Szekvasar 920

A sulyomdzsungel tigrisei

Ködös alföldi hajnal fogadott minket, mikor kiléptünk alkalmi szállásunk ajtaján. Bizony, a látótávolság nem volt több, csupán öt-hat méter. Nem csoda, hogy hosszan bolyongtunk Abádszalók kusza utcáin, mire megtaláltuk a Tisza-tó töltésére vezető utat. Az előző nap sikerein felbuzdulva András barátommal és Pergivel türelmetlenül vártuk a találkozást a sulyomtenger tigriseivel.

Szekvasar 640
hirdetés

 Majd egy órát veszítettünk értékes időnkből a tavat körülölelő ködpaplan miatt, de végül befordultunk az Albatrosz kikötő széles kapuján. A látvány sajnos rögtön kedvünket szegte. A sikeres éjszaka után egy majd negyven kilós harcsa lógott a bódé teraszán, miközben valaki cibálta le róla a bőrt. Szegény ragadozó jobb sorsot érdemelt volna... :o( Gyorsan elintéztük a csónakbérlés formaságait, majd lassan megindultunk a kiszemelt horgászhely, egy eldugott belső öböl felé, csukát remélve.

Gyönyörű tájakon, őszi színbe öltözött öblítőcsatornákon siklott tova csónakunk. Először jártunk errefelé, így nem győztünk betelni a szunnyadni készülő természet ezer, meg ezer színével. A hűvös hajnali levegőt szinte harapni lehetett, olyan friss volt. Ahogy a napfény lassan áttört a ködön, kedvünk is egyszeriben felderült. Bizony, egy ilyen csodás októberi hétvége nem végződhet kudarccal, a csukák biztosan partnereink lesznek majd a mai napon. Bedőlt fák, tuskók suhantak el mellettünk. Néha olyan szűk csatornákon vágtunk át, hogy karjaimmal meg tudtam volna érinteni a két partot. Míg elértük a kiszemelt belső öblöt, alkalmam nyílt átgondolni a stratégiát. Első alkalommal a jó öreg támolygó villantók közül választottam ki egy réz színű darabot, amely természetes vizeken szinte sosem hagy cserben.

Hosszú, kalandos csónakázás után végre megérkeztünk a kiszemelt helyre. A vízfelszínen végigtekintve rögtön realizáltuk, hogy nemrég még teljes felületén sulyom borította az öblöt. A rothadó növényzet által kibocsátott csersav feketére színezte a vizet, kitűnő búvóhelyet nyújtva az éhes csukáknak. Kerestünk egy alkalmasnak látszó pozíciót, majd megkezdtük a mély-sötét közeg vallatását. Mindnyájan különböző stratégián voltunk. Én a hínarasok tisztásaiba, sulyomrengetegek szélébe, parti nádas és akadók tövébe ejtegettem villantómat, majd hulló falevél technikával vontattam be. Megérzéseim most sem csaltak, mert valaki leütötte az imbolygó kanalat, és rövid úton egy gyönyörű, erős színekben pompázó, másfeles krokit ragadhattunk nyakon.

Gyorsan útjára engedtük első csukánkat. András is azonnal támolygó kanálra váltott és bizony meg is lett az eredménye rugalmasságának, mert a következő hasonló forma csukát ő fáraszthatta ki. Érdekes, hogy milyen szép színre festette a fekete víz ezeket a pompás ragadozókat. A sápadt dunai és bányatavi csukák után nem győztünk betelni a Tisza tavi krokik pazar látványával. Természetesen a következő hal is visszanyerte szabadságát. Hatalmas farokcsapással spurizott vissza a védelmet nyújtó sulyomszálak közé. Mindannyian felvillanyozódtunk, mert bizony a halak a mai napon is kedvünkben jártak. Lassan csorogtunk végig a part mentén és műcsalikkal ostromoltuk az ígéretesnél ígéretesebb állásokat.

Egyszeriben egy vízinövényezettel gazdagon benőtt területhez értünk, melynek túloldalán apró tisztás kínálta magát óriási rablásokkal. Első látásra meghorgászhatatlannak tűnt a terep, de Pergi koma rejtett horgos jerk-gumi csalijával rádobott a pályára és hihetetlen, de egymás után négyszer bírta kapásra az ott ólálkodó ragadozót, míg végül megakadt őkelme. Rendkívül ügyes manőver volt... lám, az öreg rókáknak is tudnak újdonságot mutatni a fiatalok. Azóta ezt a trükköt beépítettem stratégiámba és bár halat még nem adott, igen nehéz terepeken hat kapást is kiprovokáltam már általa. Na de térjünk vissza a jelenbe... Pergi rutinos mozdulatokkal fárasztotta ki csukáját, majd büszkén fordította a fényképezőgép lencséje felé előző két zsákmányunkhoz hasonló méretű prédáját. Ahogy visszahelyezte barátom a vízbe halát, az hatalmas farokcsapással fröccsentet bele a kamerába, egy igen emlékezetes pillanattal ajándékozva meg minket.

Lassan a holtág végébe értünk, ahol egy ifjonc csukát még horogvégre kerítettem, ezúttal ezüst támolygóval. Az első pár óra négy pompás ragadozóval ajándékozott meg minket, de mégis úgy döntöttünk, hogy pihenni hagyjuk ezt a pályát és elnézünk az öböl egy távolabbi szegletébe, hogy később újra visszatérjünk majd. Útközben számos csónakkal találkoztunk, de mások nem nagyon kapkodták a halakat. Hiába, a három minden hájjal megkent csukahorgásznak senki nem érhet a nyomába... :o) Itt-ott megálltunk párat dobni, de az öböl túlsó végéig nem igen akadt több akciónk.

Végül újra egy hínárral, sulyommal gazdagon benőtt részhez értünk. Itt először én akasztottam valamit, de még idő előtt távozott a horogról, majd Pergi wobblerrel járt túl egy közepes forma csuka eszén. Hiába, a jó ütemben történő stratégia váltás gyakran meghozza a sikert. :o) A holtág légvégében olyan tereppel találkoztunk, ahol a víznövényzet fölött csak pár centi szabad terület húzódott. Itt felszíni jerk csalikkal próbáltunk túljárni a csukák eszén, és bár számos kapásig jutottunk, nem tudtuk halra váltani az akciókat. Szinte hihetetlen, de a nap olyan erősen sütött, hogy teljesen neki kellett vetkőznünk, mintha nyári melegben lennék. Október végén ez igen szokatlan, vagy talán lassan ez lesz a normális?

Egy nagy vargabetűvel visszaértünk aznapi kiinduló pontunkra, hogy a délelőtt oly szép csukákat adó szakaszra még egyszer rápróbáljunk. Lassan haladt csónakunk, miközben beszélgetéssel, tréfálkozással ütöttük el az időt. Egy óvatlan pillanatban, erős rántást éreztem botom spiccén. Bevágtam és valaki rögtön hevesen tiltakozott a túlsó végen. Ide-oda kitörve próbált szabadulni a horogtól a kis haramia, miközben szinte hallottam ahogy csikorognak fogai az ezüst fémen. Végül Pergi nyakon ragadta, hogy megszabadítva a horogtól, visszaengedjük sötét birodalmába. Igazán elégedett voltam három csukámmal és a fél tucatnyi rávágással. Nálunk a Dunán az egy nap, egy kapás, egy hal felálláshoz vagyok szokva, szerencsésebb esetben... :o)

Ám, a nap még nem ért itt véget, a Tisza-tó még tartogatott számunkra egy meglepetést. Apró sorozást érzetem műcsalimon. Az akcióba vágva, valami megakadt blinkeremen, de nem éreztem az eddig megszokott heves ellenállást. A felszínre húzva egy gyönyörű, huszonegy centis sügér képe rajzolódott ki előttem a vízben. Bizony volt önbizalma a komának, mert könnyedén leverte a hatalmas kanalat, amely nagyjából feleakkora volt mint ő maga. Fogtam már bizony nagyobb sügért, nem egyet, de ez mégis különleges példány volt, mert olyan szép, erős színekben pompázott, amit még eddig soha nem tapasztaltam. Csak úgy meresztette ég felé tüskés taraját, miközben visszatettem a fekete levesbe. Dühös farokcsapással távozott körünkből.

Végül elérte a napkorong a fák koronáját és én távozásra szólítottam fel társaimat, mert ha ránk talál az est az úttalan útvesztőben, bizony megszenvedünk a hazajutással. Padlógázzal vettük a kikötő felé az irányt, csodálva a naplementében úszó tiszai tájat, átsuhanva az öblítőcsatornák árnyas vízi ösvényén. Egy csodálatos nap állt mögöttünk életre szóló emlékekkel, igaz barátokkal, és szebbnél szebb halakkal. Kell ennél több? Még el sem értük a kikötő biztonságát, már a visszatérésről ábrándoztam. Partra szállva újabb tíz kilós, fellógatott harcsa képe fogadott minket, keserű zárójelbe téve ezt az emlékezetes napot. Ám, gyorsan elhessegettük a borús gondolatokat, mert bizony csak a szépre szabad emlékezni... és most bőven kijutott belőle.


 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

imre52
4 éve

Szép napot Mindenkinek!!Ki tudna nekem abban segiteni ,mi lessz az idei horgász vizsgákkal.Több hejen érdeklődtem ,de mindenhol azt a választ kaptam (pl: Karcag),hogy nem tudnak mit mondani,még nincs törvény az uj horgászok vizsgáztatására,kérdezném mikorra várható érdemben válasz erre : Tisztelettel Kálmán Imre.....választ akár itt akár E-mail be ..köszönöm

5

Szia Krisztián!

Köszönöm szépen.
Hát nem is tiszta volt, hanem a rothadó sulyomtól, töklevéltől, hínártól csersavassá vált a víz és szinte sötét barnának, feketének tűnt. Gondolom, sötétebb közegben a halak színe is erősebb, így jobban el tudnak rejtőzni... :o)
Üdv.

Tom

4
hirdetés (x)
FKrisztián
5 éve

Remek cikk, jó csukás pálya mi kell még??
A halak színéből ítélve elég tiszta a víz, nem?

3

Köszi Attila. :o) Ez volt az első saját készítésű videóm... :o)

2
attila.balan
5 éve

Jók a vidik az írások végén Tom:-)

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Szekvasar 1200

hirdetés