Mepps Elix - egy korszak véget ért

írta: Farkas László

2015. dec. 26.pergetés, csuka, Tisza-tószólj hozzá! Tetszik 68  

2015. október 17-e van, szombat. Minden rossz előjel ellenére elindultunk. Pénteken este beszéltem Ferivel, egész héten csukázott. A hét eleje még jó volt, de aztán csökkent az étvágy, péntekre ugyan azt a holtágat tervezték be, mint amit mi szombatra, és ketten egy popperes csukával zárták a hajnali óráktól, fél kettőig tartó pecát. Szóval ehhez képest változhatott is volna a csukák hozzáállása, mert szombat reggelre markáns front hozott kiadós esőt, de aztán nem így lett.

Bízva a már többször tapasztalt reggeli fényváltás erős időszakába már ötkor találkoztunk Pistával Mezőkövesden, hiszen még onnan is fél óra kocsival a tiszabábolnai kikötő, majd egy óra az út a kikötőből a holtágig. Aztán elpepecseltük az időt a csónak felkészítésével (kb. 150l víz volt benne és rengeteg falevél) és a beöltözéssel, mert ekkorra már javában esett az eső. A tököléstől függetlenül is még sötétbe indultunk, kifutottunk a csatornáról a nyílt vízre, odahúztam a motornak és folytatódott az amire nagyon sajnálom a drága pecaidőt: az utazás. A eső csak esett rendületlenül és nagy menetszélbe jó szolgálatot tett a munkavédelmi szemüveg.

Majd a nyílt vízen a rengeteg falevél miatt többször is meg kellett állni, mert eltömítette a motor beszívónyílását, így bő 30 perc késéssel, fél nyolcra érkeztünk meg a vízre. Rögtön az elején, valami 5.-10. dobásra leütötte a mattezüst Lutrát egy 51-es csuka. Ejj, mondom ez egy erős nap lesz! Kicsit el volt ázva a gép a szakadó esőbe, a horizonton is kifolyik a Tisza a képből, de ennyi telt tőlem abban a helyzetben.

10 perc se telt el, Pista a sokat látott bugyimepps-szel (így hívom mert lehetetlenül rózsaszín) akasztott egy sügeret. A gépből csorog a víz, ennek a képnek már vállalhatatlan a minősége.

Szóval erős nap lesz! Gondoltam magamban... Aztán nem az lett. A következő halra bő két és fél órát kellett várni, közben volt egy-egy kapásunk illetve Pistának elment egy hala fárasztás közben meg sajnos be is szakítottam az egyik favorit kanalamat, a reggel eredményes matt Lutrát. Aztán egy idei balinkölyök lehörpintette az Elixet nem kis gondot okozva ezzel magának és nekem is. Szerencsére elúszott.

Ekkorra az eső is el-elállt, de mielőtt teljesen abbamaradt volna, akasztottam egy 45-ös csukát a nád tövéről Elixszel.

Majd 11-re leesett az aznapi utolsó csepp eső és hosszú-hosszú órákra elfogyott a halak étvágya. Attilától és Feritől is, akik egész héten kergetőztek a csukákkal azt hallottam, hogy olyan hirtelen ment el a növény, hogy a csukák bent állnak minden alatt-mellett ami még ad valami takarást, és a nádfal tövébe, szinte a szálak közé kell dobni, ha halat akarunk fogni. Egymástól függetlenül ezt mondták és mindkét srác profi, így erre építettük mi is a taktikát.

Dobáltunk mindent rendületlenül, de tényleg. Csak egyszer-egyszer, felváltva álltunk meg pár percre enni, de az igyekezetet nem sikerült halra váltani. (Milyen érdekes az ember, ha megszállott pergető: ha órákon át nincs kapás, akkor is csak félve eszik, mert fél hogy lemarad valamiről…)

Sokáig nem történt semmi. Egy órakor kifelé indultunk, félúton kifelé megdobáltunk egy másik holtágat, de csak békával lehet közé horgászni, mert ott viszont a sekélyebb víz miatt még nagyon sok a növény. Hal nulla.
Aztán átmentünk a Kis-Tiszára, mert a hírek szerint már bandázik a balin. Pár perc alatt meg is találtuk őket. Ilyenkor, ha esetleg nem mutatják már magukat látványos zabálásukkal, akár a sleppelve keresés is egy hatékony lehet, de ez a Tisza tavon tiltott módszer, köszönhetően a rabsicoknak. Ez esetben persze nem is lett volna indokolt, ugyanis szerencsére a már messziről feltűnő felszíni rablásaik miatt könnyen rájuk találtunk, így spórolva időt a felesleges keresésből.

Egy idősebb pecás állt már a csapaton, udvariasan megkérdeztük elférünk-e mi is, de lemondóan legyintett, hogy ő már megy, mert képtelen egyet is megfogni közülük. Kicsit mosolyogtam magamban, mert látva az összeállítását úgy gondoltam hogy ettől mi jobban fel vagyunk készülve. Kár volt a nagyképűség, de ez csak később derült ki.

Szóval örültünk, átszereltünk a balinos pálcákra, fluoro előke, klasszik wobblerek, spinnerek, minden. Tényleg. Dobáltunk nekik mindent, amit jónak véltünk, de egyszerűen nem tudtunk fogni egyet sem… Egy bő órát görcsöltünk. Érthetetlen. Az idei év ilyen a Tisza tavon. Kissé komplikált lett balint fogni tavalyhoz képest.

Feladtuk. Poroszló felé vettük az irányt egy kő mellé drop shotozni, hátha áll a tövében egy-egy köves. Nem állt. Vagy csak nem evett. Aztán vissza a reggeli holtágra. Nulla. Aztán hirtelen felindulásból egy általam régen horgászott gödör felé vettük az irány. A belső kubikon álltunk meg felül egész tiszta, alul terítve a hínár, nagyjából 10-60cm szabad vízoszlopot hagyva nekünk. Nehéz volt közte tisztán pergetni, sok volt az akadásunk. Kicsit talán csüggedtünk is, jelzem, hogy ekkor már kereken 7 órája egy koppintásunk sem volt.

Én jobbára az Elixszel (mint mindig amikor tanácstalan vagy alulmotivált vagyok) Pista egy Nevis Willow-val dobált már az utóbbi egy órában folyamatosan. Annyira tetszett neki a mozgása, hogy azt mondta: „olyan nincs hogy ezzel nem lehet halat fogni” és hogy „addig dobálom, amíg halat nem ad”
Igaza lett. Egy vaskos kb. 45cm-es csukesz csábult el a műcsalira. Megtört a hét órás jég. Egy ideje én is szemezgetem, de ezután beszerzem én is a típust.

Aztán megtörtént az, aminek sok közösen töltött sikeres horgászat után egyszer úgyis meg kellett történnie:
Elveszett az Elix-szem. Az az igazság, hogy ha egyszer egy forgatókönyvet kellett volna írnom róla, hogy hogyan szeretném elveszíteni ezt a kiváló, számomra már-már misztikus műcsalit, akkor valami ilyesmi lett volna a sztori, talán egy kicsit nagyobb hallal:
Történt, hogy kicsit fásultan, aztán Pista hala után már valamivel több kedvvel dobáltam a vasat. Egy kemény ütéssel jelentkezett a hóhérom. Rögtön bejelentettem Pistának, hogy „ez már jobb hal”. Persze nem egy kapitális, de talán ütötte a hatvanat. Nagyon élvezetes fárasztás, igazán erős hal, jó trükkökkel, fejrázás, szaltó (ez az én hibám), meg ami kell. Aztán hirtelen kilőve elindult felém. Legrosszabb. Alig győztem szedni a zsinórt befelé, csak arra koncentráltam, hogy ne lazuljon be és nem figyeltem a közeledő veszélyt. A csónak alá tört a halam, recsegett a nem túl keményre állított fék. Ez volt az utolsó pont, amikor még cselekedhettem volna, de nem fogtam rá a dobra, mert nem volt jó az akadás, nem akartam kitépni a szájából. Óriási hiba volt.
Egy hirtelen mozdulattal a csónak alól a motor felé fordult és vége…. Se hal, se Elix.

Összeroskadtam. Lezárult egy korszak. Ilyen már nincs boltban. Képtelen voltam egyet is dobni ezután, egy darabot a szívemből is elvitt a csuka. Sajnos Pistára se voltam jó hatással, így ő is feladta az aznapi pecát és rövidesen hazafelé vettük az irányt. 

Nem összegzek sokat. Nem volt rossz peca, csak a halak eloszlása volt, - hogy is mondjam szép szóval - nem jó. Valamit ki kell találni a nappali időszakra, mert így nem olyan frankó. Lehet, legközelebb én is viszek kishalat mint mások és pihenek pár órát napközben. Azt hátha jobban kultiválják mikor telibe süti a tükörvizet a nap. Persze ahogy ismerem magam az esetben is ha bedobok egy botot úszóval, a másikkal még ugyan úgy pergetnék… Ennyi.

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés

Friss fórumtémák:

Hirdessen nálunk
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés