Bányatavi kalandozások

Az idei év hihetetlenül szeszélyes, mint időjárást, mint vízállást tekintve. Jönnek-mennek a zivatarok és árhullámok folyóinkon. Ha az ember jó ütemben csípi el a közelgő áradást, szép fogásokat könyvelhet el magának, ám amennyiben a körülmények ellehetetlenítik a horgászatot, nincs más lehetőség, mint tavakon próbálni szerencsét. Manapság jóval ritkábban horgászok zárt vizeken, zsúfoltságuk és zajosságuk okán, de ha nincs más lehetőség, akkor inkább ezt az opciót választom, mint hogy otthon üljek a négy fal között. Szeptember végén így jutottam el ismét kedvenc kavicsbánya tavamra néhány horgászat erejéig. Régen szép csukákat, sügéreket fogtam itt, kíváncsian vártam hát, mivel kedveskedik számomra ez a változatos medrű, törésekkel szabdalt vízterület egy ilyen szép nyárias napon.


hirdetés

Tettem egy kört a tavon, de csupán néhány kisebb süllő hagyta rajta fognyomait nagy méretű gumihalamon. Régen is nehezen adta kincseit a sóderos meder, ez azóta sem igen változott meg. Éppen egy nagyobb szlovák társasággal elegyedtem beszélgetésbe, mikor kishalas cájgukat elhúzta valami vízi szörny. Rögtön láttam, igen komoly hal küzd a horog végén, amikor pedig majd félméter magasra kiugrott a felszín fölé teljes testével egy bő méteres csuka, szemünk alaposan kikerekedett. Végül partra került a tettes, kilenc kilót mérlegeltünk. Segítettem a sporttársaknak megfelelő módon kezelni a halat, mert rossz volt nézni, ahogy a szemét nyomkodták. Sajnos, gyűrűs szákba került a páratlan ragadozó, míg megtudakolták a halőrtől, hogy elvihető e, de szerencsére a szabályok megóvták a kapitális rablóhal életét. Így húsz percnyi kínlódás után, végre tova úszhatott. Nekem életem csukája lett volna...

Mondanom sem kell, azon nyomban elkezdtem korbácsolni a vizet... és mintha elakadtam volna hirtelen, beletartottam az ellenállásba. Rögtön ellenkezést éreztem odalent, talán egy szebb csukába futottam bele én is? Ám, igen furcsán viselkedett ellenfelem a horgon, nem olyan ragadozósan, inkább lassan, lüktetve húzta le a zsinórt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, míg nem egy torpedó alakú sötét alakzat bukkant fel egyszeriben előttem a habokban. Sajnos, nem csukával, hanem egy kívülről akasztott szibériai tokkal kerültem szembe. Sebaj, attól még kifárasztjuk... keményebbre fogtam a gyeplőt és pár perc múlva pontot tettem a küzdelem végére.

Halam hosszú, sötét, majdnem fekete színű és rendkívül izmos példány volt... valóságos ősszörnyeteg. Olyan négy kilósra saccoltuk. Érdekes, hogy korábban már fogtam lénai tokot egy másik tavon, ami szintén kabátba akadt akkor. Igazából nem értem, hogy kerülhetnek ezek a halak ilyen lehetetlen módon horogra, miközben pontyot, keszeget sosem fogok így. Ritkán pergetek olyan vízen, ahová tokok lettek telepítve, de jó eséllyel akadok beléjük ilyenkor... furcsa. Mindenesetre halamat pár gyors kép elkészítése után szabadjára engedtem. Gyönyörű látvány volt, ahogy elúszott a kis kormos a kristálytiszta vízben. Lassan csomagolnom kellett, mert indult a vonatom. Sajnos, ragadozó hallal nem ajándékozott meg ezen a napon a bányató. Ám, ez nem szegte kedvemet, hogy pár hét múlva ismét ellátogassak ide.

Október első szombatján Gabesz barátommal egy dunai holtágon próbálkoztunk, de nem jártunk szerencsével. Gábornak már mennie kellett dolgára, így megkértem rá, hogy tegyen ki a bányató partján, hiszen még több mint egy fél nap állt rendelkezésemre sötétedésig. Jani haverom már itt várt reám. Régóta tervezgettük már a közös pecát, ami több év után, mostanra jött össze. :o) Mire megérkeztem, már kirámolt egy másfeles krokit, amiről büszkén mutogatta a fényképeket gépében. Nos, ha egy kijött, akkor talán ma kajálós kedvükben vannak – morfondíroztam. Ezúttal is a nagyméretű, 4 colos gumiknak szenteltem bizalmat. Lehet kevesebb kapás lesz így, de nagyobb eséllyel marad el az apraja. Nem szívesen szurkálom össze a száját növendék halaknak, engem inkább a nagyok érdekelnek. :o)

Szinte már megkerültük a tavat, de kapásig még nem jutottunk. Erre az az ötletem támadt, hogy vizsgáljuk meg inkább azokat a részeket, amelyek idáig ritkábban adtak halat, vagy inkább soha. Az egyik ilyen kiépített helyen, elnehezedős kapásom érkezett, mire azon nyomban reagáltam. Halam jól védekezett, ám viszonylag gyorsan felszínre kényszerítettem. Legnagyobb meglepetésemre egy gyönyörű süllő körvonalai rajzolódtak ki előttem a mélyzöld vízben. Jani ügyesen birtokba vette zsákmányomat, majd mérlegeltük, kereken két kiló. Készítettünk róla pár képet, majd visszahelyeztük a vízbe. A halőr futva érkezett hozzánk, nehogy szabadon engedjük, de szerencsére elkésett, zsákmányom egy agresszív farokcsapással távozott. Jól lecseszett minket, de igazából tojtam rá... ha halat akar enni, fogjon magának! :o)

Visszaálltunk az iménti sikeres helyre, és tovább kopogtattuk a medret gumihalainkkal. Ez előbbi akció helyszínén újabb ütésem érkezett. Nocsak, beálltak ide a süllők? - mosolyogtam, de legnagyobb meglepetésemre most egy formás csuka robbantotta szét a víztükröt. Mondhatnám, bejelentkezett az előző hal helyére. :o) Nagyon vékonyan akadt prédám, de szerencsére Jani ügyesen grabancon ragadta a fejét rázó rablóhalat. Ismét pár gyors fotó, majd mérlegelés. Másfeles jószág, idei legkisebb csukámat tarthattam kezeimben. Óvatosan helyeztem vissza a vízbe, őt már kicsit nógatni kellett, mire újult erőre kapott. Mosolyogva csaptam barátom tenyerébe. Lám, kezd alakulni a mai nap. Érzem, valami meglepetést még tartogat számunkra a tó szelleme – kacsintottam rá.

Később tettünk még egy kört a bányató körül. Már csak fél óra volt hátra sötétedésig, mikor életem eddigi, egyik legizgalmasabb kapását éltem át. Egy sóderos törést vallattam éppen, mikor a parttól másfél méterre, szinte a lábam alatt, egy termetes hal rámart gumihalamra. Azt ugyan nem tudtam megfigyelni, hogy süllő, vagy csuka volt a tettes, csak a sötét, kirobbanó árnyat láttam polár szemüvegemben. Bevágtam, de a gumit kirántottam a szájából, ám a horog nem szúrta meg őkelmét. Szemmel követtem halam mely irányba úszik el és ezúttal már arrafelé dobtam. Első bevontatásra semmi, második bevontatás és DURR. Agresszíven törölt oda ellenfelem az előtte emelgetett plasztik csalinak. Újra beletartottam az akcióba és ezúttal ült a horog. Hiába, a hideg vér... :oD

A fárasztás gond nélkül zajlott, bár azért megremegtek a térdeim, bevallom. Gyönyörű, sötétszürke, kettő húszas bányatavi sárkányt ragadhattam tarkón, ami az idei esztendőben a legszebbek között van. Érdekes, hogy míg nem is olyan régen, kiváló csukás tóként tartottam számon ezt a vizet, most inkább a süllők uralják a partszélt. Ennek oka valószínűleg a meggondolatlanul betelepített amur sereg, melyek elpusztították a csukáknak menedéket jelentő hínár foltokat. Sebaj, abból kell főznünk, amink van. :o) Azért a süllőknek is örülünk. Mosolyogva néztük végig, ahogy prédám tova úszik a lenyugvó nap utolsó sugaraiban. Bizony ez egy pazar nap volt, gyönyörű halakkal és jó barátokkal. Kell is ennél több a rablóhal szezon elejére?

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

A hozzászólást moderáltuk (a szerk.)

4

Szia Ridgeback!

Nagyon szépen köszönöm. Még az is lehet, hogy ugyanaz a hal volt.... ;o)
Üdv.

Tom

3

A hozzászólást moderáltuk (a szerk.)

2
ridgeback
3 éve

Szia Tamás,

Szép halak! :)
Eddig még nem sikerült itt ekkora süllőt fognom, csak kisebbeket.
Viszont megfogtam a tokod testvérét:
https://akvariumipecas.wordpress.com/2014/11/08/almas-vizu-to-avagy-az-aszfaltturo-tic-tac-tok/

István

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés