A tanyán 2.

A tettes mindig visszatér, szokás mondani. E tekintetben én kifejezetten szabályszerű bűnelkövető vagyok, legalább is ami a Verba Tanyát és az ottani horgászatot illeti. Most viszont nem versenyre, hanem egy amolyan hétköznapi pecára mentünk Ágival. Mindkét gyerek táborban volt, szombat reggel nekiindultunk hát Nyíregyházának s horgásztunk egész hétfő, kora délutánig.


hirdetés

Kétfajta pecára készültem. Az itt bevált methodos horgászat mellett ki akartam próbálni a pellet waggleres módszert is. Nem ez utóbbiról fogok írni… Próbának jó volt, pecának egyelőre nem annyira. Majd legközelebb! Maradt hát a method. Az viszont működött, nem is kicsit. Lazára vettük a figurát. Három-négyórás etapokban horgásztunk, akkor, amikor az időjárás a leginkább barátságos volt: kora reggel és késő délután-este.

A helyről: A két tó közül kivételesen a kisebbiket választottuk, a tó egyetlen kis szigetével szemben. Tettük ezt részint azért, mert szombati megérkezésünkkor a nagy tavat nagyjából körbeülték a horgászok, csak a másikon adódott kényelmes, másoktól kellően távol eső horgászhely. Másrészt azért, mert az utóbbi időben a kis tó kiemelkedően jó fogási eredményeket produkál.

A felszerelésről: Ági fegyvertáram egy régebbi, de annál jobban kedvelt botjával, egy Shimano Technium DF Heavy Feederrel pecázott. A pálca lassan 10 éves, de simán felveszi a versenyt bármely gyártó mai rezgőspicces botjával. Nekem ebből a sorozatból egy Medium és egy Heavy van, mindkettő kiváló az intenzíven telepített tavakon folytatott methodos pecára. Erős, de egyúttal érzékeny és rugalmas botok. Egyedül talán az apró gyűrűk furcsák a mai szemnek, de még a dobástávolságot sem csökkentik lényegesen.

Én az általam valaha használt talán legjobb feederbottal, egy Shimano Aerocast Medium Feederrel horgásztam. Fontos kiemelnem, hogy a „legjobb” kifejezést nem abszolút értelemben használom, sokkal inkább a számomra leginkább kézreálló, nekem a leginkább tetszőt jelenti. A bot könnyű, vékony, rugalmas és hibátlan akciójú. Az ovális blank adta kétféle – egy rugalmasabb és egy szigorúbb – karakterisztika egyaránt remek, s ha nincs a bot határra terhelve, a különbség jól is érzékelhető. Az angolok jellemzően 1-2 kilós pontyokkal és F1 hibridekkel húzatják a botot, szerintem fogalmuk sincs, hogy remekül megbirkózik a 6-8-10 kilós, sőt 10+-os bajszosokkal is. Persze kell az ilyen halak fárasztásához a hely, versenyen, vagy ott, ahol egymáshoz közel ülnek a pecások, nem javasolt ezzel a bottal nagyvadra menni.

A végszerelékről, csaliról: A Preston XL méretű method feederét, 10 centi hosszú, kezdetben monofil, majd néhány hal elvesztése után fonott előkén lévő, 10-12-es méretű, szakáll nélküli horgot használtunk. A monofil előke (0,17-es, később 0,19-es) gyakori szakadásának okát még nem tudom. A zsinór jó, máshol már bizonyított, a talaj sima, akadómentes. Nem tudom. A csali rögzítését eleinte csalitüskével (az egyik legjobb és legegyszerűbb megoldás), később kis szilikonkarikával oldottam meg.

A kaja számomra új volt, eddig még nem próbáltam. Kifejezetten a meleg, nyári időszakra kitalált, hallisztes, finom szemcséjű method cucc. A csali eleinte enyhén lebegő tulajdonságú minibojli, később 8 mm-es, süllyedő halas pellet volt. Az etetőből a három nap alatt alig több mint két kiló fogyott, egy flakon hozzá illő aromával. Viszonylag takarékos megoldás, s mivel nagyon kevés horgász volt körülöttünk és ők a hagyományos vagy bojlis vonalat vitték, konkurencia híján kifejezetten eredményes is. Pihentetőül mutatok egy-két képet:

A módszerről: A finom szemcséjű, agresszív aromafelhőt kibocsátó etetőanyag – jó választás esetén – mágnesként vonzza az intenzív vizek halait. Nagy elánnal hörpölgetik az etető felhőjét, s a rövid előkén a felhőben maradó csali, a horoggal együtt hamar a hal szájában találja magát. A viszonylag nehéz kosár, a rövid előke és a feszes zsinór miatt gyorsan megakad a horog. Így a kapások gyakran igen intenzívek, eltéveszthetetlenek. Repül a bot, láttam is ilyet vasárnap az egyik kollégánál. Sokan nyeletőfékes orsót használnak ennek elkerülésére, én azonban jobb szívvel ajánlom az egy bot használatát és a figyelmet. Esetleg a Preston Method Rod Restjét, amit a képeken is láthattok. Arról nem rántja le a hal a botot. Tényleg :)

A zsákmányról: Nem tudom pontosan hány halat fogtunk, de a zsákmány 40 darab felett volt, ami a pontyokat illeti. Ezen túl fogtunk dévéreket, kárászokat és egyetlen amurt. Elteltünk a halfogással, de tulajdonképp ez volt a célunk. Elértük.

Egyébként pedig: Sokszor horgásztam már versenyen a Verba Tanyán, izgalmas, legtöbbször szórakoztató (egyetlen alkalommal történt, hogy komoly szenvedésbe fordult a dolog, de erről majd máskor…). A hétköznapi peca viszont mindig remek itt, jobban is szeretem. Nincs kapkodás, nincs teljesítménykényszer, ennek megfelelően jobban is fogok, mint a versenyeken. A method módszer jól működik, de a halak legtöbbször megfoghatók a klasszikus feederes végszerelékekkel, hagyományos csalikkal is. Az úszós módszerek, a match, a rakó is eredményesek. És nem csak én szórakozom jól, de a párom is szépen fog, s a gyerekek is hamar kapnak némi impulzust a halfogásról.

Páros verseny augusztus elején, Cibus híján évek óta állandó csapattársammal, Norbival állunk rajthoz az idén is. Hajrá Sörös Brigádok (ezek volnánk mi…)!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés