Halakkal való kíméletes bánásmód

Vannak dolgok, amiket nem lehet elégszer hangsúlyozni, a mai horgász módszerekkel, csalikkal, horgászfelszerelésekkel hatalmas fegyver van a kezünkben, és létezik egy emberi rossz tulajdonság a telhetetlenség. Nagyon sokszor tapasztaltam a vizet járva, a horgászok, ha megfogják a napi kvótát, és esetleg tovább horgásznak valamint a szerencse is melléjük szegődik, az ezután fogott halakat inkább elajándékozzák a szomszéd „sporttársnak” mintsem visszaengedjék a fogott halat.

Félreértés ne essen… nincs semmi baj azzal, ha valaki a megfogott halat haza viszi, (mértékkel) viszont az már kevésbé tetszik, ha ezt horgásznak elajándékozza. Tudni kell visszaengedni a halakat, sokszor hallani a vízparton, hogy „…nincs ebbe hal…” persze az emberi kapzsiság miatt el is érhetjük ezt! Viszont egy kis odafigyeléssel nagyon komoly változásokat érhetünk el a vizeinkben. De a mai világban ezt igenis hangsúlyozni kell, ki kell emelni. Fontos, hogy gyermekeink, unokáink, úgy mehessenek le a vízpartra, hogy életre szóló élményekkel gazdagodhassanak, de ezért csak mi tehetünk.
Viszont nem elég ha „csak” visszaengedjük a halakat, nagyon fontos, hogy a visszaengedett hal életben is maradjon! Magyarország legnagyobb pontya, amit Gyékényesen fogtak, (34kg) is figyelmetlenség miatt pusztult el. Volt szerencsém megtudni a hal sorsának a teljes történetét, és egy pici odafigyeléssel talán ez a hal még mai napig élhetne.

A megfogástól számítva sok-sok perc telt el mire kiértek az illetékesek a halhoz, és ekkor tapasztalták, hogy se ponytmatrac, se nagy merítő… semmi, hiszen egyszerű „húshorgászok” voltak. Ki tudja mennyi időt töltött a parton, mennyit rúgott a földön, ami egy 34 kg-os halnál nagyon komoly belső sérüléseket okozhat. Szerintem egy kis odafigyeléssel ez is kiküszöbölhető lett volna. Ahogy kiértek a halhoz azonnal felhívták a horgász figyelmét, hogy a továbbiakban tartsa vízben a halat így a fotózás is a vízben történt. Mivel a horgász nem volt tisztában azzal, hogy kell tartani, így nehézkes volt a megfelelő fotó elkészítése… végül a halat elengedték. Nem vérzett, de nem lehetett tudni, hogy milyen belső sérüléseket szenvedett a parton, valamint milyen sokkot kapott. És mindez ívás előtt volt. Amikor megtalálták a tetemét és ásták el dőlt belőle az ikra, tehát nem csak Magyarország legnagyobb hala, de a jövő halai is elpusztultak akkor... Persze lehet, ha leívik csak 2 hal éri el belőle a 10-20kgos méretett, de lehet egy világrekord ponty lett volna belőlük. Ezzel azt akarom mondani, ha elviszünk egy olyan halat, amire talán nincs szükségünk, sok-sok hal sorsát befolyásoljuk…

És nézzük sporthorgász szemmel a dolgokat… Egy sporthorgásznak a legfontosabb egy egészséges hal kifogása, ami épségben van, és egy tökéletes fotó elkészítése. Itt kell megemlíteni, ami az egyik legfontosabb a ponytmartac vagy pontybölcső mellett, a megfelelő merítő. Egy nagylyukú merítő nagyon csúnyasérüléseket okozhat a hal uszonyaiban, ahogy belevág.

Ezen a képen látszik a ponty farokuszonyán a sérülés, ami lehet a lehalászás alkalmával szerezte, vagy telepítéskor, de a nagylyukú merítő is ugyanilyen sérülést okozhat

Használjunk mindig sűrűszövésű merítőhálót, hogy ne okozzunk uszonysérülést

Fontos megemlíteni, mielőtt a halat matracra fektetnénk, vagy a bölcsőbe helyezzük, alaposan vizezzük be azt, valamint, folyamatosan locsoljuk a halat a fotózás alatt is, nem csak sokkal szebb képet készíthetünk ez által, de meg is óvjuk a hal nyálkahártyáját. Valamint egyéb apró részletekre is célszerű odafigyelni. Ha lehetőségünk van fotózásnál vizezzük be a pólónkat (persze ha az idő engedi) és a halat mindig magunk fele borítsuk, ha esetleg ugrik, soha ne „dobjuk” el magunktól.

Mindig a hal uszony mögött fogjuk a halat, soha ne a fejénél, így a kopoltyúban biztos nem okozunk sérülést!
Fotózásnál, órát, ékszereket vegyük le magunkról, mert ezekkel is komoly sérüléseket okozhatunk a halnak. És soha ne felejtsük elhasználni a sebfertőtlenítőt!
Apró részletekre való odafigyeléssel a halainkat épségben tarthatjuk!
Nem beszélve a csonkítás…
Csak hasonlítsuk, össze a következő két kép magáért beszél…

Hibátlan uszonyok...

Csonkított farok

Ne csak a halaink épségére, de a vizeinkre, vízpartjainkra is figyeljünk oda. Hiszen rajtunk múlik mit adunk át a jövőnek, mutassunk példát, amit az új generáció majd követhet, és tovább adhat!
 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

hirdetés