BÚÉK 2014

A karácsony előtti eseménydús napoknak meglett a böjtje. Egymás után három alkalommal kellett kapás nélkül regisztrálnom horgász délutánjaimat. De, hát ugye "addig jár a korsó...


hirdetés

Egy jól meghorgászható, mély vizet vettem górcső alá az elmúlt napokban, mialatt Attila a bevált, sekélyebb párhuzam-kövezéses szakaszt tesztelte. Egyikünknek sem volt kapása 3 nap alatt. Ez a tény engem arra sarkallt, hogy a negyedik napon is ott legyek a parton, hátha a süllők nem bírják tovább éhen. Horgászatomban társam is akadt egy kamasz fiúcska személyében, aki már partra érkezésemkor tüsténkedett a köveken pofás kis pergető szerelékével és élénk színű twisterével. Elmondása szerint már volt egy lemaradt hala, ezért én is reménykedve kezdtem bele a mélyebb teknő felső szélének letapogatásába, ám a víz néma maradt.

A hangulatot csak a srác dobta fel azzal, hogy be nem állt a szája. Csak ontotta magából a hasznos helyi infókat, és hallhatólag igen jól ismerte a pályát. Irigylésre méltóan ügyes horgásznak tűnt, ezért hagytam beszélni, sőt talán én is tudtam neki új használható dolgokat mondani. Rögtönzött barátságunkat egy ajándék gumihallal pecsételtem meg.

A teljes sötétség beállta előtt, úgy 50 méterrel felettünk, egy akadó árnyékában, a szinte teljesen álló, de sekélyebb vízben apró táplálékhalak csipegetésére figyeltünk fel, ezért természetesen a bázisunkat oda helyeztük át. Apró gumihalat tettem fel csalinak, mert a jelekből arra következtettünk, hogy igen kicsik az ott tartózkodó piszék. Jó pár dobás ellenére azonban eredménytelenek maradtunk. A fiú az akadó közelében dobált, én lejjebb, de még mindig úgy éreztem, hogy egy kicsit közel vagyok a kishalak bázisához. Ránk ereszkedett a teljes sötétség. A ragadozók ritkán állnak bele a terített asztal sűrűjébe, ezért halkan, úgy 10 méterrel lejjebb költöztem, és egy figyelem felkeltőbb 10 centis méretűre cseréltem a csalit is. Az első dobásom második emelésébe klasszikus belerántást kaptam, és hamar partra segítettem ezt a kettőfeles jelentkezőt.

Méreckedésnél 54 centisnek bizonyult. És a határozott, jellegzetesnek mondható kapás ellenére, egészen furcsán, kívülről akadt a csali a torok alatt. Azt gondoltuk, most végre beindul a zabálás, mert 2 éve is részese lehettem egy hasonló élménynek, de sajnos a folytatás elmaradt.

Másnap hajnalban is letúráztam a helyre hátha a süllők csak kis fáziskéséssel fedezik fel az összeállt piszéket, de sajnos nem jött be a számításom. A húzós vízben azonban a mély teknő tetején még napkelte előtt kaptam két jó rávágást, amikből egyet sem tudtam megfogni.

A hajnali horgászatra egyik szeretett és régen használt botomat vittem el, már csak babonából is, hiszen ez a tizenéves pálca sok rekordlistás halamnál volt a társam. Egy éve nem horgásztam vele. Sajnos meg kell állapítsam, hogy bármilyen jó kis fegyver volt 10-12 évvel ezelőtt, az idő túlhaladt ezeken a gyártmányokon. A szívemnek kedves emlékeken kívül nemigen tudnék olyan pozitívumot felsorolni, amit a mai korszerűbb pergető pálcák ne ugranának meg jóval magasabban. Annak idején ez egy felső kategóriás eszköznek számított, de mára gyorsabb, peckesebb, könnyebb jelzőket kell említsünk egy olcsóbb, középszintű bot esetében is. Persze oka ennek valamennyire az anyag fáradása is, de fájó szívvel mondom ki, hogy az öreg Series One valószínűleg már csak az otthoni múzeumból fogja nyomon kísérni további horgászataimat!

A 2014-es horgászidényre mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés