Csuka túra a Taltson folyóhoz az északnyugati területeken Kanadában

írta: Tóth Zoltán

2015. nov. 16.pergetés, külföld, csukaszólj hozzá! Tetszik 175  

A beszámolom elején szeretném elmagyarázni, hogy tulajdonképpen hol is van az a terület, amit röviden szeretnék bemutatni a hazai horgásztábornak. Az Északnyugati Területek 1000 négyzetkilométernyi területnél valamivel nagyobb és Kanada legészakibb részén helyezkedik el a 60. szélességi körtől északra. Közvetlen szomszédságában van az aranyásóiról híres Yukon vidéken és a sarki tengerek is ölelik északról. A terület fővárosa Yellowknife (Sárga kés) és a Magyarországnál tízszer nagyobb területen kevesebb, mint 50 ezer ember lakik. Ebből úgy 20 000 a fővárosban él.

Engem a horgász szenvedélyemen kívül az is csábított erre a vidékre, hogy nekem a csuka az szinte szent állat. Kanadába járni csukázni szinte zarándok út szamomra. Több évtized távolságából is emlékszem az első csukám kapására a támolygó villantóra egy Székesfehérvár melletti téglagyári kubikgödörben. Azóta változott a helyszín ahol horgászom, de az emléke az első csukámnak nem lett távoli az évek során.



Múlt év szeptember végen jutottam el előrör a Nagy Rabszolga tó deli részén átfolyó Taltson folyóhoz. Úgy választottam ezt a helyszínt, hogy körültekintően feltérképeztem a rengeteg ajánlatot, amit a jól kifejlett horgász turizmus kínál azoknak, akik nem csak szeretnek horgászni, de évente egyszer esetleg többször meg is engedhetik a luxust, hogy távoli vidékre eljussanak. Az én esetemben az jellemző, hogy az év során es a hétvégeken nem horgászom a munkahelyi beosztásom és a túlzsúfolt elüzletesedett horgász kultúra miatt lakóhelyem környékén. A Lake Michigan Wisconsin (az un. 5 tó közül az egyik) néhány perces vezetésre van tőlem, de az szinte mélytengeri horgászat televan számomra “ijesztő” módszerekkel. Én inkább elvontatom a jól felszerelt 90 lóerős motorcsónakomat Kanadába (Ontarióba) és magamban süllőzök a tömeg nélkül egy vagy két hétig a már megismert területen vagy pedig egy hosszabb túrára vállalkozom…



Miután repülővel megérkeztem Edmontonba - Alberta tartomány fővárosába -, bérelt autóval két napon át vezettem északra (1400 km oda) és eljutottam Fort Smith nevű 2 500 lakosú városba, ami a Nagy Rabszolga tó deli területén fekszik az Északnyugati Területeken. Ez a tó különben Észak Amerikában a legmelyebb tó (614 m) 480 km hosszú, valamint 19-109 km szélességű és 27 000 négyzetkilométer teruletű. A világon a 10. legnagyobb édesvizű tó. A Taltson folyó az talán a Tiszához hasonlít és 500 km hosszan hömpölyög. A vízgyűjtő területe az 58 000 négyzetkilométer és a tó deli részen csatlakozik hozzá.



Mint említettem szeretek csukázni és villantózni úgyszintén. Erre a tevékenységre a terület nagyon alkalmas volt, szállásomra, egy horgásztanyára 45 perces repülő út után érkeztem meg. A tanya csak vízre leszálló kis repülővel volt megközelíthető vagy csónakkal azok szamara, akik ismerik a területet. Igazán nem volt nagy luxus a táborban, de a csukákat illetően igen. Az első 10 legjobb csukás terület közé tartozott Észak Amerikában. A halakat visszahelyeztük a folyóba, amint kifogtuk őket. Én nem fogtam kis csukat ezen a területen és mind szinte 5 kg feletti volt. Csak szakáll nélküli horoggal lehetett horgászni, ami törvény ezen a területen és élő hallal sem volt szabad csalizni. A táborban összesen kilenc horgász szállt meg és mindenki a csukák szerelmese volt. Külön megjegyzem, hogy a kanadaiak kifejezetten nem szeretik a csukat. Ennek az oka, hogy szálkás nyálkás és hogy igen sok van belőlük. A süllő es a pisztráng az inkább a menő. Ezen a területen van süllő is, ami a tóból úszik fel tavasszal iváskor úgy 50 km távolságból és un. fehér halat is lehet fogni, ami talán az otthoni dévér keszegre emlékeztet.



Külön említést érdemel, hogy éppen válogatós hangulatban voltak a csukák a hét során és leginkább a gumihalakat kedveltek, azok közül is azt, aminek a farka kifejezetten élethűen mozgott. Én a többi horgásztársammal ellentétben igen könnyű szerelést használtam, a damilom az 2.75 kg szakítószilárdságú volt. Egyszer volt szakításom csupán a hét során, mikor tévedésből az indián vezetőm megragadta zsinórom, hogy a csónak mellett levő kifárasztott halat kezelni tudja. Azonnal szakadt a damil az előkénél és egy 8 kg-os csuka elvitte a csalimat az előkével együtt. Érdekessége az esetnek, hogy ezt a csalit megmutattam egy kollegának a tanyán az előző este és ő később megfogta ugyanazt a halat ami tőlem elszabadult, majd visszaadta a csalimat az előkével együtt. Kiemelő halót nem használtak a vendéglátóim mivel így védték a halakat a stressztől a kifogás során. Egy bölcsőnek nevezett kiemelő szerkezetet használtak, amire horizontálisan húztuk rá a kifáradt ragadozókat. Ezt a tanyát egy helybeli indián és metis (vegyes indián fehér felmenőkkel) család vállalkozásként vezette.



Szeretnem megemlíteni, hogy a víz hőmérséklete az meglehetősen nagy szerepet játszott a horgász módszer alkalmazásában. A víz felszíne az hidegebb volt, mint az alsóbb rétegek hőmérséklete szeptember végen és a csukák inkább a mélyben tartózkodtak közel a víz aljához a melegebb régiókban. Így nyílt lehetőség szinte tapogató mártogató módszerrel a víz alján kapásra bírni őket mesterséges csalival. Tavasszal fordított a helyzet és a felszínen úszó csalik az eredményesebbek a felmelegedő víz felszínén. Én igazan szeretek műléggyel vagy a felszínen úszó egér-béka imitációval horgászni csukára ami kifejezetten tavaszi nyár eleji lehetőség. Erről külön talán egy másik alkalommal számolok be.



Második alkalommal ez év augusztusában jutottam el ismét erre a helyre. A hónap végen az időjárás viszonylag nyárias volt es így a hagyományos villantós módszer volt célravezető. Külön meg kell említenem a módszert, ahogy a nagyobb csukák igyekeztek és sokszor eredményesen (de nem mindig) a horogtól megszabadulni. A vízből kiugorva a farkukon szinte táncolva sokszor karnyújtási távolságra ráztak a fejüket és igyekeztek megszabadulni a horogtól. Én szakállnélküli egyes horgot használtam a hármas horog helyett. Sokszor bizony kihozták a magyar szót belőlem mikor “kiköpték” a horgomat. Átlagban naponta úgy 4 -5 csukat lehetett fogni 10+ kategóriában 100 centi feletti méretben, de akadt 130 cm feletti is. A csukák kifejezetten jól táplált egyedek voltak, mint a fotókon is látható. Természetesen volt 5-10 kg súlyú csuka is kb 10-15 a nap során.



Engem a tízes éveim elején fogott meg nagyon a vadon szava Jack London írásaiban, és azóta is fogva tart. Akkor nekem a vadon a tihanyi Mohosz tanya volt, és az említett székesfehérvári terület, amire természetesen most is szeretettel emlékszem vissza. Igaz, egy kicsit közelebb kerültem a jack londoni tájakhoz az itteni közel 30 éves nagy észak amerikai “horgász túrám” során .Ha valaki kedvet érez és lehetősége is van egy hasonló túrára - amit kívánok a cikket olvasóknak az otthoni horgász táborban- jó közlekedési kapcsolatok vannak közvetlenül Frankfurtból Calgaryba (Alberta) vagy akar Whitehorseba (Yukon) is a nyári hónapok során.

Honfitársi horgász üdvözlettel:

Tóth Zoltán

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés

Friss fórumtémák:

Hirdessen nálunk
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés