A Hely

Mivel a ragadozókat nem bántjuk mostanában. MONDOM NEM BÁNTJUK! (Még akkor sem, ha olyan helyen horgászunk, ahol nincs rájuk fajlagos tilalom és igen, tudom: a csuka csak akkor eszik már, ha leívott, de csak azért sem!) Így a békés halak felé vettük kicsit az irányt. Összesen három horgászat alatt kellett rájönnöm, hogy a hely még a suta tavi pecásnak is FONTOS!


hirdetés

A method feederezés felé vettem az irányt, mert megmondom őszintén, valamiért megtetszett ez a módszer és gondoltam rápróbálok. Na, meg volt egy két ötletem ilyen keresztezésekre és ötvöztem a saját ötleteimmel a stílust. Jellemző horgásztulajdonság: még meg se ismeri rendesen, de már belepiszkál! Természetesen mindenből a leggagyibbat vettem, hogy kipróbáljam, mert ha nem tetszik, akkor nem költöttem sokat... - ez az igazán hülye felfogás és soha ne kövesd! Inkább vedd meg a kicsit jobb terméket, mint a silányat, mert emiatt nem fogod megszeretni az adott módszert!

Volt telepítés a tavon. Úgy volt, hogy nem lesz, mert minek: bármelyik pillanatban elküldhetnek minket a tóról. Aztán végül a tavalyi pénzből került bele ponty. Mi más, de ez már nem mozgat, mert már tényleg halottnak a csók. Azt mondják az öregek, hogy az új halak majd megmozgatják a régieket! Hát én ugyan nem vagyok halbiológus, de mintha csak az újakat láttam volna végig!

Az első alkalommal, mikor leültem egy olyan helyet választottam, ami már régen izgatja a fantáziámat és nagy benne a bizodalmam. 5 órányi hallatlan-haltalan horgászat után, rá kellett jönnöm, hogy rossz volt a megérzésem. Először azt hittem, hogy a csalival vagy az etetőanyaggal van gond és folyamatosan dolgoztam azért, hogy kicsikarjak akár csak egy rezzenést a feederen... mindhiába. Másrészt pedig minden tavasszal küzd a tó ezzel a zöldalgásodással, ami megnehezíti a pecát és ott mindig jobb a kapás, ahol gyérebb. Nagyot emelünk a horgon ilyenkor, néha teljes előkehosszt, de ez sem elég:

Mellettem Iván, egyesületünk titkára aprította a pontyokat. Ügyesen horgászik és többször is felajánlotta, hogy kaphatok az etetőanyagából, lehet hogy ott van a hiba!? A helyzet kicsit pofán csap. Bár Ivántól simán elviselem, mert nem az a csipeszes horgász, kétnullás kampóval. Szépen hajlik a potykák alatt felváltva a két bísztmaszteres feedere és a tizenötödik pontya után, már teljesen egyértelmű számomra: Rossz helyen ülök!

Később miután Iván elment már, Csabika jön át a túloldalról segítőtársával, - aki megint még egy Csabi, az már két Csabi - miután lerakták a csónakját, hogy hozzon nekem egy orsót, amit megvennék tőle. Mesélem mi volt... azt mondja menjek át az Iván helyére. Na, ennyire sosem kellett a hal, hogy én más helyére üljek, de most mond valamit: ha odaülök és fogok legalább bebizonyítom magamnak, hogy helyproblémáim voltak "csak"! Segítenek nekem és lényegében mindent elhoznak nekem az új helyemre én csak a botokat fogom! Csabi kérdezi milyen az új botom, én erre megkérem, hogy dobjon vele egyet. Dob is. "Na jó, nem rossz, de milyen lehet vele fárasztani?" - ezt kérdést nem kell megválaszolnom, mert először is én még nem fogtam vele halat, másodszor meg éppen kapás van rajta és mondom neki, hogy vágjon be és megtudja! Kettes forma ponty dolgozik a boton, ami úgy hajlik mintha egy jó tízest fárasztana Csabi, aki most nagyon vigyorog! Kiderült minden.

Én még mindig nem fogtam halat, de közben megjelenik bátyám is unokaöcsémmel, aki már most hozza magával a kis horgászbotját, pedig még csak két és féléves!

Meghozták Dóri új botját, amit Gábor, - akit már ismerhettek a Csurgói Csaták c. bejegyzésből - szerzett be neki a show-ról, mert benézett és Dóri megkérte, hogy hozzon neki egy pontyozó botot. Gyorsan össze is raktam azzal az orsóval, amit Csabi hozott, merthogy azt szántuk rá. Befűzöm a zsinórt és egy method kosaras cuccot szerelek rá, mire Dóri is éppen megérkezik és már dob is a friss botjával. Két perc sem telik el és már kapása is van. Ezt nevezem én rekordidőnek a bot, orsó megvásárlásától, az első fogásig!

Ezzel még nem is lenne gond, de én még mindig nem fogtam halat. Dóri persze megint fog egyet... aztán megint!

Komolyan mondom azért mindennek van egy határa: 6-7 órája vagyok itt, szerelek, etetek, csalikombinációkat próbálgatok, újat és újat dobálva, ő meg 20 perce jött és kapott egy kész botot kezébe és 3 pontyot parírozott eddig partra! VANIGASSÁG???

Már nagyon kéne hazaindulni, de én még mindig várom azt az egy kapást. Már pakolgatunk, mikor hopp: egyszerre mindkét botomon jelentkeznek. Egyiket bátyám veszi kézbe és mosolyogva fárasztjuk őket, szinte "keresztbe" a stégen állva. Egyszerre pontyok:

Csak megcsíptem egyet én is.
Következő alkalommal a másik oldalra ülünk bátyámmal és megint belefutunk egy csúnya betlibe. Egyértelmű: a hely, de itt legalább nem volt nyüzsgés... mondjuk hal se.

Nemsokra rá, pedig újra próbálkoztunk Dorisszal a régebbi helyen, de ott már ültek. Megint kicsit arrébb mentünk, de most már tudtam a bokrok felé dobálni, ugyanis ott sejtettem a friss telepítést. Igazam lett: végig a két méter feletti vízben a bokroknál voltak és főleg reggel és délelőtt ettek. Persze az ügyesebbek délutántól is megfogták a napi átlag 20-at. Mostanra a kapókedv és a "szűz" halak elfogytak és aznap már csak négy pontynak sikerült visszaadni a szabadságát, persze Dóri, megint beelőzött!

Több mint egy hét alatt szerintem megszúrtuk a telepítés 70%-át és valószínűleg, ennek a 20-30%-át hazavitték már, mert a horgászok többségét, - akik kint tudnak lenni -, még mindig a nyugdíjasok teszik ki. A tavat még mindig sajnálom, hogy elveszik, de a felfogást továbbra sem...

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés