Első pergetett halaim között szerepel a fekete sügér, anno 2006-ban találkoztam vele - véletlenül -, de még mindig emlékszem, milyen vadul próbált megszabadulni kis pisztrángmintás wobbleremtől. Persze a maga harminckét centijével nem volt kapitális példány, ám szépsége megragadott és tudtam, hogy szeretnék többet megtudni erről a halról és még szebbeket fogni belőle.
Ahogy teltek az évek, egyre több horgászt ismertem meg, akik szintén a nagyszájúakat kergették és akik később a barátaim lettek, így megosztották tapasztalataikat, amelyeket megpróbáltam elsajátítani és hozzátenni a magamét. Amikor csak tudtam szűrtem a vizet, kerestem, kergettem a sügéreket, hozzájutottam direkt fekete sügéres gumikhoz, horgokhoz, amikkel könnyebb volt a dolgom. Az a bizonyos gyümölcs 2010-ben kezdett megérni, mert előtte nem fogtam harmincöt centisnél nagyobb sügért, de abban az évben többször is átléptem ezt a határt. Sikerült becsapnom egy harminchatos, majd pár napra rá egy negyvenkettes példányt is. Ezek után jöttek a negyven centi feletti egyedek is szépen sorban. A horgászatok alkalmával általában nem fogtam sok halat, de ami jött, az már darabosabb volt.
A darabosak általában egyedül lógnak
A fekete sügér nagyon kíváncsi és mohó halfaj, ezt próbáljuk horgászként kihasználni, mert elkap mindent, amit tápláléknak vél, legyen szó békáról, kishalról, féregről vagy valamilyen rovarról. Nem is egyszer voltam szemtanúja annak, hogy miként zsákmányol a vízből kiugorva szitakötőt vagy kétéltűt. A kisebb példányok bandában táplálkoznak, és persze közben versengenek egymással a betevőért. Ha sikerül egy ilyen bandát felfedeznünk és sikerül észrevétlennek maradnunk, nagy biztonsággal foghatunk közülük pár darabot. Nagy élményt jelent tiszta vízben látni a civakodó feketéket és horogvégre csalni őket.
Az öregebb, tapasztaltabb egyedekkel már nincs ilyen egyszerű dolgunk, ők általában egyedül bóklásznak, és ha nem vigyázunk eléggé, azonnal kiszúrnak a part menti régióban minket, eztán már dobálhatunk akármivel, csak a legritkább esetben lesz kapásunk.
Véleményem szerint nem érdemes 15-20 percnél több időt tölteni egy helyen. Először vizsgáljuk meg a vizet, ha szabad szemmel látunk szélvízen tartózkodó fekákat, velük próbáljunk szerencsét. Ha nincs kapás, bátran operáljunk hosszabb dobásokkal is a mélyebb, parttól távolabb eső régiókat átfésülve.
Mikor?
A sügérek a tél elmúlta után, a felmelegedő vizekben kezdenek el intenzívebben táplálkozni. Kora tavasszal még nagyon bizonytalanul, maszatolósan esznek, de a melegebb vízben jobb eséllyel számíthatunk a kapásukra. A tavaszi csalik egyértelműen a plasztikok, esetleg a top waterek. A főszezon a késő tavaszi, kora nyári hónapokra tehető, amikor egész darabos fekákat lehet fogni. A nyár eljövetelével, a kishal sereg növekedésével már wobblerekkel is elcsíphetjük őket. A fekete sügér horgászatára az egyik legjobb időpont a napfelkelte, mert a fekák a reggeli órákban a legaktívabbak. Ilyenkor még a fény elég alacsony szögben esik a vízbe és halaink bátrabbak, magabiztosabbak és jobban táplálkoznak. Később, amikor magasabban áll a nap és megváltoznak a fényviszonyok, csökkennek esélyeink. Másik jó időszak lehet az alkonyat, ekkor is jobban mozognak a feketék és nekünk is enyhülést jelent a hűlő levegő egy forró nyári nap után. Fontosnak tartom megjegyezni, ha egy adott módszerrel nincs kapásunk, érdemes változtatni a csali(ko)n és a vezetési technikán.
Mivel és hogyan?
Ami a felszerelést illeti, a bot legyen könnyű és gerinces, de ne túl merev, hogy fárasztás könnyebben kivédhessük a jellemző fejrázásokat. Jómagam három méteres, 15-35 grammos bottal horgászom. Ez a három méter talán hosszúnak tűnhet nyílt vízre, de hangsúlyoznám, partról sokszor szükséges nagy dobásokhoz viszont elengedhetetlen. A pálcához 30-as orsó társul, rajta 20-22-es monofillal, mindenképpen víztiszta vagy áttetsző színben, mivel fontos, hogy a halak ne vegyék észre a zsinórt. Ha mégsem színtelen zsinórral horgásznánk, akkor mindenképpen kössünk a csali elé 1-1,5 méter fluorocarbont. Fonottal azért nem szeretek horgászni, mert nagyon „hangos” és sokkal kevesebb kapást értem el, mint amikor monofilt használtam.
Sokféle módszerrel horgászhatunk fekete sügérre, én a vízfelszíni popperezést, műbékázást; a közép- és mélyvízi wobblerezést és a plasztikos sügérezést alkalmazom előszeretettel. Az egyik nagy kedvencem variálhatósága, hatótávolsága miatt a gumizás, azon belül is a Texas Rig módszer. Ehhez a speciális „tűzési technikához” szükséges a nagyobb méretű worm vagy offset horog, ami bevágáskor könnyen áthatol a lágy gumicsalin és biztosan akadva a kiemelésig tartja a halat. Persze ez a különleges horog sem jelent tökéletes megoldást, de használatával kevesebb halat vesztünk fárasztás közben. A csaliknak sokféle alakjuk lehet, „ábrázolhatnak”, utánozhatnak rákot, gőtét, férget és ki tudja mire hasonlító kreálmányokat. Ami azért érdekes, mert semmi élő szervezetre nem hasonlító gumicsodákkal is lehet halat fogni, sőt valamikor csak ezeket eszi a feka, ami e fajra jellemző kíváncsi mivoltának tudható be.
A méretre kitérve nem szeretem a kicsiny csalikat, nálam az alsó határ körülbelül hét centi, ettől felfelé használom őket, gyakran harminc centimétereseket is. A tavon, ahol horgászom, a számtalan színben kapható plasztikok közül a sötétebb tónusúak váltak be.
A csalik elé szabadon futó, kúpos ólmot használok, aminek a mérete négy grammtól akár tíz grammig is terjedhet, attól függően hogy hol sejtjük a halakat. Bedobás után hagyom, hogy a felszerelést a fenékre süllyedjen, és bizony gyakran előfordul, hogy már ebben a fázisban van érdeklődőnk. Eddigi legnagyobb fekete sügéremet is így fogtam.
Miután a szerelék leér a fenékre, finoman vegyük fel vele a kapcsolatot és a bot segítségével kisebb, nagyobb emelésekkel keltsük „életre” a vízben várakozó férget, rákot, gőtét vagy egyéb gumicsodát.
Ennek a bevontatásnak köszönhetően csalink a fenéken fog ugrálni, majd visszahullani oda. Ha nincs kapásunk, próbáljunk lassítani az egész folyamaton. Az is megoldást jelenthet, ha bedobás után hagyjuk a fenéken pihenni a szereléket, így egy kis szerencsével a tapasztalt halakat is becsaphatjuk.
A kapás általában határozott, villámcsapásszerű, amire általában reflexből bevág a horgász, de lágy plasztikok esetén biztosabb, ha kivárunk pár másodpercet a bevágással, mert ekkor már nagyobb eséllyel a megfelelő pozícióban helyezkedik el a sügér szájában a csali. A bevágás mindig legyen határozott, mert a horognak ki kell bújnia a plasztikból. Aztán már csak a védekező sügér rohamait kell kicseleznünk. Fárasztás során a fekete sügér gyakran kiugrik a vízből és eszeveszett fejrázásba kezd. Ezek ellen a mutatványok ellen a vízhez közel tartott, vagy a víz alá dugott botspiccel lehet védekezni. Kiemelésnél bánjuk kíméletesen a hallal, ne hagyjuk sokat vergődni, mert összetöri magát.
Az utóbbi években divat lett hazánkban fekete sügérre horgászni, ami tekintve megkapó küllemét és harcos természetét érthető, de mivel elég kevés vizünkben találhatóak meg, ráadásul a nagy, öreg példányok ritkák, védjük az állományt és engedjünk vissza minden kifogott halat.
