Őszi-téli ruhavásár 2.

Magány

Sokáig társaságban jártam horgászni. El-ellátogattam versenyekre, nagyobb rendezvényekre, szinte sosem mentem egyedül a vízpartra. Majd elkezdtem műlegyezni és valahogy lassabb lett a tempóm. Talán két-három emberkét viseltem el magam mellett, de még mindig nem szerettem annyira egyedül lenni.

Thermoruhák 640
hirdetés

Végül eljött az idei év, megismertem a Drávát, a kajakos életformát és megváltoztam. Szinte észre sem vettem ezt a változást, egyszerűen kezdtem kényelmetlenül érezni magam, ha társaságba szorultam a vízparton. Persze nem fordultam magamba, nem lettem embergyűlölő, de hiányzott a magány.

Sokan elképzelni sem tudják, mi a jó a magányos horgásztúrákban. Nincs kivel beszélgetni, lassan telik az idő, nincs ivócimbora...de ha megöltök, akkor sem tudom megmagyarázni, miért jó egyedül lenni. Szerencsére Csokonai Vitéz Mihály megírta helyettem is A magánossághoz című versében.

"A lenge hold halkal világosítja
A szőke bikkfák oldalát,
Estvéli hűs álommal elborítja
A csendes éjnek angyalát.
Szelíd Magánosság! az illy helyekbe
Gyönyörködöl s múlatsz te; ah, ezekbe
Gyakran vezess be engemet,
Nyugtatni lankadt lelkemet."

 

Mert a magányos horgászat valóban megnyugtatja a lankadt, hétköznapi problémáktól megkínzott lelket. Egészen a legbensőbe fordulva éled meg a pillanatokat, az emlékezetes momentumok is sokkal élesebb emlékek maradnak.

Persze a teljes, nyugtató magányhoz megfelelő környezet dukál. A város közepébe épült kockatavon sosem leszel teljesen egyedül. A vadvizeken annál inkább. A kudarcokat is könnyebb egyedül elviselni, szinte önmagad pszichológusaként kúrálod ki a problémákat.

A készülődés egy idő után kedves szertartássá válik, nem vagy senkihez kötve, nem késel el sehonnan, így otthon sem felejtesz semmit a nagy kapkodásban. A víz mellett nincsenek beosztva az óráid, nem kell másokhoz igazodni, ott ülsz le, ahol akarsz, ott eszel, ahol megéhezel. Ráérősen, gondolatok között merengve, egy egészen más világban.

 

Sosem hittem volna, hogy lehet így is horgászni. Ha esetleg egyszerre tesszük a vízre Atyafival a hajókat, az első evezőcsapások után messze járunk egymástól. A nap folyamán néha keresztezzük egymás útját, néhány mondatban megbeszéljük ki mit fogott, merre járt, mit látott. Aztán újra vár minket a magány, beszélgetni csak a locsogó Folyóval lehetne; de az ő nyelvét egyelőre nem értem annyira, hogy tanácsokat kérhessek tőle. Sebaj, igyekvő diák vagyok...

 

Ma is egyedül voltam a vízen, az egyik kövezésen ülve semmi mást nem tettem, csak bámultam habokat és hallgattam a csendet, sokáig, nagyon sokáig. Eszembe sem jutott a legyezőbot, a legyesdoboz, a város, a munka, a hitel, az adó, a holnap vagy a tegnap; sőt, talán még a ma sem. Nem emlékszem, hogy kerültem oda, vagy mikor mentem tovább, de akkor végtelenül egyszerűnek és - tudom, furán hangzik - tisztának éreztem magam belül. Ha valaki velem jön, ezek a pillanatok sosem történtek volna meg.

Szóval az ember folyamatosan változik...
Persze egy forraltborozással egybekötött menyhalazáshoz semmi sem hasonlítható, ám az az érzésem, ez bizony egyirányú utca. Aki egyszer megízlelte a magányos horgászatok szépségét, sosem lesz többet (handa)bandázó pecás.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Thermoruhák 1200

hirdetés