Téli drop shot

Először 1996 nyarán drop shotoztam a Rio Ebrón süllőre és fekete sügérre, csak akkor még nem így szereltünk és nem volt még közismert neve sem a módszernek. Német horgászoktól lestem el a főzsinórra, az ólom fölé rögzített horog trükkjét, s alkalmaztam is sikeresen. Már akkor is leginkább az akadók lassú meghorgászása volt a cél kifejezetten műcsalival.

Visszatérve Magyarországra párszor még drop shotoztam, de aztán több, mint tíz év kimaradt. Az utóbbi néhány évben kaptam rá újra, ahogy egyre nagyobb lett a felhajtás a módszer körül, s aztán 2012 őszén és telén annyit DS-eztem, mint még soha.

Ebben szerepet játszott az is, hogy tavaly már egész szezonra rendszeresítettem csónakot a Dunára, s ezzel a lehetőségeim megsokszorozódtak. Bár a Tisza-tó nevelt fel, s kapcsolatom ezzel a vízzel továbbra is meghatározó, a hétköznapjaim már több, mint egy évtizede a fővároshoz kötnek. Jó ideje ismerkedem a Dunával, s tavaly már sikerült néhány titkát megfejteni – jórészt a csónaknak köszönhetően.

Elsősorban a műcsalis horgászat érdekel, így jobbára wobblereztem és gumiztam az év meghatározó részében. Nagyon sokat radaroztam, és sikerült pár ígéretes akadót megtalálni, s pont ezek meghorgászására nyúltam a drop shothoz újra. Számomra a módszer legnagyobb előnye, hogy a kívánatosnak vélt helyen, hosszú ideig tudom a műcsalit kelletni. Ezt ugye egy wobblerrel, vagy jigfejes gumival nem tehetem meg. Ráadásuk a DS végszereléket alakíthatom úgy is, hogy kis offset horoggal (a hegyét elbújtatva) szinte akadásmentes rendszert kapok. Ennek is jó hasznát láttam igen gyakran.

A Dunakeszi és Vác közötti szakasz, ahol mostanában horgászom, igencsak jászos. Ez a különleges mindenevő hal mindig is nagy kedvencem volt. A Tiszán tavasszal konzerv kukoricával szedegettük a jobbjait, majd a nyári éjszakákon wobblerrel a Kisköre alatti alvízen. A dunai szép jászok végigkísérték a 2012-es esztendőmet. Már sok-sok éve volt, hogy ennyit és ilyen jó átlagmérettel sikerült a csónakhoz vezetni. Büszkén mondhatom, hogy egytől-egyig visszaengedtem valamennyit!

Tiszai tapasztalataimtól eltérően a jászok nagyon szépen ettek egész decemberben is, míg egy nagyobbacska árhullám el nem tüntette őket a szokásos helyekről. A jászokat jellemzően meglassult szakaszokon, medertörések árnyékában találtam meg, ahol apró halak is voltak a közelben. Elég szokatlan volt látni, hogy a 3-4 fokos vízben is jelentkeztek fröcsögő rablásaikkal a naplemente fényeinél. S hajnalban ugyanúgy bujkáltak a felszínen, mint nyáron. Ekkor nemigen ettek, csak az új nap fényeit szerették volna megcsillogtatni pikkelyeiken. Már nyáron is tendencia volt, hogy akkor kezdtem el fogni őket, amikor visszatértek az aljzat közelébe. Egy alkalommal Vass Csaba barátommal hajóztunk ki a szürke pirkadatban, s ahogy ő megfogalmazta, ennyi jászt egy helyen még életében nem látott. Rengeteg hal volt a felszín közelében, de egyáltalán nem táplálkoztak. Nagy nehezen sikerült az aljáról fejenként 1-2 példányt megcsípni, de azokat is akkor, amikor a nagy felszíni mutatványok lanyhulni kezdtek. Ezzel csak azt akarom megerősíteni, hogy nem akkor szoktam sok jászt fogni, amikor nagyon mutatja magát, ellentétben példáu a balinnal.

A kedvenc helyem egy körülbelül 25-30 méter sugarú, nagyjából félkör alakú zátony folyásnak lefelé eső törése. Van érkező víz a meder felől, és a zátony part felőli részéről és a zátony tetejéről is érkezik egy-egy áramlat, amelyek a zátony végén találkoznak. A hely budapesti 200 és 300 közötti vízállásnál a legjobb, de 150-ig is tud halat adni. Óvatosan rá szoktam állni a zátony tetejére, és a horgonykötéllel engedem magam a megfelelő pozícióba. Nagyon halkan állok be, és általában is igyekszem minden zajt kerülni. Optimális esetben a zátony tetején 80-100 cm víz van, míg a mederesés alján olyan 3,5 m. Maga az esés sóderes, kisebb gallyakkal, és egy-egy, már kitapasztalt nagyobb, horogmarasztaló ággal. Az esés aljában viszonylag szűk egy-két méteres szakaszon kapom a legtöbb kapást. A lelassult hűvös vízben, ebben a „legfogósabb” zónában kell tartani a megfelelőnek vélt műcsalit. A drop shot egyenesen ide való.

A jászos DS plasztikjaim a 2-2,5 colos, azaz 5-6 centiméteres mérettartományból kerülnek ki. Szinte kizárólag villás farkú, vékony „minnow-kkal” dobálok. Ezekből alapvetően háromfélét használok a legnagyobb amerikai gyártótól. Közös jellemzőjük, hogy a villás végződésük alulról-felülről lapított, így a DS technikával kiválóan mozgásba hozhatók. Az első és legnépszerűbb csoportba tartozik a Power Bait Minnow, amely egy igen lágy, kiválóan vezethető, „scented”, azaz ízesített-szagosított műcsali.

A második családba tartozik az extrém élethű Drop Shot Minnow. (Ennek a csalinak egy tökéletes másolata, ami meglehetősen elítélendő ICAST díjat nyert 2012-ben. Mindez a szakmabeliek legnagyobb felháborodása mellett zajlott, akit érdekel, itt a kifakadása az eredeti termék fejlesztőjének.) A harmadik csoportba tartozik az unikális GULP! Alive Minnow, egy emészthető, biológiailag lebontható alapanyagú (semmi köze a szilikonhoz) műcsali, melynek szivacsos szerkezete folyékony attraktort tartalmaz, s ezt fokozatosan képes leadni, majd újra feltölthető. A legjobb színek a természeteshez közeli, sötét hát, csillogó oldal, a fehéres, gyöngyházas és az élénk zöld hátú változatok.

A drop shot szerelék elkészítéséről terabájtnyi anyagok vannak a neten, mind szöveges, mind mozgóképes formában, erre most hadd ne térjek ki külön. A legelején aggódtam, hogy a legkisebb, csupán a műcsali fejét tartó horgok hogyan kerülnek majd a ragadozók szájába kapás esetén, de pár évnyi tapasztalattal felvértezve már tudom, hogy simán. A rávágások nagy része erőteljes, egyértelmű, és főzsinór ide, vagy oda, a csali egésze mélyen a hal szájába kerül. Egy kicsivel hosszabb szárú horgokat azért alkalmazok, mert a minnow-k szép vízszintes tartását segítik.

Nagyon fontos a tálalás során a minél élethűbb mozgáskombinációk generálása, aminek alapvető feltétele, hogy a műcsali szép, vízszintesen álljon! Általában az ólom fölé 15-20 cm-rel rögzítem a horgot. Ha belevesszük, hogy a zsinórunk az aljzattal mindig szöget zár be, ez teljesen aljzat közeli horgászatot biztosít. Mindig az alkalmazható legkisebb ólmot használom. Nagyon fontos, hogy legyen egyértelmű tervünk, hogy milyen látványt szeretnénk a halaknak nyújtani, s azt meg is tudjuk valósítani. Ehhez hozzátartozik a helyesen megválasztott ólom-horog távolság, és a súly mérete is. A legfogósabb alaptechnikám pofonegyszerű. A kispannolt zsinórt mintegy 15-20 cm-t visszaengedem, majd belepöccintek a spiccel. Majd újra. Ezt úgy is meg kell tudni csinálni, hogy a súly ne mozduljon el az aljzaton, csak a csali tornáztassa magát. Időnként persze közelítem magamhoz a végszereléket de csak 15-20 centinkként. Így gyakorlatilag egy helyben „úsztatom” a csalit, s egy árral szemben egy helyben lavírozó kishalat utánozok. Ezek ugye az életben a legritkább esetben ugrálnak össze-vissza, fel-le. Sokkal inkább nagyjából egy helyben, meg-megúszva várják a sodródó táplálékot. A mi meglazított, majd helyére pöckölt műcsalink egész élethűen adja ezt a fajta mozgást. Az apró megugrás felhívja a ragadozó figyelmét. A módszer kifejezetten lassú, csak megfontoltan közelítem magamhoz a műcsalit, a videók tanúsága szerint egy-egy közepes kidobás visszacsévélése akár öt-hét percet is igénybe vehet.

A kapás határozott ütéssel érkezik, amire haladéktalan bevágással kell válaszolni. Felszerelésem mindig finom, 5-18 grammos bot, 0,08 mm-es fonott főzsinór, vagy Nanofil, és természetesen fluorocarbon előke, amire a végszerelék kerül. A dunai jászok igen jelentős hányada bőven másfél kiló feletti, s egész sokat fogtam az igen szépnek számító 2,20-2,40-es generációból is. Így a szerelésem kissé alul is van kalibrálva, de én mindig is ezt szerettem.

Persze nem csak jászokra horgásztam, a DS-t a süllők és a kősüllők is kedvelik, s őszidőben nem túl bonyolult szórakozásra kiválóan alkalmas pályákat találni. Általánosan jellemző, hogy az első hidegebb novemberi áradással beáramlanak főleg kövesek, és kisebb (500-1200 grammos) nemes süllők az állóvizű lefűződésekbe, kisebb holtágakba. Meglepően nagy mennyiségben tudnak koncentrálódni. Ismert példái az ilyen helyeknek az Újpesti-öböl, vagy a Hárosi-öböl, de számos kisebb kikötői öböl és tavacska is ugyanilyen szereppel bír. Nem kevesen próbálkoznak ebben az időszakban apró tviszterekkel, vagy éppen DS módszerrel halat fogni, és sajnos jól lemérhető a hazai átlag pecás hozzáállása is a témához. A gátlástalanabbak mindent visznek, ami megakad a spiccgyűrűn, a kissé visszafogottabbak „csak” az éppen méretes kövesből viszik, ami vihető. A fővárostól északra kövesből napi három kilogramm a limit, ezt a mennyiséget a bő arasznyi apróságokból – ugye ez már a jelenlegi szabályozás szerint méretes –, nem kevesen elviszik naponta. ha jól sikerül, nem csak egyszer.

Nem is a legalapvetőbb kérdés szakad ki az emberből, hogy vajon a mi a vihart csinál ezekkel az apróságokkal, inkább az elkeseredettség, hogy még ma sem törődünk a jövő generáció halaival, s jó részük a „horgászok” kapzsisága miatt nem éri meg az átlagos méretet sem. Örvendetes, hogy kifejezetten sokszor találkoztam ellenőrző rendőrökkel. Sajnos halőrrel egész évben nem sikerült összefutni – de ez egy másik történet.

Szerencsére a DS-el a mélyre nyelés a legritkább esetben fordul elő, így a visszaeresztett halaim az esetek túlnyomó részében egy kis szuritól és az ijedségtől eltekintve nem sérültek komolyabban.
A módszer igen eredményes, s ez sajnos akadályozza is a nagyhalas dunai pályák felderítését. Sajnos vagy nem, mindig is előnyben részesítettem a sűrű kapást, a sok eseményt a horgászatban, még ha ez általában az átlagsúly rovására is megy. Most is túl gyakran csábítottak el a kövesek és a jászok, s hallgattam is Csabiéktól eleget, hogy a nagy süllőktől veszik el az időt. Ebben teljesen igazuk van, a „valamire való” süllőim még mindig a Tiszából kerülnek elő, de hát mi lehet tenni? Imádok horgászni, s sokszor a kapás kicsikarása, a hal becsapása nagyobb örömmel tölt el, mint új, nagyhalas pályák keresése. De ígérem utóbbira is odafigyelek majd az idén!

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

allstar
4 éve

Jovan, mar varom a videokat. :)

17

allstar,
azért vannak esetek, amikor szinte az egyetlen igazán hatékony módszer a drop shot.

Egyébként az idén nagyon sokat fogunk videózni, majd rögzítek pár szituációt, aztán visszatérünk a nyugdíjas tempóra. ;-)

16
allstar
4 éve

Szia Zoltán,
jó a cikk, a Mahorban is olvasom az irásaid. Nekem személyesen a Drop Shot nem jön be, valahogy kevés a dinamika benne, olyan nyugdíjas tempó az egész, de lehet h tévedek. Gratulálok a fogásokhoz!
Üdv

15
Berza
4 éve

"mizsercsaba"!
ahogy Zoltán úr is írta..sosem a hal elvitellel volt a gond..! ..mindig a mértékkel van a baj, és sajnos ez ugyan ráfogható pár horágszra is, de jóval inkább a halászattól kell félni, mintsem attól hogy "Janibácsi hazavisz pár halat az unokáknak." Itt sokkal de sokkal nagyobb mennyiségű halat visz el a halásznép..(de még itt is, ha lenne mérték, nem lenne min aggódni) és igen..a vadvizi horgászat varázsa nem pótolható egy kockatavi "örömpecával"! még akkor is ha egykét nemkívánt személy méreten aluli, vagy túlzott mennyiségű halat visz el..:/ ez mind szomorú..de nem ez a legfőbb probléma szerintem! persze ez vízterülettől is függ, hogy merre és mennyi a halász, rabsic

14

mizsercsaba,
sokmindenben igazad van. De vigyázni kell, hogy a másik oldalra se essen át az ember. A karácsonyi süllő hazavitelével a világon semmi gond nincs. Én is, és az egész családom szereti a süllőt, és viszek is konyhára (nem csak karácsonyra). Mint mindenben, itt is a mérték a kérdés. Megvan az a méret is, amit elviszek, nagy öreg süllőt nem mészárolunk, és a kicsinek is megadjuk az esélyt, hogy leívjon vagy 3-szor, 4-szer.

A kockatavakat is átgondolhatod szerintem, egy élő víz varázsa semmivel sem pótolható!

13
Bujdi
4 éve

Élvezetes írás, gratula!
Most is kiderült - mint már olyan sokszor korábbi írásokban is -, hogy egy csónak megsokszorozhatja fogási esélyeinket kedvenc vizünkön! ;)

12
mizsercsaba
4 éve

Nem akartam offolni a témát, de ha már így felhoztátok... Engem egyáltalán nem érdekel a DS sem, de még a sima gumihalazás sem, mondhatnám gyűlölöm a módszereket. Zoli joggal büszke a 100% C&R-re jász ügyben, de ennek természetesnek kellene lennie. De sajnos nem, de csak addig, amíg el nem fogynak a természetes vizekből a halak. Elszomorítottak az utolsó mondatai, megint. De mit várunk az egyáltalán semmit sem olvasóktól, mikor mondva csinált horgász bloggerek kívül akadt csukát visznek haza. Mikor a neves szakíró leírja, hogy ő bizony a karácsonyi, jól megérdemelt süllőjét hazaviszi. Mikor a nagyrabecsült államtitkár a Mahorban legalizálja a hallopást.Én ettől már hányok. Ezért menekülök kockatavakra, mert nem bírom már nézni a sok a tolvajt, akik még a köszönését sem fogadják egy hülyének, aki még a süllőt, csukát is visszaengedi a szemük láttára, a már miattuk majdnem üres kis folyóba. Alaplébe jó lesz a kis domi, ha meg mégse, majd megeszi a macska! Amire a kezelő még csempelyes engedélyt is árul jó pénzért, szintén lopáslegalizálás okán. Meg azért mert önfenntartó (csempelyesbarát) egyesületek birtokolnak természetes vizeket, mert másra nem is elég a tagdíj, mint az ő fizetésükre. Kerül be jelképesen hal, de megőrzésre már nincs erő, akarat és kétszer annyi kerül ki évente a vízből, mint bele. És az se baj, ha pillepalackok fogják a bojlisok süllőit reggelre a bányatavon. Az se ha égnek merednek a botok a parton, süllőtilalom idején a sekélyben, az ívóhelyen. És különben is, mit írkál nekünk ez a hülye, nem azért vagyunk mi, mi csak a tagdíjat szedjük! Száz élet is kevés lenne feldolgozni a felgyülemlett dühöt, tehetetlenséget. Én sem vagyok szent, mielőtt bárki azt gondolná, de már nem bírja a gyomrom és szégyellem is, amit elkövettem halak kárára. De már régen nem teszem.És nagy boldogságot okoz, ha bunkók szeme láttára engedhetem vissza a halat. Rendszerint még közelebb is megyek, hogy jól lássa...

11

bolondhorgász,
köszönöm. Ami a végét illeti, minden bizonnyal igazad van. Én minden rossz gyökerének a halász hasznosítók hozzáállását látom. A vizet rabolják, halőrzés nulla. (Emiatt érzi azt sok "horgász", hogy neki is mindent szabad.) Ha ezeken lehetne javítani, akkor már komolyabban lenne érdemes a mindennapi horgászkultúrát is pofozgatni.

10
Fishmageddon
4 éve

Hát ez itt a gond! ;(

9

Bár én nem használok plasztikot, a cikk (és minden eddigi írásod, amit sajtóban, nyomtatva olvastam) élvezetes, meggyőző, tanulságos! Egyetlen apróság:azok, akiktől a halakat valóban félteni kell, nem olvasnak bennetek!!:(

8
synergy
4 éve

Üdv. Zoltán.
A videó minősége semmiben sem rosszabb mint a hasonló, más oldalakon látható egyedül készített filmeké! Minden jól látható, követhető.
Én is dupla uni kötést használok fluoro - fonott szereléshez.
Ha sikerül jól összehúzni, megkötni tökéletesen rögzül. Nem csúszik szét és rendre a fluoro előke szakad. Korábban a fluoro kötés csonkját "visszaolvasztottam" de rájöttem, h teljesen felesleges 30as méretig.
syn

7

csutora,
köszönöm neked is. A fluorocarbont mindig a főzsinór szakítójához választom. A főzsinórt meg a bothoz. A bot egy 2-10 grammos kétrészes Berkley Ripple Pro, ehhez egy 0,12 -es Spider UltraCast fonottat raktam az orsóra, ami 9,1 kg-os, tehát a 8,3 kg-os 0,30 mm-es fluorocarbon mehet rá. Dupla UNI kötéssel kötöm őket össze, magasan a legjobb kötés fonott és Fluoro kapcsolathoz (és Nanofilhoz is!!!)

6

Synergy,
köszönöm. Egy erősen közepes videós képességekkel rendelkező fényképezőgéppel készült a videó, sajnos a minősége nem az igazi. Így a lehető legkevesebbet szerettem volna utómunkára fordítani. Egyébként tényleg vagy 6-7 perc volt egy visszahúzás, így ha figyelmesen nézed, még látni is egy vágást a filmben, nem akartam, hogy még ennél is hosszasabban nézzék az emberek a kis pöcköléses behúzást. De úgy gondoltam, hogy egy kis plusz hitelességet ad az egész anyagnak, hogy képben is megjelenik, amiről írok.

5
csutora
4 éve

Csak még egy kérdésem lenne: milyen méretű a fluororcarbon előke?

4
csutora
4 éve

Jó kis cikk, élvezettel olvastam és tanultam is belőle. A videó meg kimondottan felcsigázott, várom a további DS beszámolókat.
Gratulálok!

3
synergy
4 éve

Érthető és tartalmas cikk! Köszönjük!
A legközelebbi videó lehet hosszabb és nyugodtan lehet benne beszélni is! :D

2
synergy
4 éve

Érthető és tartalmas cikk! Köszönjük!
A legközelebbi videó lehet hosszabb és nyugodtan lehet benne beszélni is! :D

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés