Talán kellett hozzá az is hogy rosszul indult, mert még előző nap volt egy kis vita az egyik sporival, akivel a másnapi közös pecát terveztük (értsd: a feleségem), de aztán szerencsére elsimult a víz. Négykor keltem, ilyenkor általában 4:20-kor már kocsiba ülök, de most nővel voltam. A lényeg, hogy negyed hatkor sikerült elindulni. Már a falunkba derengett, pedig innen egy bő óra Tiszabábolna.
Aztán a nem tervezett bevásárlás… Aztán végre a kikötőben. Még mindig egész jó körülmények voltak, de hogy a csukás vízre leérjek időben, már rég felejtős volt, mivel bő 40 perc csónakázás még onnan nyélgázon. A csónakba behajigáltuk a cuccokat, Noéminek elmagyaráztam hogy jut el a füredi hídig kocsival én meg odahúztam a csónaknak (a javítás jól sikerült, szeli a habokat ahogy kell).
Látva hogy esélytelen vagyok beérni a kubikba mielőtt belesüt a nap, a nyáron talált akadón gondoltam csorgok egyet. Összeraktam a Perch Blade-t, felkötöttem egy kóla színű gumit a DS fluorocarbon előkére és leengedtem. Vertikálisan emelgetem, két métert sem visz a víz, koppintás. Nem számítok rá, bambulok, lemaradok. Csorgok tovább, már éreztem, hogy a gallyak között vagyok, erre leakadok. Óvatosan emelek rajta de a cucc stabilan áll egy helybe…francba, mondom hangosan. Aztán elindul jobbra! Belehúztam, de elképzelésem nem volt melyik volt a kapás pillanata. Egyszer csak rajta volt. Érdekes. Na, a lényeg, hogy az UL bottal élvezetes fárasztás következett, de azért hozzáteszem, hogy a 0-10 grammos botnak messze voltam még a határaitól.
Örültem a szerencsémnek, régen fogtam már jó süllőt, gondoltam magamba, de amikor először felért és megláttam a csukát, egyből levert a víz. Aztán átfordult és megláttam, hogy jól akadt, megnyugodtam, így nem lehetett baj.
Kivettem, 50 cm kereken. Szeretem a halat, de hosszú még a nap, meg motorozni is kell, elengedem.
Nem sok a fény még, de ez volt az első DS csukám, így a képet is megosztom.
Aztán vissza fölmotoroztam és csorogtam újat. A bedőlt fakorona végén járok, most már jobban koncentrálok, kopp, és ül. Egészséges kis süllőifjonc. Valami 20 centi lehet.
Aztán el kellett indulnom lefelé, Noémi ne álljon ott feleslegesen. A hídpillérnél még emelgettem pár percet akció nélkül mire megérkezett a párom. Beszállt, de ekkor már nagyjából nyolc óra volt. Még egy sporit meg kell várni, Balázs barátom azt ígérte fél kilencre odaér így már nem akartam messze menni. Pár üreset dobtam gumival az élőn, aztán kicsivel beljebb a tározó felé már Noémivel csukára, vasakkal.
Gyorsan eltelt az idő, közben Balázs is megérkezett. A zsilipnél beszállt és mentünk a csukás víz felé.
A hátsó részén kezdtünk. Egész hosszában ki van tisztulva, így még nem láttam. A közepe felé sekélyedik, de aztán megint elmélyül és opálosabb is lesz. Na, a lényeg, hogy érkezésünk után nem sokkal Balázsnak máris akciója volt. Olyan 30 centi körüli csukesz jött a fehér 3-as Agliára. Jó napindító.
Pár percre rá az árnyékos oldalról a növény mellől egy szép felszín közeli rávágással érkezett egy szebb csuka is. A kút tiszta vízben nem kis élmény a fárasztás, tényleg métereken át látod minden mozdulatát.
9:34, 56 centi
Ezután jött egy kis szünet. Elkóboroltunk egészen hátra, de onnan nem jött hal. Lehet az már annyira fedett víz nyáron, hogy ilyenkor se áll már ki oda mikor tisztább, minden esetre egy bő óra alatt nem adott halat.
Ekkor bementünk a zárt kubikba, ahonnan előző héten is a legtöbb halat fogtuk és láss csodát, a naptól telibe vert vízen is jöttek az akciók. Gondolom lehet köze ehhez a szinte egész nap kitartó 5-10 km-es ÉK-i szélnek.
Szóval 11:17-kor megérkezett az első kubikos Rublex Ondex 5-re, ez is 50 centi. Itt talán érzékelhető mennyire tiszta a víz. Az a márványosság amit láttok a vízen az a meder alján lévő hínárréteg, kb. 1,5m mélyen!
Noémi akaszt egyet, de lemarad. Sajnálom szegényt. Már kijárna neki egy hal.
Bő óra üresen, aztán Balázs jön. 12:30, valami 45 centi körüli, de nagyon eleven hal. A következő percekben nagyon röhögtünk, talán átjön a képeken miért.
Noémi egyre csüggedtebb volt, már hangoztatta, hogy ő béna, pedig ahogy nézegettem ahhoz képest hogy a kislányunktól két éve nem tudott elszakadni velem pergetni, egyáltalán nem csinálta rosszul. Annyi, hogy neki még nem volt szerencséje.
Aztán mielőtt teljes lett volna a letargia, feliratkozott ő is, így végre elkerült a betli felleg a csónak felől, mindenki keze halas lett! 5-ös Ondex, 12:39, 44 centi.
Aztán, hogy az önbizalom teljesen helyreálljon Noémi pár percen belül duplázik is. 12:55, valami 40 centi körüli. Én következtem, katicamintás körforgóval. Az ehhez hasonló színvilág volt jó aznap. 12:57, 30 centi. Ezután Balázs tripláz: 13:18 ~35 centi. 13:35 méretre már nem emlékszem.
Majd úgy döntünk, vagyis inkább rábeszélem a többieket, hogy menjünk át egy holtágba amit inkább csak a lékhorgászok látogatnak, mert nem könnyű bejutni, reménykedtem, hogy ha így megy a hal, akkor ott nagyobb lesz az átlagsúly. Nincs messze, kb. 10 perc csónakázás után befutunk oda is. Nagyon nehéz pálya. Sok növény, sok tuskó. Egy csónak van bent rajtunk kívül. Dobálunk, motorozgatunk, de nem érezzük bele a halat. Fél órát kínlódunk, majd vert seregként visszavonulunk az előző kubikba. Ez idő alatt a szomszéd spori se fogott.
Visszatértünk után szinte azonnal érkezik az ígért balázstripla befejező akkordja: 15:08 ~45 centi
Ezután újra Noémi akaszt egy 50-eset. Mindenki boldog hogy visszajöttünk, én is, és röstellem is magam az előző rossz döntés miatt. 15:40
Már kezdek kicsit sárgulni, de nekem valahogy nem megy. Mondjuk nagyon kontrasztosan kijön, hogy ma a körforgót eszi, abból is a sötétebb fekete-piros-bronzos színeket és ezek kombinációit de azért én csak végigkísérletezgettem egy egész széles szortimentet, eredménytelenül.
Aztán feladva felkötöm újra a katicamintás körpörit akasztok is egyed, de fárasztás közben lemarad.
Balázs még egy bicskát szúr a szívembe. 15:50 40 centi körüli.
Aztán még egyet. 16:04, a nap legkisebb hala, olyan 20 centi körül lehet, de a nem a méret a lényeg: Balázs arcáról letörölhetetlen a vigyor.
Majd pár perc múlva (még mindig mosolyogva) a szívbe szúrt bicskákat akkurátusan meg is forgatja a nap addigi legszebb halával. A pulse nem esik hasra be a feladattól.
16:11 58 centi!
Nekem újra csak egy lemaradt hal jut, pedig nem volt rossz. Kárpótlásképp egy dobással később ugyanonnan akasztom az unokáját egy ősrégi Aglia Longgal. 16:17 30 centi körül.
Sötétedik, Noémi gubancol, orvosoljuk, de csügged szegény. Újrakötök neki, biztatom, hogy a fényváltáskor még minden megtörténhet. Ez a tíz perc ami hátravan még hozhat halat.
Nagyon nem kell amúgy győzködni, ugyan olyan hozzáállású mint mi, ha tanácstalan akkor se hagyja abba a pecát inkább csak görcsösen dobál, mert mindjárt haza kell menni.
De akárhogy is, meglett a kitartás eredménye, mert egy komoly ránehezedés után jó fárasztás következik.
Húzza a féket keményen, tényleg jó hal és nem csak hogy erős, agresszív is. Nem hagyom hogy olyan hülyeséget csináljon mint én legutóbb az Elix-szel, ezért gyorsan kifordítom a motort. Megelőzendő volt ez, de nem lett volna rá szükség jól irányítja a halat. Nem sűrűn, de nem is először csinálja.
A hal fárad, közeledik, látom hogy éppen csak foghegyről akad. Rábeszélem Noémit, hogy a nap folyamán először én emeljem ki a halát. Még egy kirohanás aztán felfekszik.
Mérjük 60 centi kereken. Ez igen! 16:53
Már a végén vagyunk a jó időszaknak, de azért még kitartunk, mert Balázs is akasztott már ilyen kevés fényben, mikor a Hordódin voltunk. A kitartásnak meg is lett az eredménye, még akad egy 51 centiméteres is a végére.
Aztán összepakolunk és kifelé vesszük az irányt, már teljes sötétségben. A csónakot leviszem Szabicshoz, lekötjük egyelőre egy ideiglenes helyen. Pénzezés nincs a késői érkezés miatt. Bepakolunk és hazaindulunk. A motor propellersarkantyú javításért elviszek egy csukát a srácnak aki csinálta, ezzel le is van tudva a tartozásunk.
Úton hazafelé Besenyőteleknél látunk egy meteort. Van róla videó a neten több is. Nagy zöld csóva, mint egy tűzijáték, csak fentről lefelé. Egy emberöltőben talán egyszer ha láthat ilyet az ember, feltette az I-re a pontot. Nagyon jó nap volt.
Szokás szerint összefoglalva:
Szombaton egyértelműen a körforgóé volt a főszerep. A tározón a gumin kívül elég sok féle műcsalival próbálkoztam. Egy és kétrészes wobblerek, spinnerbait, támolygók széles, keskeny, Nevis Willow de csak körforgóval tudtam halat fogni. Ha jól tudom Balázs is.
A halak jószerivel növény mellől jöttek, de az egyes kubikon a nyílt vízen is meg lehetett találni őket, ha kellően lent húztad a csalit. Növény mellől a felszínen húzott csali érzésem szerint jobban működött.
A hátsó gödörben a nyílt víz csak fényváltáskor működött (már sokadjára) egyébként csak a part vagy a növény mellől adta a halat. Fényváltáskor már a nyílt víz is jó pálya. A hátsó kubik leghátsó része viszonylag elmélyül, de szerintem nem jó. Valamiért opálos a víz. Ránézésre pedig jó, persze erőltetni kellene kicsit tovább, hogy biztosat lehessen mondani, mert ez így csak megérzés. De erre az idén már nem lesz alkalom.
Vagy a halak vannak nagyobb számban az egyes kubikban, (a hátsóhoz képest), vagy csak könnyebb ott megfogni, de minden esetre a nagyobb halakra a belső kubikon van esély az egyesen nagy szerencse kell méretest találni, ellenben darabra többet lehet fogni.
Az említett lékpecás holtág nekem még sose adott halat ezt a rossz szokását ezúttal se cáfolta meg. Szép víz amúgy, de nem tudom… lehet nem tartja a halat, vagy csak olyan mint általában a zártabb Tisza tavi holtágak, hogy ha nincs áradás akkor kiürül pár év alatt. „Lefogják”… ahogy errefelé mondják. Sajnos hogy van rá szavunk… Balinrablásokat láttunk a Kis Tiszán, de a csuka volt a cél, nem álltunk rájuk.
Szokás szerint még valami:
10,2°C reggelre a víz köre felsőn, így szinte biztos, hogy holnaptól engedik a vizet.
Noémi szigorlatra készül, a gyerekekre most többet kell majd vigyázzak, így nagy valószínűséggel nem tudok menni, csak legközelebb 14-én (Noémivel és Pistával) de addig ti menjetek mindenképpen, mert ilyenkor az eresztés elején lehet fogni a szép süllőket, köveseket.
Na ennyi. Hosszú lett megint, de nem bánom. Szeretem leírni, remélem olvasni se unalmas.
