Horgász akciók 920

Hibák, amik elronthatják a tavaszi jászozásod

Szép hal a jász. Szép, de rafinált. Sokszor sokadmagával ott lapul, ahol dobálsz rá, de még csak egy koppintásig sem jutsz el. Máskor meg nem tudod, miért, de egyre-másra fogod őket pergetve. Van azonban néhány dolog, amire ha figyelsz, egy eredménytelennek induló kora tavaszi horgásznapot is átfordíthatsz "mészárlásba".

A jászok tavasszal a sekély, sóderes-zátonyos szakaszokon csoportosulnak. A felmelegedő vízben kétféle módszer is eredményes lehet, ha pergetve akarod őket megfogni. Eleinte, amikor még hideg a víz, a mini plasztikcsalis, passzív sodortatós módszer a nyerőbb. Később, ahogy 8 fok fölé melegszik a víz hőmérséklete, és a halakban is feltámad a vadászösztön, az appró wobblerekkel lehetsz sikeresebb. Persze kivételek, átfedések mindig vannak, de általánosságban felállítható ez a szabályszerűség.

Ott horgássz rájuk, ahol vannak!

Ilyenkor tavasszal a jászok szeretnek egy-egy helyen koncentráltan jelen lenni. Míg a nyári-őszi hónapokban a jászcsapatok is lazábban, egymástól távolabb helyet foglaló egyedekből állnak, addig tavasszal képesek akár egy kisebb szobányi területre sűrűn beállni és napokig ott is maradni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy lehet, hogy ahol dobálsz egy darab hal sincs, de húsz-ötven-száz méterrel arrébb minden második dobásra kapásod lenne.

Jó támpontot jelenthet, ha figyeled, hol buknak a jászok, és ott dobálsz. Ha nem ismered az adott vízterületet, akkor a legjobb, ha kimész hajnalban, ilyenkor elárulják magukat azok a jászok is, amik egyébként a nappalt a mederhez lapulva töltik.

Pontosan abban a sávban vezesd a plasztikot, ahol vannak!

A csalit sodortatós, fenéken pattogtatós módszerről már írtam korábban. A lényege, hogy a folyásra merőlegesen, kicsit felfelé dobva eresszük le az apró plasztikot vagy pici wobblert a fenékre és a víznyomást kihasználva, apró emelésekkel hagyjuk addig sodródni a fenéken, míg végleg el nem emelkedik onnan.

Az egyik alapvető hiba, amit ennél a módszernél elkövethetünk, a túl nagy ólom - használjunk akár hagyományos jigfejet, akár cseburaskát. Ha csak egy-két grammal nehezebb súlyt használunk a megfelelőnél, az azt eredményezi, hogy a plasztikunk nem emelkedik el a fenékről, hanem szimplán a végiggörög rajta. A jászkeszeg az így felkínált csalit a középállású szája miatt csak akkor tudná felvenni, ha egy picit "fejre állna", de a hideg vízben kerüli az ilyen manőverekkel járó pluszmozgást.

Sokszor megfigyeltem, hogy az ötgrammos fejjel ellátott plasztik simán átgörög a fenéktől néhány centire álló jászok alatt, de a háromgrammosra, ami a fenék felett libeg, egyből rámarnak.

A másik hiba ennek az ellentéte, amikor a miniplasztikkal nem a víz alsó 20-30 centis sávját horgásszuk meg, hanem az elemelkedik és a hideg vízben még inaktív jászok egyszerűen nem mennek utána. Sokszor szinte bele kell tenni a csalit a szájukba és ilyenkor a siker bizony 5-10 centis külöbségeken múlhat.

Ezekben az esetekben nem mindig az a jó megoldás, ha nagyobb ólomfejet használsz! A nagyobb fej nem csak gyanút kelt a halban, de nehezebben is szívja be a csalit. A jó megoldás az, ha kicsi ólomfejjel ellátott plasztikot tudsz a megfelelő mélységben vezetni, ennek pedig a vékony zsinór a kulcsa! Az év folyamán ritkán használok Nanofil zsinórt, mert nem szeretem, hogy vigyázni kell rá, de ez tipikusan az a szituáció, amikor 0.06-os, 0.08-as nanót kötök. A kövek okozta súrlódás miatt nem árt a végére egy fél méteres fluorokarbon előkét kötni.

A színválasztás

Akár apró plasztikkal, akár wobblerrel jászozunk, fontos tényező a csali színe. Általában a jász nem kéreti magát: ha az orra elé teszünk egy olyan csalit, ami tetszik neki, általában elsőre megeszi. Ritka az olyan eset, hogy ott a hal, de ugyanazt a csalit csak sokadjára eszi meg.

Színek tekintetében alapvetően elmondható, hogy nappal és tiszta vízben a természetes és sötét színek működnek, fényváltáskor vagy zavaros vízben pedig a rikítóbbak. Kiindulási pontnak ez jó, de ha biztosan tudjuk, hogy ahol horgászunk, ott vannak a jászok, akkor kísérletezzünk az árnyalatokkal.

Egy nemrég történt eset: láttam, hogy a derékig (se) érő vízben ott áll a jász. Apró fehér plasztikkal próbáltam becserkészni, dobáltam vagy háromnegyed órán keresztül, még csak kapásig sem jutottam. Már szinte biztos voltam benne, hogy rég odébbállt. Cseréltem a fehér plasztikot egy ugyanakkora, ugyanolyan citromsárgára, ugyott vezettem el, ahol előtte ötvenszer, és első dobásra megetettem a kis sunyival. Na ezért érdemes váltogatni a színeket, ha ott vannak a jászok.

A gyors wobbler nem működik

Láttam pár horgászt mostanában, akik apró wobblerrel próbáltak jászkeszeget fogni, de olyan gyorsan tekerték, mintha nyáron balinoznának. Hiba! Ha jászra pergetsz, lassan húzd a csalit. Különösen igaz ez akkor, ha a jászok mélyebben tartózkodnak és mélyretörő műcsalit dobálsz. Ilyenkor az is hatásos, ha meg-megállítod és feszes zsinórral egy pontban tartod a wobblert, majd meg-megugrasztva indítod.

Amikor a felszín közelében táplálkoznak, megfoghatók néha gyorsan vezetett wobblerrel, de ha nem csak néha akarsz pergetve jászt fogni, akkor figyelj arra, hogy ne húzd gyorsan.

A felszínen vagy fenékközelben?

Ilyenkor kora tavasszal a felszínen semmiképp sem. Míg nyáron a jászok szívesen táplálkoznak a felszínre hullott rovarokból, addig tavasszal, a hidegben ez ritka (rovarok sem igen vannak még).

Keresd őket ilyenkor vízközt vagy teljesen a fenék közelében - általában a hidegebb, 7-8 fok alatti vízben inkább még fenékközelben, a melegebben inkább vízköszt lehet őket megtalálni. És bár azzal kezdtem a cikket, hogy tavasszal a sekély, zátonyos részeken csoportosulnak a jászok, hidd el: méteres vízben sem vesztik értelmüket a "vízközt" és a "fenékközelben" fogalmak. Mert sokszor lehetetlen megfogni a fél méter mélyen vezetett wobblerrel a kilencven centi mélyen álló, teljesen passzív jászokat. Mert a jászok geci halak. De szépek.

Kapcsolódó írások:

 

..
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Kiárusítás

hirdetés