A 13-as szám alatt

Túl vagyunk az idei ősz első Tisza-tavi horgászkalandján, ám sajnos a tó nem azt az eredményt hozta számunkra, amire titkon számítottunk. A hirtelen jött tiszai áradás okán zavarossá változott a tározó fekete, tőzeges vize és csupán az eldugottabb, tisztább részekről sikerült pár méret körüli csukát kicsavarnunk. Előttünk állt azonban még egy hétvége, egy újabb esély a szépítésre. Vajon hét nap alatt mennyit javultak a horgászati lehetőségek? Sikerül e jobb halakat találni, mint legutóbb, vagy újabb kudarccal és keserű tapasztalatokkal gazdagodunk? Meg tudjuk e találni a megoldást ezen az irdatlan nagy vízterületen, ilyen lehetetlen körülmények között is? Ezek a gondolatok cikáztak fejemben, miközben begördültünk az Albatrosz kikötő parkolójába. Ráadásul, melyik csónak jutott nekünk? A 13-as számú! :oD Babona ide, vagy oda, baljós körülményekből akadt számunkra bőven erre a hétvégére.


hirdetés

A haditerv a következő volt: az első napot a helykeresésre szánjuk rá és végig nézünk több ígéretes morotvát, míg a második napon leszüreteljük majd a befektetett munka gyümölcsét. Jól hangzik, de vajon működni fog e ez a stratégia? Tehát, ennek megfelelően mintegy öt holt-Tisza ágon verekedtük át magunkat mindenféle eredmény nélkül. Talán úgy tűnik, hogy ez időpazarlás, hiszen sokat motorcsónakozunk horgászat helyett, de ezekre a felfedező túrákra áldozott energiák a jövőben vastagon meg fognak térülni. Bekukkantottunk tehát számos, már ismerős és még eddig nem látott morotvába, melyek között akadt nyíltvízi és zárt is. A víz még mindig erősen opálos volt, így még most is a tiszta részeket kellett keresnünk, csakúgy mint előző hétvégén. Végül becsorogtunk az utolsónak választott holtág keskeny bejáratán, hogy a sötétedés előtti fél órát még megnyomjuk.

És a kitartás meghozta jutalmát... szinte az utolsó pillanatokban, valami szörnyeteg verte le agresszívan a hulló „Lutrát” és egy intenzív fárasztás után sikerült megszákolni rövid Tisza-tavi horgászpályafutásom második legnagyobb, két és fél kilós csukáját. Nagy volt az öröm... a finisben becsúszó szép vadvízi ragadozó újabb reményekkel töltötte fel kiábrándult csapatunkat. Óvatosan visszaengedtük a meglepett Tisza-tavi tigrist, mely méltóságteljes mozdulatokkal úszott tova. Nem volt kérdéses számunkra, holnap hajnalban ezen a helyen kell majd kezdenünk a horgászatot. Rólam is nagy teher esett le, hogy sikerült jó halba akadni, hiszen Roli és kisfia, Marci bizony tőlem várták a megoldás kulcsát ezen a hétvégén.

A hajnali nap első sugarai ismét a vízen ringatózva találtak minket. A fényváltásban nagy bizodalmam volt és nem is kellett csalatkoznom, hiszen csakhamar egy formás őn durrantotta le kanalamat. Rövid, de heves fárasztás után Roli grabancon ragadta eddigi legnagyobb Tisza-tavi balinomat, amely súlyra meghaladta a két kilót. Persze, egy hasonló csukának jobban örültem volna, de el kell fogadni azt, amit tározó nekünk szán. :o) Készítettünk pár frappáns képet, majd útjára engedtük az ezüst ragadozót. Nosza, korbácsoljuk tovább a vizet, mert lesz még itt mit fogni a mai napon! - biztattam barátaimat.

Cirka fél órányi próbálkozás után az egyik szegletben rablást észleltünk, és Roli rögtön rádobott. Megvan! - kiáltott fel, miközben érzékeny pálcája karikába hajolva közvetítette hala kirohanásait. Ügyesen fárasztotta a meglepett krokit, hogy végül csónakba emeljük és megszabadítsuk a szúrós falattól. Faroktőig ötvenhárom centimétert mértünk, amivel előző hétvégén igencsak elégedett lettem volna én is. :o) Roland hatalmas örömmel engedte vissza első Tisza-tavi csukáját, mely egy rövid nógatás után rejtekhelye felé vette az irányt. Jól alakul ez a nap, már csak Marcinak kéne horogvégre csalnia valamit. :oP

Ám, a kezdeti intenzív időszak után, egy hosszabb szünet következett. Ezt az időt új helyek keresésére használtuk ki, illetve más technikák próbálgatására, de sajnos, semmi sem hozott eredményt. A napközbeni kapásszünetben nem tehettünk mást, minthogy gyönyörködtünk a tározó szépségében. A babásodó nádszélek, az elterülő tökleveles, a vízbe dőlt fák mohos ágai mind-mind rablóhallal kecsegtető helyszínnek tűntek, de egyelőre nem adtak eredményt. Sebaj, a sötétedés előtti egy óra biztosan tartogat még számunkra meglepetéseket, csak bizony ki kell várni a lehetőséget. :o)

Végül a bejárónál találtuk magunkat, ahol rablások tengerére lettünk figyelmesek. Sügér sereg dézsmálta itt a kifelé közlekedő ivadékrajt. Nosza, neki is álltunk és kiválogattuk a bandanagyokat. Hárman összesen talán hét-nyolc csíkos vitézt csaltunk horogra húsz – húszon pár centi között. Igen jó szórakozásnak bizonyult ez a hosszú csendes időszak után, de idővel figyelmeztettem barátaimat, ideje újra a csukák nyomába szegődni, mert közeleg a nap vége. Nagyon jó móka volt támolygó kanállal nyakon csípni néhány csíkos vitézt, igazán változatossá tették ezt a csodás napot.

Sajnos, több krokit nem sikerült horogvégre csalnunk. A nap záróhalát én fogtam meg egy másfeles forma balin képében. Mondanom sem kell, igen jól szórakoztunk az elmúlt két napban. A tározó ismét szép zsákmánnyal díjazta kitartásunkat és megmutatott számunkra egy újabb darabot önmagából. Be kell, hogy valljam, rám igen nagy hatással van ez a vízterület és biztos vagyok benne, hogy kiemelt szerepet fog betölteni jövőbeli csukás túráim során. Teli van megfejtésre váró titkokkal, amire talán egy élet is kevés lesz... mindenesetre a csodás élmények, melyekkel időről-időre megajándékoz, folyamatosan partjára csalogatnak immáron szűk három éve. Már türelmetlenül várom az áprilisi újratalálkozást. :o) Végül pedig megjegyezném zárójelben, a 13-as szám nem is volt olyan szerencsétlen ezen a napon... :o)

 És most tekintsétek meg a kaland videós összefoglalóját:

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés