Először a bécsi EFTTEX-en vehettem kézbe a Mitchell 2014-es esztendőre tervezett, legújabb generációs 300-as számozású orsóit. Néhány hete megérkeztek hazánkba az első darabok, így én is kipróbálhattam belőlük kettőt. A használat időtartama miatt - saját mércémmel - tesztnek még jóindulattal sem merném nevezni az elmúlt 10 napot, de kipróbáltam az orsókat, és az első benyomásaimat szeretném megosztani.
A Mitchell 300-asokat a világ első peremfutó orsóiként tartják számon. 1947-ben már sorozatgyártásban voltak, s az időszakosan meg-megújuló technikával és külalakkal jelentkező orsóból 1970-re már napi (!) 12.000 db-ot gyártottak. A hazánkban méltatlanul kevéssé ismert orsók eladásai 1990-re elérték a 30 millió darabot. Röviden ennyit a Mitchell egyetemes orsógyártásban játszott szerepéről.
A Mitchell, mint globális márka is sokat változott, s szerencsére hazánkban is egyre növekvő megbecsülésnek örvend, hála a nagyon népszerű Mag Pro orsócsaládnak és a hasonló nevű pergető botoknak. A 300-as sorozattal egy nagyon régi hagyományt folytat a cég, s ellentétben a Mag Pro Extreme vezette sorozattal, mely japán mérnökök közreműködésével készült, itt a Pure Fishing US Product Innovation (amerikai) csapata segítette a tervezést.
Az orsóból kétfajta változat készül, a 300 és a 300 Pro. Eltér külalakban és technikailag is. Méretezése, és annak jelzése a 300, 308 és 310. A régi rendszerben azt mondanám - a zsinórkapacitásokat is figyelembe véve -, hogy a 300-as egy 40-esnek felel meg, a 308-as egy régi 30-asnak, míg a 310-es egy 20-as peremfutónak.
Az orsó legmarkánsabb eleme az ún. halo rotor, azaz a speciális szerkezetű, kikönnyített, de mégis erős rotor, ami csak a fiatalabbak számára tűnik újdonságnak. Annak idején, talán tíz évnél is régebben, magam is horgásztam a nagysikerű Mitchell Nautilokkal, melyek rotorja pontosan ugyanilyen konstrukciójú volt. Csapjunk is bele a lényegbe, mitől jó ez nekünk?
A halo rotor először is könnyebb, mint hagyományos társai. A grammokkal folytatott harcban itt csatát és dekákat nyer a Mitchell, amit egy egész napos pergetés során mi, horgászok is köszönettel veszünk. Talán ennél is fontosabb, hogy a rotor így erősebb, és nagy terhelés közben is kifogástalanul csévéli a zsinórt, nagyban csökkentve a menetek közé való bevágódás esélyét. Nem lényegtelen, hogy a konstrukció miatt a zsinór bejutása a dob alá gyakorlatilag nem fordul elő.
Először a "sima" 300-as modellt vittem ki horgászni. Ebben 6 db csapágyat találunk, a pótdobja és a ház is speciális "advanced polymeric" alapanyagú. Kizárólag elsőfékes formátumú, az alap dobja anodizált alumínium, ahogy a hajtókarja is. A hajtókat berögzítése az ellentétes oldalon található csavar meghúzásával lehetséges. A fékcsillagja az a darab, mely örökségül maradt az ős 300-asokból, és valódi 3 ágú csillagra hajaz. A fékje egy soklamellás, tapadásmentes, megbízható szerkezet, ami valóban nagyon finoman beállítható.
Olyan horgászmódszerrel szerettem volna kipróbálni, mely viszonylag intenzív használatot feltételez, de nem feltétlen pergetés (oda a 308 Prót terveztem be). Így döntöttem a feederezés mellett. A horgászatnak szokásomnak megfelelően nem egy műanyag tó adott otthont, hanem a jó öreg Duna. Beálltam egy keszeggel teli gödör fölé, és hadd szóljon! A dobra 0,26-os Sensation került, s itt meg is kell állnunk egy hosszú pillanatra.
A zsinórprofil már a mennyiség háromnegyedének felcsévélése után olyan kúpos volt, hogy tudtam, itt nem stimmel valami. Lekaptam a dobot, és azt láttam, hogy a dob magasságát beállítani hivatott apró alátétekből mindgyárt három is van egymásra pakolva. Ezekből egy darab a szokásos és külön kis zacskóban további kettő, az esetleges finomhangoláshoz.
Az alátétekből kivettem kettőt, a zsinórt lerántottam róla, és újrakezdtem a feltöltést. Mit ad isten, egy alátéttel kifogástalan lett a zsinórprofil. Ezt mindazok okulására írtam le, akiknek esetleg szintén mindhárom alátét felhasználásra kerülne. Nincs szükség az orsó szétszerelésére, csupán azt a műveletet végezzük, mintha dobot cserélnénk. A tengelyen azonnal látni fogjuk ezeket a kis félig átlátszó alátéteket. Ha fönt hiányos a zsinórmennyiség, mint nálam volt, akkor el kell távolítani belőlük, ha föntre halmozza a zsinórt és alul van kevés, akkor pedig rá kell még tenni, hogy a dob magasabb pozícióba kerüljön.
A kis közjáték után az orsót egy Mitchell Universe 3,60-as feederrel párosítottam, egyszerű feederkosaras rendszert szereltem. Az ősz egyik legszebb délelőttje következett, melynek során 7-9 óra között a leghosszabb idő, amit egy kapásra várnom kellett nemigen haladta meg az 1 percet. De ebben az időszakban inkább az volt a jellemző, hogy a végszerelék beülését követő 15 mp-ben már mozgott a rezgőspicc. A zsákmány fele darabszámban 25 deka körüli karikakeszeg volt, a másik fele viszont darabosabb dévér.
A nagyobbak között volt vagy 10 db, ami 80 deka és másfél kiló közötti volt, s akadt egy bandanagy, 2,65 kilóval. Az intenzív horgászat megadatott, sőt még a fárasztások során még a féket is sikerült időnként kipróbálnom, amikor halaim a húzós vízben lefelé fordultak. Igazi prémium időtöltés volt, nagyon sok hallal. Másnap kissé kevésbé intenzív horgászattal ismét egész jót horgásztam ugyanazon a helyen. Az orsó nekem nagyon kézre állt, szerettem. Stabil, megbízható szerkezet, ár-érték aránya kiváló.
Könnyen kezelhető, és tényleg nagyon könnyen megszokható. Az élménydús horgászat során úgy tette a dolgát, hogy félórákra el is felejtettem, hogy új orsóval feederezek. Ezt nyugodtan felfoghatjuk dicséretnek.
A Mitchell 308 Pro orsót, ahogy említettem, pergetés közben gondoltam kipróbálni. Ez a modell már 10 csapágyas, színeiben megjelenik a vörös itt-ott, és néhány megoldásában eltér az alapmodelltől. Rögtön az elején kiderült, hogy a hajtókarja "betekerős", nem ér át a tengely a túloldalra, mint a 300-nál. Mindkét dob fém, és a fékrendszere is komolyabb, ún. "carbon-hybrid drag". Ennek a közepes modellnek a zsinórkapacitása 220 m/0,20 mm, egy hajtókar fordulatra pedig az 5,1:1-es áttétellel 68 cm zsinórt képes visszahúzni.
A 308-as részt vett belly boat-os csukázáson kis vízen, nagy dunai balinozáson és süllőzésen, jó néhány napig használatban volt. Hatalmas eredményekről nem tudok beszámolni, balinok, kisebb csukák kerültek horogra, a Dunán érkező áradás egyelőre elnapolta a komolyabb halakkal való találkozást. A sok-sok dobás, és jó pár km tekerés viszont már benne van, és minden PR felhanggal együtt azt kell mondjam, hogy sokkal jobb orsó, mint azt előzetesen gondoltam. A felkapókar-kezelése, a futása, a megbízható működése, a fékje engem meggyőzött. Nagyon fontos egyébként, hogy megfelelő ligában versenyeztessük, hisz a sima 300-as ajánlott kiskereskedelmi ára 14.900 Ft.-, míg a drágább változat 19.900 Ft körül árazódik. Lehetőleg ne egy százezres orsót akarjunk megverni vele, hanem a saját kategóriájában kell a sorrendet felállítani.
Amit feltétlenül megígérhetek, hogy az ősszel nyúzni fogom ezeket, mert egy igazi teszt, csak hosszabb idő alatt kerekedik ki. (Mindig kacagtam egy régi tesztelőpáros újság hasábjain megjelenő írásában a "Használat során látható kopás nem keletkezett" frázison. Megette volna a fene az egészet, ha a 2-3 horgászat alatt elkopik valami.)
Fontos információ, hogy a 310-es modell tényleg kicsi. A 19 dekás súlya egész jó, viszont a zsinórkapacitása 100 m/ 0,18 mm, tehát kizárólag azoknak ajánlom, akik az UL szegmensben keresnek megoldást.
Fogok jelentkezni további tapasztalataimmal, és nem fogom véka alá rejteni azt sem, ha valami porszemet találok a gépezetben.
(x)
