horgászáruház Magazin Közösség Hasznos
Partnereink (x)
GoPro Ottó Bácsi villantói
hirdetés (x)

Hálátlan „krokodilok”

A legtöbb horgász életében – előbb vagy utóbb – elérkezik az a pont, amikor elkezd rekord méretű halakra horgászni. Ha valaki ezen belül is a nagy csukák felkutatására adja a fejét, és mindezt pergető felszereléssel teszi, sok jóra ne számítson. Tapasztalataim szerint, nincs hálátlanabb jószág, mint a kapitális csuka. Ez irányú vélekedésemet e kiváló ragadozó óriás példányai habitusának sajátosságain és „vadászatán” keresztül szeretném megvilágítani.

Nagy csukás vizek

Rögtön az elején szétválasztanám a nagy csukára (ez nálam körülbelül öt kilogramm feletti példányokat jelent) történő horgászatot, méghozzá rendhagyó módon, víztípusok szerint. Azért is tartom ezt fontosnak, mert a különböző vizeken nem mindig ugyanakkora „kunszt” jó csukát fogni. Elsőként nézzük az intenzíven telepített tavakat, amelyek „ragadozóilag” legtöbbször arról szólnak, hogy máshol felnőtt csukákat pakolnak az algáktól többnyire opálos (jobb esetben természetes víz jellegét némileg utánzó) állóvizekbe. Itt is megvan a trükkje és mikéntje a nagy csuka megfogásának, csak ezekben a horgásztavakban nem igazán lehet a kalapunk mellé tűzni egy kapitális fogást, mert ezek a halak – legyenek bármekkorák –, a módosult környezetben nem fajuknak és méretüknek megfelelő módon viselkednek. Óvatosságuk töredéke vad társaikénak, táplálkozásuk (a gyakran mesterségesen generált táplálékhal-fauna miatt) esetibb és rendszertelenebb, búvóhelyük pedig – a bérhorgászatra szánt vizek jellegéből adódóan – gyakorlatilag alig akad.

A következő típusba sorolom azokat a vizeket, ahol a természetes vagy ahhoz közeli állapot az ember segítségével (esetleg attól függetlenül) megmaradt (pl. skandináv területek, nagy „németajkú” víztározók, néhány nagy folyó deltavidéke stb.). Itt már valamivel nagyobb tudást igényel a kapitális csuka megfogása (kivéve a trollingozást), de jelentős számukból adódóan, nem tekinthetők ritkaságnak a méter közeli, 7–8 kilós csukák. Ezek a vízterületek sokkal inkább gyakorló pályák, ahol jó eséllyel találkozhatunk életünk csukájával, mert a nagy víz és a tömérdek táplálék „kinevelő hatásának“ köszönhetően az átlagos egyedsúly is jelentősebb.

A harmadik csoportban el is érkeztünk a hazai, nem igazán telepített, „vad” vizekhez, amelyek a nagy csukák szempontjából még további alkategóriákra tagolhatók, mint például magára hagyott holtágak, mély bányatavak, és nagy vízfelületek (Balaton, Velencei-tó). És ide sorolnék bizonyos „időszakos állapotokat“ is, jó példa erre a leeresztett Tisza-tó. Jellegükből adódóan minden hasonló jellegű víz tart rekordlistás csukákat, persze eltérő arányban. Ez függ a víz nagycsuka-kinevelő képességétől, a horgászottság és a halőrzés fokától, a törzsállomány korától, és számos más tényezőtől is. A kapitális csuka ezekben a vizekben általában magányos, territoriális viselkedést mutat, és párba is csak az ívás előtti hónapokban áll. Itt aztán valóban tudás megfogni a nagy csukát! – hihetnénk. Véleményem szerint azonban ez csak részben, méghozzá kisebb részben van így…

A „krokodilok” habitusa

A nagy csukákról sok olvasmány, jó néhány év saját tapasztalat és még több évnyi, horgászcimborák által megélt esemény kapcsán komoly mennyiségű információm gyűlt össze. Ennek alapján bátran ki merem jelenteni (ami egyébként sokak számára bizonyára evidens), hogy a nagy csuka az évek során egyre pontosabb menetrenddel rendelkezik, meghatározott ritmus alapján táplálkozik, meghatározott helyeken áll meg. Mivel egyre pontosabb, egyre több tapasztalattal rendelkezik, a táplálék megszerzéséhez egyre kevesebb időre van szüksége, támadása egyre nagyobb hatásfokú, ritkábban véti el áldozatát, és ahogy nő, úgy egyre nagyobb és nagyobb, akár több kilós halakat zsákmányolhat. Egy-két ilyen táplálékhal napokra (míg az emésztés tart) inaktívvá teheti a nagy csukát. A táplálkozás periódusa is teljesen más, mint a kisebb csukáké, gyakran hosszú napok, hetek telnek el egy-egy aktív időszak között, és azok is rövid ideig tartanak. Egy rekordcsuka menetrendje egyre inkább igazodik a legjobb vadászidőkhöz, gyakran a fényváltáshoz, és olykor az éjszakára is áttevődik. A nagy, nyílt vízrészek lakója lesz, a meder és a nagyobb mélységek urává válik, távolságot tart a horgászoktól, „kiokosodva” éli életét. Egy túlhorgászott vízen különösen tisztában van a veszélyforrásokkal, a harcsához hasonló módon érzékennyé válik a csónak keltette hullámokra, és nem mutatja magát. Ismeri a műcsalikat, és már nem igazán reagál a „nagykönyvben megírt”, csukapergetős trükkökre, nem lehet átverni, ő dönti el, mikor támad. Egyre tökéletesebb ragadozó válik belőle, és ezzel egyidejűleg sokkal inkább eltűnik a horgász szeme elől. De mégis, hogyan kerülhet akkor horogra?

Kezdők szerencséje

Biztos sokan ismerik a sztorit (mert hisz több is van), hogy a kezdő spori, mielőtt életében először lemegy a Tisza-tóra csukára pergetni, gondolja, vesz valami jó kis villantót. Tudja (mert gyakorlott barátja már mondta neki), hogy támolygót kell venni. Persze, a vidéki boltban csak a jó öreg Effzett van, az is csak egyféle, 22 grammos ezüst kivitelben (rosszabb esetben 30 grammos, de azzal is működik a történet). Barátunk megveszi, és boldogan lemegy az apadó Tisza-tóra, gyakorlott barátja mellé beül a csónakba, majd elmennek valamelyik jó hírű, de agyondobált részére a tározónak, és leállnak pergetni. Ők aznap a hetedik csónak azon a területen. Mivel kezdő sporink először (netán másodszor) perget, szentül hiszi, hogy a kidobott, majd egyenletesen behúzott kanál egyenlő a pergetéssel, de legalább is eredményes technika csukára. Az Effzett természetesen körforgó módjára pörög behúzáskor a tengelye körül, minden más esetben szedi a fenékről a gazt, hiszen eleve túl nagy a másfeles vízre. Barátja már a negyedik jópofa csukát fogja, mire eljön a késő délután is, de sporink csak két rontott kapással büszkélkedhet. Mígnem, az egyik tekerésben félúton megáll a hajtókar, és barátunk 25-ös fonottjával kis kézitusa után egy 12 kilós csuka boldog tulajdonosává válik. Gyakorlott barátja gratulál neki, mert ő a hétéves múltja alatt sem fogott tízen felüli csukát. Én is gratulálok neki, mert még én sem fogtam a harminc éves múltammal a hátam mögött…

Mi lehet nekünk, célzottan nagy csukára pergetőknek ebből a történetből a tanulság? Mivel az eset nem egyedi, és az évek hosszú sora alatt változatos méretű csukákkal (7–13 kg) hallottam már (maximálisan hiteles forrásokból), csak mi csinálhatunk rosszul valamit. Hosszú ideig kerestük ezt a „hibát”, és nem csak én, több profi pergető barátom is kereste a „bölcsek csukás kövét”. Gondoltuk, hogy mi már bizonyára nem tudjuk olyan „egyszerűen” tekerni a kanalat, vagy ritkán dobálunk Effzettel, vagy nem jó helyen vagyunk, vagy nem a megfelelő időben... Sok próbálkozás és töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy ennek a teória-halmaznak az első fele tévhit, a másodikban pedig ott a szomorú igazság. Nem az össze-vissza, vagy féltudatosan húzott támolygó a siker kulcsa, de még csak nem is a széles profilú, nagy esési sebességű, relatíve nehéz kanál hektikus mozgása, hanem a hely és az idő. Egyszerre kell a jó helyen és a jó időben lenni. A fenti példában a nagy csuka alkonyat előtt enni akart, és ami az orra elé került, azt meg is ette. Szegény sporinknak a történetből „esélye sem volt” a támadó nagy csukával szemben, sőt egyszerűen nem is tudta volna rosszul húzni a kanalat... Feltételezésem, hogy a kapitális csuka a zsákmányt – táplálkozási időben – már nem véti el. Látása tökéletes, sebessége megfelelő, támadása pontos, az évek alatt mindent tökélyre fejlesztett. Kis túlzással „bármivel” megfogható az ominózus pár percben, amikor enni akar. Abszolút „hálátlan” magatartás ez, hiszen közel ugyanannyi esélye van ebben az időszakban a teljesen kezdőnek és az évek óta eredményesen pergetőnek (csak hogy kontrasztosabbá tegyem a dolgot: egy akadón történő, gumihalas süllőzésben ez az eset soha nem áll fenn).

És hogy miért nem fognak a „profik” ugyanilyen arányban tíz feletti csukát? Ezt egyszerű valószínűség-számításnak gondolom. Vegyük például a Tisza-tó esetét: hány tíz kg körüli, feletti csukát fognak (fogtak) benne évente pergetve? Csak hozzávetőleges adataim lehetnek, de sejtéseim szerint szezononként (vízleeresztés) 10–15 darabnál nem többet, ami még mindig listavezető hazai szinten. Hány igazán profi pergető járja a tározót? Sok. De még több kezdő-haladó, egyszóval a pergető csukázással jobbára ismerkedő, nagyjából 80:20 arányban. Azaz körülbelül nyolc tapasztalatlanabb horgász jut kettő tapasztaltabbra, és ha ezt az arányt veszem, akkor bizony az derül ki, hogy tíz nagy csukából nyolcat kezdők fognak meg, és csak kettőt a gyakorlottak.

A gyakorlott pergetők másik „hibája”, amit a nagy csukával szemben elkövethetnek, hogy jó néhány kisebbet megfognak a környékükön (épp a helyes csalivezetésből adódóan), felhívva a fárasztással a „nagy öreg” figyelmét, hogy itt jobb lesz óvatosnak lenni. A fenti spori példájában a két rontott kapás lehetett volna az a két hal, amit megfogva, lehet, hogy végérvényesen elijesztette volna (az oldalhullámokkal és a pocsolással) a közelben tartózkodó nagy csukát, melyet később megfogott… Ráadásul, mit csinál egy „profi”, ha nincs kapása? Odébb áll, nem perget órákig egy vélt krokodil „üres” territóriumán, azzal a szent meggyőződéssel, hogy a kritikus pár percben, amikor majd étvágyánál lesz a nagy, éppen elhúzza előtte a villantót…

A 2 X 15 perc

Mára szent meggyőződésemmé vált, hogy az igazán nagy csuka hely és (kapás)idő függvénye leginkább. Az egyik legnagyobb vadvízi csukámat, mely 7–8 kg között volt, egy rosszul összeállított multis felszereléssel, nevetséges távolságot dobva, felszíni csalival fogtam. Szemmel végig követtem a csali útját, semmit nem csináltam jobban, mint spinning cuccal, a műcsali sem volt egy non plus ultra, mégis, alig 15 méterre a csónaktól, torokra vette a nagy jószág. Akarta azt a csalit, el sem tudtam rontani a kapást. Bármelyik kezdő megfogta volna azt a csukát. Kapásidő és hely – ennyi volt a „mi a csel”…

Több szezonon és vízen át próbáltam már igazán nagy csukák nyomába eredni – és a harcig el is jutottam néhány tíz körülivel, de kivétel nélkül leakadással végződött a csörte. De soha nem a felszerelésben vagy a műcsaliban volt a hiba, ráadásul az minden esetben más volt (a dupla hármashorgos, nagy jerk csalitól a tűhegyes Ownerrel ellátott támolygóig, a 2.10-es bottól a háromméteresig stb.). Mindig a nagy csuka kapott rendkívül finoman, „foghegyről”. Egyik sem volt éhes, de odafigyelős technikával, kitartással, és megfelelően stimuláló csalival őket is ki lehetett mozdítani egy-egy alkalommal, viszont éppen csak ennyire. Nem véletlen, hogy kétszer egymás után egyik kapitális hal sem tette tiszteletét a horgomon, hiába dobáltam az események helyén napokat…

A 2 X 15 perc a saját elméletem arról, hogy a kapitális csuka napjában egyszer, ritkább esetben kétszer táplálkozik, a legoptimálisabb időjárási- és fényviszonyok mellett. Ennek az idő intervallumnak a közelében akasztható-fogható meg a legnagyobb biztonsággal, ha ott vagyunk, ahol ő is tartózkodik. Ezt a jelenséget (teljesen egyértelműen) jó pár évvel ezelőtt figyeltem meg, egy tiszta vizű Tisza-holtágban, ahol a tó nagyjai 4–6 kilós csukák voltak, és legtöbbször egyazon időpontban, egy igen rövid, 10–15 perces időszakban lehetett horogra keríteni őket. Mivel többen horgásztunk belátható távolságon belül, jól látszott, hogy az élő és műcsalira is egyformán volt kapás ebben a frekventált időszakban. A kapásidőn kívül az úszós horgászok élőhalát is figyelmen kívül hagyták a nagy csukák, noha tiszta, akadómentes mederrészben tartózkodtak, és az orruk előtt voltak a csalihalak.

Mi a csel?

Mára ki merem jelenteni a szomorú tanulságot, hogy a kapitális csuka megakasztásához semmiféle komoly technikai tudásra, rutinos csalivezetésre nincs szükség. Jó helyen kell lenni és a jó időben, húzni kell valamit, ami kishalra emlékezteti, és a csuka nem fogja eltéveszteni. Mit törődik ő azzal, hogy évek óta járod-e a vizeket és patinás, öreg rézkanalat dobálsz-e elé, finom pöccintésekkel tökéletesen utánozva a sebesült kishalat vagy ügyes felszíni technikával kelted életre az arasznyi stickbait-et… A nagy csuka sem az évekért, sem a tudásért, sem a kitartásért nem fizet hálával – fadarab módjára fekszik a fenéken, és csak amikor enni támad kedve, akkor indul el, megállíthatatlanul. Utolér és elkap bármit, amit tápláléknak néz, legyen az akár egy tengelye körül pörgő, 22 grammos vasdarab…

Teljes lutri lenne hát a „krokodilvadászat”? Természetesen nem. Trükkök, esélyt növelő technikák és műcsalik is vannak, de a fentieket figyelembe kell vennünk, ha a nagy csukák felé fordul figyelmünk. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a céltudatos nagyhal horgászatra, az optimális fényviszonyokra, az alkalmazott csali méretére, a hibátlan és kellően erős felszerelésre, de emellett a kudarcot és a szerencsét is be kell kalkulálni. Sokkal inkább együtt kell élni a vízzel, semmint a technikára koncentrálni: az óriás csukák megfogásához jellemző tartózkodási helyeik fellelése, étkezési szokásaik megfejtése, és sok-sok vízen töltött óra kell. Minden tiszteletem azoké, akik igazi nagy csukákat, magyar vadvizeken, eredményesen fognak – pergetve.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés Facebook-kal
 

botia 2 éve
Szia Viktor!

A csukák nálam a kedvencnek számítanak a pergetésben. Két öt kikó körüli volt már a horgomon a nagyok közül. A második már sötétben kapta el a drop shot gumit. Mindkettőt kifigyeltem és célzottan horgásztam rájuk. Sokat gondolkodtam már én is a nagy csukafogás elméleten, de Te tökéletesen megfejtetted a rejtvényt. Remélem máskor is megosztod velünk a gondolataid, mert olyan szépen összeraktad a még hiányzó mozaik darabkákat , hogy nekem még biztos évekbe telt volna. Egyébként tudok a környékünkön egy helyet, ahol tavalyelőtt egy élőhalas krokodilvadász, egy ősszel két 19 kg feletti csukát zsákmányolt!!Sajnos mindkettő trófea lett!! Nekünk életünk élménye lett volna, neki 30000ft ot ért a feje:(((( Ez van. Nekem a legszebb mntázatú ragadozó hal marad, mindig is . Tisztelem, becsülöm őket. Addig mindig van miért kimennem a vízre míg tudom , hogy egyszer meglesz a méteres csukesz, hogy utána méterhúszasra horgászhassak:)))) 20
gellati 2 éve
Szia Viktor!
Nagyon érdekes a cikk. Én egy nagy mélységekkel rendelkező bányatavon szoktam csukára pergetni és azt vettem észre hogy semmiféle rendszer nincs a nagy csukák táplálkozásában. Szinte mindegyik halat különböző időszakban és mélységben és volt hogy ugyanazon helyről több nagy testű csukát is fogtam pár nap leforgása alatt. Hozzáteszem még azt is hogy a tóban iszonyatos mennyiségű táplálékhal, rengeteg akadó és törés van benne.(Kb. 20-25db csukát fogtam 5kg felett 2012-ben pergetve). 19
veres 2 éve
csodálatosak a gyönyörű csukák. Nem tudom hogy egyszer valaha is nekem is lesz szerencsém hogy én is fogjak hasonló nagyságú csukákat. 18
pkobak 2 éve
Köszönöm a választ! Öröm ez az oldal, bár hiányoltam, hogy ezek az öreg csukákat csak salmóval, vagy csak rapalával tudom megfogni :)) ? Csak így tovább! 17
Fishmageddon 2 éve
...és akkor még ha hozzávesszük, hogy vizenként másként viselkedhetnek a nagy csukák, meg emellett évszakonként is - tényleg leginkább szerencse kérdése. 16
mizsercsaba 2 éve
Szia Viktor!
Nagyon jó a történet. Abban igazad lehet, minél nagyobb egy csuka, annál nagyobb izomtömeg és annak számunkra természetfeletti kontrollja bármire képes lehet. Talán az is igaz, ahány víz, annyiféle viselkedés modell. Ahogy a környezete megkívánja, felajánlja. Csak a jó ég tudja, mi a teljes igazság! Lehet, nem is létezik. De azért mi csak keressük, míg élünk. Knek több jut belőle, kinek csak annyi, mint nekem. Ha sokat vízen tudok lenni, néha-néha nekem is beesik egy krokodil. További sikereket! üdv mcs 15
GViktor 2 éve
Szia Csaba,
Igen, ismerem ezt a "lusta" énjét a csukának, amit többen már megénekeltek, pl. bő tíz éve Fodor Árpi is abban a sárga, többszerzős könyvben (Csukahorgászat), csak valahogy szeretnék nem hinni benne... :)) Szeretem azt gondolni, hogy egy ilyen nagy jószág tud még gyors lenni, pontos meg pláne, ha akar... ("és Minarik kivédte a harmadikat is..." - [Régi idők focija c. film]). Komolyra fordítva, a hosszú évek nagy keresésében, hogy mi mozdítja ki a nagy csukát az inaktivitásából, fogalmazódott meg bennem a cikkbéli pár gondolat. Némiképp azonban a tapasztalatok ellentmondanak ennek a lusta feelingnek - ez a reménysugár.
Négy éve történt, hogy egy nagy (a legnagyobb) felszíni csalival horgásztam. Szinte fájt, amilyen rombolást végeztem vele a víztetőn. Nagyjából a "haldokló vidragyerek" esete zajlott a magam szórakoztatására, amikor életem egyik legnagyobb csukája úgy gondolta, elég volt a pancsoló kislányból, és rástartolt a műcsalira. Az utolsó pillanatban valószínűleg átgondolta az egészet, és a kiscsukákhoz hasonlóan elmellőzte a felszínit. Ám a lendülete olyan komoly volt, hogy teljes terjedelmével (!) elhagyta a vizet, és a levegőben átszaltózta a "művidrát". Kb. 40 méterre lehetett ekkor tőlem, nagyon jó fényviszonyoknál, és tökéletesen rá voltam fókuszálva, így életem legexkluzívabb csukás eseményeként maradt meg. 10-12 kilósnak saccoltam, bőven méter feletti hal volt. Mondanom sem kell, soha többé, semmiféle műcsalira nem mutatta meg magát. Mintha ott sem lett volna - nagyon gyorsan tanult a hibájából.
Ennek a kapásnak, ebben a formában nem szabad lett volna megtörténnie sem, ha a csuka lusta énjét vesszük alapul. Mint ahogyan az egyenletesen tekert Effzettek esete sem mondható lassan húzott csalinak, mégis megfogja a nagy csukát. Az igazság minden bizonnyal nem egyféle: a lustaság, mint "nagycsukás jellemvonás" akár igaz is lehet, de én azért abban is biztos vagyok, hogy amit akar, azt biztosan el is kap egy tökéletes vízi vadász... 14
mizsercsaba 2 éve
Nem vagyok valami tehetséges horgász, de tudok kitartó lenni és csakis emiatt volt már szerencsém nagyobb jószágokhoz is. Tapasztalataim szerint inkább a lassan húzott kanál a legcélravezetőbb eszköz a nagy csukák elejtéséhez. Persze ez szubjektum. Egyet tudok érteni minden egyes szavaddal és gratulálok a remek íráshoz(megszoktuk tőled), de annyit hagy tegyek hozzá, engedd meg, hogy véleményem szerint a nagy csukák alapvetően dögevők, bár könnyedén megszerzik az általad is említett 15 perc alatt is élőhalak alkotta vacsorájukat. Számtalanszor tapasztalhatjuk halrajba úszó tátott szájú csukák, már-már harcsára emlékeztető vadászati módszerét. Ezt baleset okán elpusztult egyedek boncolásával is igazolhattuk már, lévén gyomruk tele apró táplálékhalak sokaságával. Majd vissza a fenékre pihenni! A vadászatuk sokszor viszont csak abból áll, hogy a territóriumaikat rendre körbejárják, ez alapvetően mélyvíz. Egyrészt azért, mert kerülik az ember közelségét, másrészt mert a haltetemek előbb utóbb ott kötnek ki. Míg egy kis csuka nem kockáztatja meg partközeli búvóhelye elhagyását, addig egy nagy csukánál ez nem lehet probléma, a méretei miatt nincs természetes ellensége. A dögevést támasztja alá a német kollégák által oly nagy szeretettel alkalmazott döglött halas módszer is, amelyre külön és számtalan végszereléket alkottak, a minél eredményesebb akadás érdekében. Kedvenc tavam csukaállománya mára csupán kapitális csukákra redukálódott, természetellenes ökológiai rendszere miatt is. Öreg barátom számtalanszor fog úszózva, fenéken felkínált csonticsokorral is nagy csukákat, a felkínálás módja miatt. Azaz nem menekül a kaja. Míg pergetők számára az említett helyen szinte reménytelen az utóbbi időben a kapitális egyedek becsapása. Egyrészt mert kiismerték a műcsalikat, de véleményem szerint inkább a lustaság a fő ok, na meg a könnyen megszerezhető táplálék. Ha akad is nagyobb csuka a horogra, az esetben leginkább a lassan bevontatott gumihal a csali, ami emlékeztethet döglött halra is jól felkínálva, míg kanalat annyira lassan húzni ritkán lehet. A fényviszonyok változása szintén nagyban befolyásolja a kapókedvet, de ez nem csak a nagy csukákra igaz. Tisza-tavon pl. egész napos, hiába való próbálkozás során hirtelen fényváltozások kapásra ösztönzik a krokodilokat. Gondolom vagy mert jobban látnak adott estben, vagy éppen ellenkezőleg, úgy gondolják, hogy a táplálékhalak romló látási körülményei miatt könnyebben jutnak étekhez. Talán ez utóbbi az igaz, más halfajnál is tapasztaltam, hogy folyamatos borult ég hirtelen napsütésbe váltása során őrült mód kezdtek kapni a csukák! Vagy fordítva? :)
Profinak meg szerencséje volt, nem vélek semmi tudatosságot felfedezni az eredményben. :) A honlap meg nagyon szép, tartalmas. Gratulálok a készítőinek! 13
szennyeslelku 2 éve
Nagyon jó írás!
Több rendszeresen horgászott kisebb nagyobb vízen tapasztaltam, hogy az igazán jó csukák, már nem állnak ki a part mellé a nádhoz, hínárhoz. Nyílt vízen vadásznak, a legtöbbször kisebb nagyobb medertörések mentén, de mindig a viszonylag mélyebb részeken. (nem a mély bányatavakra gondoltam, hanem a szokásos 1-4 m mélységű átlagos vizekre) Nagyon nagy türelem kell ahhoz, hogy egy ilyen példányt be tudjunk cserkészni. Utoljára tavaly ősszel egy városi tavon futottam bele egy kapitális óriásba. Drop shottal dobáltam süllőre. Mivel szokásos helyeken nem jött semmi, egy igen ritkán horgászott kis gödröt húzkodtam meg utoljára. Váratlanul ért a kapása. Jót küzdöttünk (UL pálcával voltam). Már előttem volt amikor a merítő előtt fordult egyet, és vége lett. Elharapta a vékony fluoro zsinóromat... 12
Az élő folyó nagy csukáihoz kell a legtöbb szerencse. Ezekre a legritkábban horgászunk célzatosan, sokkal inkább süllőzés közben esnek be, ezért szinte soha nem szerepel a szerelésen harapásálló előke. Nekem is ment el már több hatalmas csukám is elharapással, és a sor igen hosszú a baráti körben is. Azért néha kijön egy-egy: http://fishingtime.hu/fotok/413_egy-nagy-oreg-az-elo-tiszabol 11
GViktor 2 éve
Így van, a folyóvízi nagy csuka valamiért még nehezebb téma. Valójában nagyon kevés igazán nagy csukáról hallani a Bodrogról, pedig az állománya nagyon erős. Biztos rengeteg nagy csukát "elszippant" az ártér, és csak kevés éli le a teljes életét a folyóban. Viszont a 10 felettieket én is ide, méghozzá a mederbe gondolom. A nagy folyóvízi csukáról a véleményem az, hogy szinte teljesen nagysüllős habitussal bír, nagy akadókon lakik, és viszonylag mély vízen tartózkodik. Biztos, hogy nagyon óvatos, és valószínűleg nagytestű táplálékhalat eszik, amiből, valljuk be, vagonszámra van a Bodrogban. Nem hiszem, hogy éhező nagy csuka lenne ebben a folyóban... de tény, hogy ez a "nagycsukátlan" jelenség érdekes. 10
pkobak 2 éve
Köszi az írást! Évek óta agyalok, miért van az, hogy egy akkora vízen mint a Bodrog miért lehet elvétve 2 kg. felett fogni pergetve. Ok, sokat elhordanak, de kizártnak tartom, hogy ahol van 2-es, ott ne legyen 3-as, és így tovább.
Régóta gyanítom, hogy ott vannak a nagyobbak is, csak bújva és hihetetlen óvatosak.
Láttam olyat,hogy 4 kgst fogtak halszelettel, nagyon finom kapás után.
Ez lehet a helyzet itt (torkolat-Zsaró közt) is,mint az írásodban? Köszi 9
GViktor 2 éve
Köszi a véleményeket!
Zoli, teljesen igazad van, én is így gondolom. A cikk így is tekintélyes terjedelméből adódóan, nem akartam még tovább boncolgatni az egyes részeket, noha lehetett volna. Eleve a 4-7, 8-11, 12-16 kilós csukák is külön kezelendők, ez utóbbiak már majdhogynem dögevők, szinte kerülik a sok mozgást igénylő vadászatot. Arról is lehetne beszélni, hogy a méretek növekedésével az egyedszám fordítottan arányos, nagyon ritka már a 15 körüli csuka. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy minden év (horgászott vízen különösen) jelentős tudást és óvatosságot tesz hozzá egy nagy csuka habitusához. Nézzük akár a kilós és a kétkilós közötti megfoghatósági nehézséget... nyilván 10-11 kilósnál már nem olyan karakteres ez a különbség, sőt, nem is kilókban, inkább években mérhető a csuka-bölcsesség. 8
Berza 2 éve
gyönyörű krokik! gratula ..jó az írás:) 7
Tetszik az anyagod, Viktor. Ha már a Tisza-tavat többször említetted benne, 30 éve horgászom ott, engedj meg nekem egy kis szubjektív hozzászólást. A nagy csuka méretéről fűznék hozzá annyit, hogy az 5-6 kg-os generáció (talán 7-ig) sokkal jobban megfogható, mint az évekkel öregebb 7-11 kg-os. A kettőt külön kezelném. 6
Lessi 2 éve
Jó anyag. Ezt még egy barcás is megérti. 5
Fishmageddon 2 éve
Én jártam úgy, hogy gyakorlatilag egy helyben dobáltam csukára 4 órán keresztül. Eredménytelenül. Jött a naplemente, és onnan, ahol egész délután kapásom sem volt, 10 perc alatt kiszedtem két jó csukát (4 kilón felülit, azon a vízen az elég jónak számít)(mondjuk máshol is).
Ez eléggé egybevág azzal, amit leírsz. 4
compokok 2 éve
Ave!Teljesen egyet ertek Viktorral,a hely es ido faktorok az igazan fontosak!En Angliaban horgaszom,ahol nincs hiany a nagy csukabol,de barmikor v barhol megfogni azt itt sem lehet.Talan azt tennem hozza a cikkhez,h jobban stimulalhatoak a csukak ha erzekszerveik vmi miatt nem mukodnek teljes hatasfokon.Ilyen lehet a latast befolyasolo sotetseg,kod,szel,aradt viz vagy az oldalvonali erzekelest zavaro tobbiranyu,eros aramlas.Veletlenul fogtam az elso ejszakai csukamat,de mara teljesen megszokotta valt szamomra a sotetsegben csukara dobalni!Meg a mult heten is jott vaksotetben egy olyan 2-es forma a fagy ellenere.
Itt kulonben vannak horgaszok,akik-igaz nem pergetve-de pl a finomszerelekes versenyek utan sotetben kezdenek el doglott hallal csukazni.Elmeletuk szerint a nagy zaj,sok mozgas utan a nagy csukak mintegy keselyu-szeruen vegig jarjak a partszakaszt,mert mindig van nehany mozgas-problemas,feldoglott feherhal amit ossze lehet szedni 3
anyuka00 2 éve
Szia! Az lenne a kérdésem, hogy hogyan érhető az el, hogy a kisebb csukák ne kapjanak a csalira, azért kérdezem, hogy az említett kapitális csukát ne zavarjuk a kisebb csukák fárasztásával. Sok esetben akár 2-3db támolygót is kulcskarikával összekötök és a kis bicska csukák akkor is megtámadják. A Keleti főcsatornán horgászok, biztos vagyok benne, hogy jónéhány kapitális csuka van benne! Az idei legnagyobb 2,04kg volt. Hetente minimum 2szer vagyok vizen! 2
judofeca 2 éve
Sziasztok! Én ugyan nem fogtam még 5 fölötti csukát, de már elég sokat, és az utóbbi években szinte csak pergetek. Épp a múltkor lettem figyelmes arra, hogy ahol előtte szinte hemzsegtek a csukák ott nem volt semmi rablás. Majd az általad leírt kb. 10-15 percig sorozatos rablások, aztán megint csak a csend. Mindez napkelte környékén. De ezek a halak nem voltak kapitálisak. legalább is szerintem nem.Bár volt két akasztásom, ami nagyobb halat sejtetett, de a bevágás után szinte azonnal le is maradt. Kb. 0,5-1 méteres vízben. Számomra még az tűnt fel, hogy a rablások után a kishalak is mintha eltűntek volna. Sokat töprengtem eddig, vajon mi lehetett ez, de most azt hiszem megkaptam a választ. 1

Friss fórumtémák:

  • 12 kg-os csuka
    Remélem finom csukapörkölt lett belőle!Az ilyen behemót nagy csukák sokkal több kárt okoznak egy halastóban mint gondolnátok!
    (oreghoho, 10 órája )
  • Fontos mérföldkőhöz érkezett a Tisza-tavi horgászat
    Szerintem is jó. Én pl megveszem az éves jegyet, és csak 6 HÓNAPOT horgászhatok kedvenc halfajomra, a harcsákra!!! Mert a többit...
    (judas, 13 órája )
  • Tisza-tó: kettős szabályzat januárban!
    Szerintem is jó. Én pl megveszem az éves jegyet, és csak 6 HÓNAPOT horgászhatok kedvenc halfajomra, a harcsákra!!! Mert a többit...
    (judas, 13 órája )
  • Kommandósok, orvhalászok, halak
    Nálunk is így kéne! Majd elfogynának szép lassan.
    (fikanick11, 16 órája )
  • Sikeres a turista horgászjegy?
    Arra nem tértek ki, hogy van-e átfedés. Tapasztalataim szerint van: nemrég horgászvizsgáztam, és a vizsgán beszélgettem a többi...
    (klllk, 17 órája )
  • Cukihari
    nem csak a hari cuki pont ilyen horgásztársat keresek
    (Szuperjenci, 1 napja )
  • Hazardírozás folyik a Balatonnál
    Valaki ad a füstös szavára???????????? amikor lopta a harcsákat és megbukott vele akkor kellett volna odaállni!!!!! (egy pár töltényért)
    (CHEF, 1 napja )
  • Késsel támadtak a tassi pecásra
    Lelőni az ilyen férgeket.......,nem partra segíteni!!! Már horgászni sem mehet anélkül az ember ,hogy koszos cigányokba ne...
    (CHEF, 1 napja )
  • Gereblyézős banda a Nyugati-övcsatornán
    EGY ÉLETRE ELTILTANI AZ ILYET...MÉG A PARTI SÉTÁKTÓL IS.. FOG EGYET MERT NINCS HAL KARÁCSONYRA V AKÁRMIKORRA NINCS RÁ PÉNZE AZ EGY...
    (kovacs.balint86, 2 napja )
  • Halak a csomagtartóban
    EGY ÉLETRE ELTILTANI AZ ILYET...MÉG A PARTI SÉTÁKTÓL IS.. FOG EGYET MERT NINCS HAL KARÁCSONYRA V AKÁRMIKORRA NINCS RÁ PÉNZE AZ EGY...
    (kovacs.balint86, 2 napja )
Hirdessen nálunk
Berkley plasztikcsalik a webshopban
Ezek megvoltak?bezár