a pecán járt az eszem. Szóltam is Máté barátomnak, hogy ismét üldözőbe kéne venni az uszonyosokat. Őt sem kellett győzködni, bizony magával ragadta az a csodálatos élővilág, hangulat, amivel az Öreg folyó büszkélkedhetett. Ezúttal 2 napos pergetést terveztünk szeretett folyónkra, a Dunára.


hirdetés

 Elsődleges célpont a domolykó volt. Első nap őket próbáltuk becsapni, de nem jártunk sikerrel. A jól bevált nyári helyeket elfelejthettük, a domik megkeresésére pedig nem lett volna elég 1 nap. Aznap fogtunk pár kis csukát, csapót, hogy véletlenül se betlizzünk.

Fáradtan mondtunk búcsút a napnak, mely valamilyen szinten mindkettőnknek csalódást okozott. Esti beszélgetések tárgya leginkább az volt, hogy másnap mire horgásszunk. Hosszas egyeztetés után arra jutottunk, hogy csukázunk egyet. A koránkelést hamar kivertük a fejünkből, mire lejutottunk a vízpartra közel 11 óra volt. Horgászhelyként most a Duna egyik öblét választottuk, hátunk mögött hagyva a Kis-Dunát.
Az út az öböl felé nehézkes volt. Biciklivel, a sáros, egyenetlen terepen csak úgy csúszkáltunk, főleg a kolléga. A sarat álltuk, és az út végére Máté is megtanult váltani! :) Jó volt újra látni, az egyébként már agyonhorgászott öblöcskét. Vad környezete, kiszámíthatatlansága kihívás a horgászoknak, kihívás, amit mi minden peca alkalmával keresünk. Izgatottan kötöttük fel a harapás álló előkét, majd a csali választás következett.

Máté támolygó villantót, Ottó bácsi remekét tette a kapocsba, én a méltán híres csuka csalit, a Salmo Slider-t választottam 7 cm-es változatban. Dobáltuk a jobbnál jobb helyeket. A megmaradt sulyom szélét vallattuk, gondolván, hogy a csukák ott kerestek menedéket. Kezdeti kapástalanságnak köszönhetően váltogatni kezdtük csalijainkat. Máté első kapása twisterre volt, nem sokkal később sok kroki tudatta velünk hogy ott lapulnak a sulyom alatt, de egyik sem jött fotózkodni.

Jó 2 óra telt el, és még halat nem sikerült kézközelbe terelni. Kapásunk volt bőven, de rosszul akadtak. Az időjárás is változékony volt, hol fújt, hol esett, hol sütött. Lelkesedésünk tartott még, a kapások nem hagyták lankadni kedvünket, ám a hatékonysággal nem voltunk megelégedve. A sikertelen fárasztások után, szükségesnek láttam a Jigek, és gumihalak ellenőrzését. Az első szembetűnőbb probléma az volt, hogy nem volt elég hosszú horogszáram a 7 cm-es Mann’s gumihal testéhez viszonyítva. Mélyebbre nyúltam hát a dobozomba, és olyan Jiget kerestem, mely majdnem a gumihal feléig ért.
A változtatás nem maradt eredménytelenül. Míg Máté barátom lelkesen dobált a "sulyomfoltokba", addig én egy benyúló fa mellé ejtettem be a csalit.

Hagytam, hogy a gumihal süllyedjen a fenékig, majd heves rántásokkal kísérve viszonylag lassan kezdtem vontatni. Igyekeztem a sérült kishalat utánozni, mivel ilyenkor október, november tájékán még bőven akad tápláléka a csukáknak. A kishalak még nem verődtek nagy bandákba, ebben a kis öblöcskében könnyebb prédának számítanak a ragadozók számára. Feltételezésem az volt, ha a sebesült halat utánozom, nagyobb érdeklődésnek örvend majd a csali, mivel még könnyebb préda egy sérült kishal. Félúton heves ellenállásba ütközött a csali. A bot táncolni kezdett a kezemben, ismét csuka kapta el a gumit. Hamar a felszínre jött, és kecses szaltóival tudatta is velünk, hogy jó erőben van. Átkiáltottam Máténak, hogy dolog van. Szűk 4 perces fárasztás után már a kezemben is volt, első szebbnek mondható őszi csukám. Nagyon örültem neki, Máté is mosolyra derült, félretéve a bosszantóan sok leakadt halát.

A visszaengedés után mentem Máté után, már nem is dobáltam. Inkább figyeltem, a fekete sügérezései során jól begyakorolt pontos dobásait. Ügyesen juttatta a kis twistert két sulyom folt közé, habár most nem a casting-et, kedvenc módszerét alkalmazva. Pontos dobásainak meg is lett az eredménye. Csak annyit hallottam, hogy..-Berza megvan!..és már láttam is a burványokat. A hal betört a sűrű növényzetbe, nehezítve barátom dolgát. A bot perecelt, én pedig csak annyit láttam a két bokor közül kikukkantva, hogy hirtelen kiegyenesedik a pálca Máté kezében. Csalódottan felelte: -elment..
A hal darabosnak tűnt, annál inkább sajnáltuk, hogy ő is meglépett. Dobta is a következőt, hátha lapul még ott valami. Egy vízbenyúló ág szélét célozta meg. A súlytalan twister-t hirtelen ismét elragadta egy csuka, bár látva az egész akciót, a hal alig volt 30 cm. Lelépett ő is, nehogy elkéssen az oviból. Máté érezte, hogy nincs szerencsés napja, mondta is, hogy ez egy peches pecája. Neki volt a legtöbb akciója, de a halai mind cserben hagyták, az egyébként remek horgászstílussal megáldott ifjú pecást.

Az öblöt megkerülve egy laposhoz érkeztünk. Itt volt a legsekélyebb a víz. Újra dobálni kezdtem, ugyanazzal a Mann’s gumival amivel a csukát is fogtam. Elhúzva a sulyom szélénél érdeklődőnek örvendhetett a csali. 40 cm körüli csuka követte le, de nem vert oda. Mesélem Máténak, aki gyorsan rávágja: -Dobd meg még egyszer, elfogja vinni!
Így is tettem, ugyanazon az útvonalon vezettem a csalit, amit hirtelen el is ragadt a csukesz. Nagy valószínűséggel ugyanaz a hal, mely másodpercekkel előtte lekövette. Hamar kezemben volt az újabb csuksz.

Természetesen visszakerült ő is, oda, ahova való. A nap végéhez közeledve Máté egyre inkább kevesebb esélyt látott a halfogásra. Kedve is lankadt, kezdett beletörődni a betlibe. Ismét felelte: -ez egy ilyen nap.
Sajnáltam, mert a komolyabb akcióknak ő örvendhetett. Még egy utolsót dobott, hátha. A sors fintora, hogy ez az utolsó dobás, egy 30 cm-es bicskacsukeszt hozott Máténak, ami szerencsésen kiesett a kezéből, vissza a vízbe. :) Kép nélkül, de betlimentesen fejezte be a pecát.

A gumihalat a nap végére szétszabdalta egy kis csuka, így neki véget ért pályafutása, ám testvérei hadba foghatóak még. A továbbiakban csukára a gumihalakat fogom erőltetni, ugyanis eddig a legeredményesebben azt tudtam alkalmazni pecáim során.

Mondtam Máténak próbáljunk rá még egyszer az öböl hátsó részén, de megunta, így inkább a hazaút mellett döntöttünk. Úgy gondolom, jó pecánk volt ismét, bár csalódnunk is kellett. Máté igazi horgászként, fittyet hányt a peches napra, és jókat röhögve indultunk kifelé. Már a folytatás gondolata körvonalazódott bennünk, de nem akartunk előre szaladni, így az első, és legfontosabb dolog ami hazaéréskor elhangzott, az egy jó kis gyros a közeli büfében. :)
Rengeteg jó pecám volt Mátéval, örülök, hogy a nyáron megismerhettem. Akció dús peca volt ez, tele pozitív, és negatív élményekkel. Összességében ismét jól zárult egy hétvége, melyet a halaknak szenteltünk. A mostani terep más volt, mint közös pecáink bármelyikén, de úgy gondolom mindketten helytálltunk, és izgatottan várjuk a folytatást.

Hogy mire, mikor, és hol horgászunk legközelebb? A következő írásban kiderül! ;) Csukákban gazdag őszt kívánok mindenkinek!

GÖRBÜLJÖN!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

Berza
4 éve

Köszönöm! :)

6
Kari2345
4 éve

Jó írás, profi fotók! Grat! :-)

5
Berza
4 éve

Jaja, köszi!

4
allstar
4 éve

nagyok lelépnek, én már csak (sajnos) tudom milyen ez, de bezzeg a bicskák mind meglettek. De nem baj, saját hibáiból tanul a horgász is.
Szépeket fogtál Berza :)

3
Berza
4 éve

Köszi szépen! :)

2

Klassz fotók, jó kis élménybeszámoló! :)

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés