Szinte pontosan 2 évvel ezelőtt írtam a Fishing Time virtuális hasábjaira a dunai kuttyogatásokról egy beszámolót. Szeretném az azóta gyűlt tapasztalataimat megosztani, mert szerencsére van miről beszélni.
A 2014-es évben csupán néhányszor kuttyogattam a Dunán, elvitt a pergetés más irányba, vagy a Tiszán kerültek sorra a harcsázások. Az idén viszont újra intenzíven harcsázok a legnagyobb folyónkon és a kuttyogatás nagyon szép élményekkel ajándékozott meg.
A Duna fővárosi szakaszát és a fölötte lévő folyamkilométereket horgászom. Tapasztalataim erre a részre korlátozódnak. Kapcsolatban vagyok jó néhány kuttyogatóval a lentebbi részekről is, és hasonló tapasztalatokról számolnak be.
Ami a legfontosabb változás a korábbiakhoz képest, hogy a felszerelésemet igencsak lefinomítottam. Nem a végletekig, csak annyira, hogy a jellemzően 10 kg alatti harcsák kapását jobban érzékeljem, és a fárasztásuk is élvezetesebb legyen. Bár a halász - gondolom halász eszközökkel - az óbudai szakaszon fogott 74 kilósat is az idén, tehát van igen nagy is, a kuttyogatva megfogott harcsák döntően a 3-10 kg-os súlyhatáron belül vannak. Az idén ennél nagyobb halam összesen 3 db volt, egy 11,80-as, egy 12,60-as és egy közel 22 kg-os.
Hasonló volt minden Dunán horgászott évadom! Ezért is döntöttem úgy, hogy összeállítok egy olyan felszerelést, amely optimális az ilyen méretű halak horgászatára, de nem kell kétségbe esnem akkor sem, ha a 30-50 kg-os sávból érkezik hal. Legfeljebb a fárasztás ideje meghosszabbodik némileg.
Amióta létezik a Shakespeare cég Ugly Stik botcsaládja, azóta horgászok azokkal harcsára. Ezek a botok speciális anyagválasztással és különleges botépítési koncepcióval készülnek. Bár az én kedvenceim jobbára egyrészesek, vagy nyélbe toldósak (azaz a bot aktív szakasza egyrészes), a spiccük tömör üvegszálas technológiával készül, majd a nyél felé haladva vegyes anyaghasználattal eljutunk a tiszta, nagy erejű karbonig. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kapások észlelése egyszerű az üvegspicc miatt, viszont a bot nem olyan nehéz, mintha tiszta üvegszálas lenne, a fárasztások során viszont kihasználhatjuk a karbon könnyűségét és minden előnyös tulajdonságát az üvegszállal szemben.
Az Ugly Stik botok véleményem szerint nem arra valók, hogy pl. pergessünk velük egész nap, ahhoz találunk könnyebb megoldást, viszont a letett botos módszerekhez abszolút megfelelőek. Sőt, kuttyogatás során verik a tiszta karbon botokat.
Ebből a Ugly Stik szériából választottam ki egy könnyű változatot pár éve, az 8-20 libra teherbírású volt, a jelenleg is kapható utódja a 12-20 lbs jelölést kapta, s talán a 10-20 kilós halakhoz már jobb is, mint az enyém.
Zsinór terén sem durvulok, a 0,30-as fonott főzsinór kiszolgál, a horogelőkéhez használok 0,45-ös fonottat, hogy egy hosszadalmasabb fárasztás során meglegyen a vastagság és a nagyobb kopásállóság - ha véletlenül úgy akad a horog, hogy a gereben koptatni kezdené. Az orsó tekintetében a Penn az első választásom, ha nagyhalas pecáról van szó. A "medveölő" kemény botomon egy SSV6500LL orsó van, de ezt túlzásnak éreztem a Dunára. Most egy 60-as méretű, fém testű ABU Garcia orsót használok.
A végszerelékem az, ami drasztikusan átalakult erre az évre. Elkezdtem újra használni az úgynevezett teaser-eket (ejtsd: tízer). Ezek azok a bizonyos kis polipszerű oldalnyúlványokkal ellátott kuttyogató ólmok, melyek alatt közvetlenül szerepel a horog.
Már 25 éve a Tiszán is gyártottuk a speciális ólmokat, melyek "szoknyáját" magunk készítettük műanyag szalagokból, vastagabb fonálból, meg ami épp jónak tűnt. Ettől viszont a horgunk sokkal távolabb volt, 50-80 cm-re. Akkor is,. és most is úgy gondoltuk, hogy a harcsa jobban észleli a "csomagunk" rezgéseit, könnyebben ráközelít a végszerelékünkre. Aztán, ha már ott van, majd észleli, hogy a műanyag nem ehető, de ott lesz neki a csalink, ami viszont igen. A dolog működött, de fogtunk nélküle is. Aztán amikor ’95-ben kikerültem pár évre az Ebróra, ott annyira sok hal volt, és annyira nem ismerték a kuttyogató hangját, hogy teljesen mindegy volt, milyen ólmot használunk. Akkor kikerült a pixisből az őskori teaser.
Azóta sokkal jobban megtervezve, és többszörösen hatékonyabb termékekkel rukkoltak elő a harcsa-specialista gyártók. Arra jutottak, hogy a ha már a teaser-re indul el a harcsa, akkor legyen ahhoz a lehető legközelebb a csali is. Ezért sok esetben a kis karok közé rejtik a horgot, így szinte egyben van a két egység.
Az idén háromféle teaserrel is horgásztam, egy privát gyártású magyarral és két gyárival. Ezek közül egyértelműen a leghatékonyabb a Mad Cat Clonk Teaser-e. Ennél a modellnél a kis szilikon szálak egy részén 3 kis kemény műanyag golyócska van felsorakoztatva. Ha 10-20 centiket bemozgatjuk a végszereléket, akkor speciális pulzáló effekt jön létre, melynek során a kis golyók egymásnak ütődnek. Ez a rezgés, és a hang nagyon jól detektálható a harcsák számára, így amikor a kuttyogató hangjára felfelé indulnak, sokkal könnyebben a végszerelékünk közvetlen közelébe csalhatók. Működik.
Én ragaszkodom az egyes horoghoz, így én kissé átalakítom a gyári teaser-t. Egyrészről a hármast leveszem róla, és a nagyméretű egyest egy kicsivel jobban belógatom a polipkarok alá. Időnként a nagyobb nadályok megvicceltek és gordiuszi csomót képeztek a szilikon csápocskákkal. Amióta tudom, hogy a melléjük feltűzött gilisztát is megeszik néha, én már semmin se csodálkozok.
Sok-sok hal után azt mondom, hogy a szimpla horoggal biztosabban tartom meg a halat. Ha a hármas 1-1 ága akad esetleg alulra, meg föntre is, egy jobb harcsa simán szétfeszíti a hármast a szájával. Jó, ez nem a Dunára jellemző, de a Pón és az Ebról láttuk, mit művelnek, és marad az egyetlen erős horog. (Az se mindegy, hogy egy bizonyos erőt a bevágásba befektetve, egy horogágat, vagy akár hármat kell biztos helyre berántani.)
A horgászat technikája viszont maradt a régi. Nagyon intenzív radarhasználat van. Ehhez kiválóan alkalmasak a legegyszerűbb, legolcsóbb 200 kHz-es szonárok is. Nem kell drága cucc. A csalit a csónakhoz rögzített jeladó alá engedem le, vagy hozzá a lehető legközelebb, így ragyogóan látom, hogy a csalim milyen messze van az aljzattól. A megfogott harcsáim szinte 100%-a az aljzatról indul el. Fekvő, passzív hal, amit a kuttyogatóval mozdítok ki.
Így a radar egyrészt abban segít, hogy a csalim mindig a megfelelő távolságban legyen az aljzattól, másrész azt is látom, ha a csali közvetlen közelében felkel egy harcsa és a csalira közelít. Ez óriási előny a radar nélküli kuttyogatással összehasonlítva. A felemelkedő, és a csaliig eljutó harcsák töredékénél sikerül csak a kapást kiváltani.
Így radarral azt is látom, hogy már 10-12 rámozdulásom volt az adott szakaszon kapás nélkül, és tudom, hogy harcsás a szakasz, csak nehéz őket átverni. Ilyenkor akár 6-7 alkalommal is végigcsorgom az adott szakaszt, újra és újra felütve a halakat, és egyszer csak az egyik megelégeli a zavarást és leveri a csalit. ezért aztán radarral könnyen azonosíthatók azok a Duna szakaszok, ahol érdemes kuttyogatni, még ha épp nem is volt kapásunk.
A sima ólom, kontra teaser versenyben azt látom, hogy minimum dupla annyi kapás van a kis polipkaros cuccra. Ha egyedül vagyok, ütök a fával 4-5 szépet, majd belehúzok kézzel a zsinórba (két gyűrű között megfogva) 15-20 cm-t 5-6 alkalommal. Ha indul a harcsa, akkor sosem ütök tovább. Nem zavarok be. Néha a kapás nélkül visszaülő harcsa megfordítható, a teaser libegtetésével. Igazából ez győzött meg.
Csaliként favorit a nadály, de nyár végén, kora ősszel a kagylóbél is jó, ilyenkor már nem nagyon van jó méretű nadály. Laci barátomnak hála (most is köszönöm), eltartott nekem közel 30 igen combos nadályt, amit kagylóval vegyesen most is eredményesen használok. Ilyenkorra nekem már nem marad jó nadályom általában.
A végére hagytam a legfontosabbat. Él az urban legend, hogy a harcsa viharban kap, meg a rossz idő a barátja, stb. Ez szó szerint így van. Szerencsére nem csak viharban, de markáns frontok előtt közvetlenül nagyon jó esélyünk van. Az összes jobb harcsámat az idén vagy eső előtt, vagy közvetlenül eső után fogtam meg. Annyira egyértelmű, hogy nem lehet szerencse dolga.
Szóval, ha jön a front, irány a Duna, és üssük a vizet, mert megéri!
Kapcsolódó írások:
- Szarvas Zoltán:
Harcsák a Dunából
