A Gaja-patak és a Nimfas Corporation

A Gaja-patakon jártunk. Kicsit mindig félek, ha új vízre megyünk, ezért próbálok minél több információt begyűjteni arról, mielőtt elindulunk. Most is így tettem, de a konklúzió mindig ugyan az: higgy magadban és a benned lévő horgász-megérzésben! Bocs, hogy így az elején lelövöm az "üzenetet". Nem kell több egy jó horgászathoz csak ez a hit!


hirdetés

A jó horgászat pedig nem mindig arról szól, hogy rongyosra fogja magát az ember - no, az se rossz -, de lehet egy peca úgy is felejthetetlen, hogy nem fogsz halat. Azt is szoktuk mondani, hogy az csak a hozadéka az egész dolognak. De azért nem árt, az biztos. Ellenben soha nem szabad elkeseredni, egy betlis nap után sem!

Utána néztem tehát a helynek (már régebben is és azóta többször, mert jónak tűnt és közel is van hozzánk). Elsősorban a barátokat kérdeztem, mert kiderült, hogy ők többször is voltak mostanában. Hosszan beszélgettünk és később, mivel emlékeim szerint a Fehérvári domolykóvadász itt nőtt fel, az ő blogján is kutakodtam kicsit, remélem nem bánja, hogy megemlítem! Sok hasznos információt gyűjtöttem így, de tudtam, hogy igazán csak akkor látom meg mi a helyzet, ha már ott vagyunk!
Készültünk műlegyes bottal meg gázlónadrágokkal, hátha egy kicsit belepróbálhatunk abba is, de fő eszközünk egy könnyebb, rövid pergető bot volt, amit a srácok elbeszéléséből kifolyólag kicsi gumi nimfákkal szereltünk fel.
Bátyámmal indultunk és Zsolt haverom is ráért aznap, így hát sikerült elcsábítanom, ami külön öröm volt, mert egyrészt már régen tervezünk egy közös pecát, másrészt pedig, ő kétszer is járt már itt a közelmúltban és ez azért megnyugtatott minket kellően. Ő nem vallja magát ügyes horgásznak, hiszen csak pár éve pecázik és ettől úgy érzi még gyerekcipőben jár ezzel kapcsolatban. Pedig semmivel nem tud kevesebbet a pergetésről, mint én, ráadásul, eddig csak ezt a módszert erőltette, ami szintén dicséretes! Általában mindig meglep azzal, amiket fog és teljesen szerényen fogadja a dicséretemet. Csak hogy egyet említsek: huszonpáréve horgászom Tihanyban, de még nem sikerült pergetve harcsát fognom, de ő az első héten megtette ezt, mikor ott járt, egy 10-es hari személyében, egy UL bottal és 8-as nanofillel! Na, ennyit erről... csak bízni kell magadban, mondom!

Tehát Zsolti volt a kalauzunk és mivel nincs messze a Gaja így ráértünk ’csak’ 4-kor kelni. Komoly hőséget írtak mára is, de ezen az erdős részen most talán elviselhetőbb lesz. Én a kipakoláskor már vigyorogtam és alig vártam, hogy újra lássak végre egy hideg vizű patakot, miközben pisztrángok ugráltak a szemem előtt! Imádom ezt a halfajt, de bevallom őszintén, hogy az utóbbi egy évben két másik faj van, amit álmaimban látok: a domolykó és a márna! A domolykót azóta mióta Tomi elvitt tavaly a Dunára, a márna pedig... hát tudom, hogy most ehhez a bejegyzéshez semmi köze, de még soha életemben nem fogtam és nincs édesvízi hal, amire valaha is jobban vágytam volna... egy elérhetetlen legenda a számomra!
Visszatérve az eseményekhez, kicsit zavaros vízzel fogadott minket a patak, mert két napja eső volt és ez még meglátszott rajta. Zsolti talán öt métert ment mellette, mikor úgy a harmadik dobásánál egy bedőlt fa alá loccsantotta a nimfát. Halkan megjegyeztem: - Az elég jól néz ki! - ő pedig bólintott egyet és a következő pillanatban már nagy fröcskölésre kaptam oda fejem! Megvan! Az első és micsoda hal! 30cm körüli sebes, gyönyörű!

A Gaján csak szakáll nélküli egyes horoggal szabad horgászni, nagyon kíméletesen kell bánni a hallal és a lehető leggyorsabban visszaengedni, ezért gyorsan kellett fényképezni, ami meg is látszik mindegyik képen sajnos.
- Na ez igen, gratulálok! Aztán ezt mégis, hogy gondoltad? Most ezt, hogy fogjuk túlszárnyalni? - mondtam neki és teljesen komolyan is gondoltam. Nem hittem, hogy ilyen szép halat fogok látni aznap!
Teljes világosságra érkeztünk, mégis a fák között alig láttam az első órában. Félve dobáltam tehát és leginkább eredménytelenül. Egy-két apróbb ütésem volt, ami a gyakorlatlanságomat igazolta. Bátyám pedig, mint mindig most is bebizonyítja, hogy van köze a pergetéshez:

Kezdtem elkeseredni. Még nincs halam. De mit majrézok, elvégre jól mulatok ebben a szép környezetben!? Bátyám füttyent egyet, mert olyan 50 méteres távolságra egymástól haladunk lefele a patakon és így jelzett, hogy megint fogott valamit. Szaladok hát.

Na erre nem számítottam! Zsolti már jó messzire elhagyott minket, de nem baj, hiszen mi állunk meg minden egyes helyen, halat sejtve. Kis idő után megint füttyent. Egy apró domi a páciens!

Nagyot sóhajtok, ahogy visszaengedi... bárcsak... na, de majd ez is eljön!
Egy lassúbb folyású részhez érünk és elővesszük a kisebb Wobblereket is, hátha ki lehet csalogatni néhány domit a gyökerek alól. De nincs jelentkező csak bátyámnak van egy jobb rávágása, ami lemarad, viszont pisztrángnak sejtette. Aztán megint egy gyorsabb rész jön és végre egy bedőlt karomnyi fa mellett én is megfogom a pisztrángomat!

Nem óriás, de nekem tökéletes példány!
Megint lassul a víz és kiegyenesedik a folyás. Apró szedésekre figyelek fel, ami elég ok arra, hogy elővegyük a legyező botot még ha nehezen férünk is oda. Rendre leveszi valami a száraz legyemet, de nem tudom megfogni. Sneci-gyanús az esemény és be is igazolódik, mert bátyám megint füttyent és egy vezérküszt tart a gép elé!

Itt úgy döntök, hogy nem akarom nagyon erőltetni a legyezést, mert eddig csak két olyan helyet láttam, ahol nyugodtan lehetne dobálni és a magam előtt csorgatott nimfázás most nem hozott lázba. Rápróbáltam volt is egy jó kapásom, de inkább a pergetés látszott eredményesebbnek és könnyebbnek is... talán legközelebb, mikor több időnk lesz és tapasztalatunk is már.

Felhívom Zsoltit - ami nem túl könnyű a térerőhiány miatt -, tizedikre tudunk is beszélni és elmondja, hogy már lent van a büfénél és bevár minket. Kérdezem, hogy mit fogott? - Csak egy domit, húszon pár centist. - nagyot nyelek... és a következő párbeszéd folyik le:
- Mivel fogtad?
- Nimfas Corporation!
- Ki az a korporésön főnök?
- Bunkó vagy Bugsy!

Visszafele jövet valahogy nyugodtabban kezdek bele dobálásba és egy híd alatt - talán most először -, hosszabban állítom meg a nimfát és egy apró pöccintés után megint megállok szép nyugodtan. Egy elemi ütést érzek és alig merek bevágni, mert már így is óriásit hajol a botom! Nehezen bírok a tettessel, úgy küzd! Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy egy ilyen halra akadtam, merítem és gyorsan fényképezünk!

45cm körül volt, nem jutok szóhoz, nekem már minden mindegy a visszaúton. Ez... hogy is mondják mostanában? MADE MY DAY!!!

Bátyám a visszafele !3! darab 40 centi fölötti pisztrángot akaszt, de mind elmegy neki...
Mi semmit, vagyis én megint találkozok egy folyami rákkal!

Van, aki itt saját készítésű Wobbikkal 20 darab felett fog és sejtem is, hogy ki az! ;) Tudom, hogy ez a két három hal fejenként, nem egy teljesítmény, de nekem bőven elegendő volt ahhoz, hogy beleszeressek a Gajába! Soha nem gondoltam volna, hogy tőlünk nem messze egy ilyen patak csordogál!

Közel tíz kilométert gyalogolhattunk nehéz terepen, ezért nem holnap, de a jövőben mindenképpen visszajövünk, újra!

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

farpi
2 éve

Grat! Jo îrás, szép halak! A csali felöl erdeklődnék, ha nem baj? Leginkább a márkájára lennék kîváncsi es hogy vezettétek? Elôre is köszi! :)

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés