Az idei első

Nem adta könnyen magát. Idei első márnám hiteles története:


hirdetés

El vagyok átkozva! Harmadik napja meresztem a seggem itt a Duna partján. Közben kétszer is elhúzták az orrom előtt a mézesmadzagot, de még egyetlen márna sem jött el a partig. Amit most csüggedten bámulok, az a Gamakatsu hazai finomszerelékes zászlóshajója, egy 12-es méretű, 2260B nevezetű horog. Ketten használják itthon: a boldog és a boldogtalan. Persze, nem rossz, hegyes, könnyű, jól akad. De a márnát nem bírta, kihajlott, hogy a fene megette. Még csütörtökön kezdődött...

Tavaly március 12-én fogtam az első márnát a Dunán. Szép idő volt, durván tavasz, a víz is melegebb volt néhány fokkal, mint most. Az idén ugyanazt a napot tetőtől talpig thermocuccban áztam, vacogtam végig. Ez volt az említett csütörtök. Tudnék sokat írni róla, mert ahhoz, hogy nem fogtam semmit, hosszú és fáradtságos út vezetett, de nem teszem. Szar idő volt, köveken csúszkálós, mókás peca, nulla eredménnyel. Elég ennyi. 

A szombat már jobban kezdődött, békés vízfelszín és teljes szélcsend fogadott reggel. Halmozgást és kacsákat nem láttam a környéken (e kettőt én jó jelnek tekintem a halfogás szempontjából), de így is nagy reményekkel vágtam neki a pecának. Három óra semmittevés után épp a folyás szerinti fölső botom újracsalizásával voltam elfoglalva, amikor a bent lévő másik pálca spicce keményen a víznek bólintott. Kicsit nehéz volt az ölemben keresztben fekvő másik bottal együtt mozdulni, de megragadtam a nyelet rendesen. A hal azonnal megiramodott befelé, kicsit srégen, folyásnak felfele. A fék folyamatosan adta a halnak a zsinórt, a bot nagyokat bólogatott a kezemben, ahogy ellenfelem egyszer-egyszer megszaladt a zsinór végén. Aztán az egyik ilyen tempós nekirugaszkodásnál felvágódott a spicc, valami szakad. Kitekerve a cuccost láttam, hogy az előkéből úgy 40 centi maradt csak meg, féltávon szakadt a zsinór. Elmormoltam egy „miatyánkot”. Aznap még egy kapás jutott, de a bevágás nem ült, nem tudom mi lehetett.

Ilyen eredmények után jutottam el a mai napig. Vasárnap van és nemzeti ünnep. Különböző helyeken, különböző politikusok, különböző dolgokat hazudnak, velük nincs dolgom. Otthon engedélyt kaptam egy fél napos pecára, ennek legalább van értelme. Nosza! Kétkilónyi etetőanyag, földdel, angolmorzsával, magokkal, aromával keverve és egy fél liter csonti, ezek jöttek velem. Ugyanott ültem le, mint a két előző, sikertelen napon. 

Az egyik boton (a fölsőn) a zsinórt mindig kiakasztom, hogy ugyanarra a távolságra menjenek a dobások, az alsó bottal pedig halat keresek. Ezt tettem most is. Tegnap kb. 22-25 méter volt a fix távolság, amit horgásztam, ma ezt lecsökkentettem kb.15-18 méterre. A víz ezt a szereléket a kőlábtól 5-6 méterre teszi le, tehát nem horgásztam messzire. Nem is kell. Ugyanúgy kezdtem, mint az előző napokban, két óra semmittevéssel, csak a kosarak mentek be 6-8 percenként. Végül megint az alsó bot lett a nyerő, a márna ennek a végét cibálta meg, de úgy emberesen. A bevágás ült, a hal erősen megiramodott, ezúttal inkább lefelé-befelé, nem a folyással szemben. A bot lüktetésén éreztem, ahogy a hal meg-meglendül, ahogy a fejét lefúrja időnként. Az egyik ilyen megindulás pillanatában a bot megkönnyebbült, a márna ismét távozott.

Itt tartunk most. A leszerepelt horgot lecserélem, immár a Drennan egyik legmasszívabb tűjét teszem fel. Ezt is 12-es méretben, de ennek kihajlításához egy márna és én együtt is kevesek vagyunk. A Carbon Feeder sem hagyja magát, de amit ez a Super Spade tud, azt még ő sem. Ez kell ide! A francba… 

Eltelt már egy óra az iménti halvesztés óta. Megnyugodtam. Nagyrészt. Mindkét szerelék vízben, épp az imént dobáltam át őket. A fölső bot spiccén két rövid ütés, aztán határozott húzás. Itt a következő! A bevágás ül, de a hal nem iramodik meg, inkább csak húzatja magát lustán. Van súlya… Aztán amikor felhúzom a márnát a kövezésen, s megérzi maga alatt a sekélyt, rögtön megbolondul. Most lehet örülni a jól beállított féknek, a masszív cuccnak, s nem különben a fent dicsért erős horognak, mert mindegyik tesztelésre kerül. Halam kétszer szalad világgá, mire harmadszorra sikerül a merítőig húznom. Két kilónál nehezebb, kalapácsfejű szépség. Az idei első márnám

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés