Horgász akciók 920

A téli balinok mozgásáról

A Tisza-tavon az utóbbi években nagyon sokat tanulhat az, aki rendszeresen le tud jutni horgászni. Általánosságban is egy folyamatos tanulás a horgászat, de ezt most az elképesztően tiszta és többméteres átlátszósággal bíró folyó tovább színesíti.

Az év utolsó napjaiban általában süllőzni szoktunk, de ezúttal a bátyámmal egy hatalmas balinrajra bukkantunk, melyben ráadásul nem a kiló alatti egyedek tömörültek, így balinhorgászattal zártuk le az évet!

Még anno Schlotthauer Laci készítetett nekem néhány horgonysúlyt, saválló acélból. Ezek nikkelszerűen csillognak, s bizony a Tiszán mostanában 5-6 méteres mélységből is látom megcsillanni. A víz elképesztően tiszta. Ráadásul a vízhozam alacsony, így igencsak lassú is. Ez a két tényező már önmagában nagy feladat elé állítja a horgászokat, de erre még rájött a december végéhez képest szokatlanul enyhe időjárás, s a mi horgásznapunkon még a verőfényes napsütés is.

Az egész peca mindig egy nagy puzzle, de egy ilyen esetben azon tényezők száma, melyek gyökeresen meg tudják változtatni a helyzetet, igencsak megnövekedhet. Magam is kíváncsian vártam, hogy egy ilyen feltételhalmaznak, vajon mi lesz majd az eredője.

Még párásabb, kevés fényes körülmények között is az volt a jellemző, hogy a süllő igazán reggel evett egy szűk időszakban, majd a nap közepén szinte semmi, hogy az esti fényváltásban újra legyen lehetőség pár kapást kicsikarni. Persze egy frontocska, vagy a kiskörei zsilip nyitása, zárása alaposan fel tudta forgatni a napirendet, de az alapállás ez volt. A horgászatunk előtt egy héttel, igen jól megtapasztaltam ezt, amikor 14:30 után kezdett élet költözni a vízbe, hogy végül vagy 14 hal megfogásával egy egész jó estét zárjak. Miközben előtte egy árva ütésem nem volt egész nap.

A hajnali érkezéskor csendesen a kiszemelt helyre csorogva meglepődve láttuk, hogy 1-2 méterre a parttól néhány helyen egyértelműen snecik apró burványai látszódnak a felszínen. Biztos állíthatom, hogy ilyet télidőben még soha nem láttam az élő Tiszán. Más keszegfajok bujkálását, felszíni jelenlétét gyakrabban meg lehet figyelni, de a snecik ilyenkor javarészt totálisan passzívak.

Egy kishalakkal ellepett rézsű alját szerettük volna meghorgászni a bátyámmal. Első dobásra megütötte egy nem túl határozott delikvens a kisméretű Berkley FLEX Cutt Shad gumit, amit azokban a napokban tesztelgettem, s némi meglepetésemre ült is a bevágás. Sajnos a kapásból tippelt halméret már nem okozott meglepetést, egy kölyök süllő meresztgette mérgesen a tüskéit. Gyorsan visszaengedtem. Biztatólag néztem a testvéremre, hogy na látod, elsőre sülő érkezett, mire ő pikírt módon megjegyezte, lehet, hogy ma ez lesz az egyetlen süllőnk. Akkor még nem gondoltam, hogy igaza lesz. Persze a végeredmény kialakulásában nagyban szerepet játszott saját döntésünk is.

A kapott tiszta idő, és a lehetséges maximális fénymennyiség (felhő sem volt az égen) arra sarkalt, hogy ne ragaszkodjunk a süllőkhöz, s legyünk nyitottak egy jó balinozásra, előtérbe helyezve a sok akciós horgászatot, a nemesebb ellenfél sokkal kevesebb eséllyel kecsegtető hajszolása helyett.

Némi radarozgatás után komoly halraj közelében tettük le a súlyt - mit ad isten, pont a hajnali snecis pálya közvetlen közelében. A gyors kutakodásra nagyon szeretem a Sebile apró pilkerét, vagy jelen esetben hívhatom balinólomnak is a Fast Cast névre keresztelt kis műcsalit. Hatalmasakat lehet vele dobni, gyorsan süllyed, és jó sebességgel lehet visszacsévélni - általában megmutatja, hol is vannak a balinok. Ezzel szedtem le az elsőt, szinte pontosan merőlegesen a part felé dobva. Olyan másfeles balin volt, mely a gyorsan vezetett műcsalit éles, határozott kapással vette le. Testvérem apró twister tett fel, melynek fehéres teste és piros farokrésze volt. Körülbelül 7-8 dobásból fogott pontosan ugyanannyi balint. Egyszer se vette ki a műcsalit hal nélkül, nagyon ott voltak.

Mindig ódzkodtam a "teszt" szótól a horgászatban, hiszen ahhoz nekem, egyetemi kémia laborokban szocializálódott, a számokkal mindig nagy barátságban álló embernek, egészen más feltételek kellettek volna. Valamiféle objektív, jól mérhető összehasonlításra merném csak a teszt szót ráragasztani. Sokkal szívesebben mondom, írom, hogy kipróbáltam valamit, mintsem teszteltem. Az ugyanis édes kevés, hogy horgászok egyféle csalival, és akkor most azt megeszi, vagy nem. Sosem fogom megtudni, hogy egy másik csalit ugyanabban a szituációban megevett volna-e esetleg. Egyetlen szituáció van, ahol releváns lehet legalább valamennyire egy "tesztelés", az pedig akkor adatik meg, ha elképesztően sok hal áll előttünk, és feltételezhetjük, hogy egy behúzáson rendre több potenciális célhal találkozik a műcsalival, és eldöntheti, hogy rávág vagy nem. Magyarán, igazán csak akkor lehet tesztelni hitelesen többféle csalit egy halra, ha beköszönt a habzsi-dőzsi, és szinte minden dobásra lehet fogni. Akkor néhány dobás elegendő, hogy kiderüljön, kell-e nekik az a műcsali, vagy van más, amit sokkal jobban esznek. 

Ki is használtam az alkalmat, hogy jó néhány csaliféleséggel bepróbálkozzam. Testvérem sorozatán felbuzdulva cseburaska fejjel szereltem egy apró FLEX GrubShadot (twister) egy élénk narancsos színváltozatban. A cseburaska egyik előnye, hogy könnyedén párosíthatunk az apró gumihoz, de főleg a horoghoz szokatlanul nagy ólmot. Ebben a szituációban gyorsan szerettem volna bevontatni a csalit, úgy, hogy az a mélyebb vízrétegekben halad végig. Ezért 14 grammos ólomfejet helyeztem el a plasztik előtt. Maradt a jól bevált taktika, kidobás a partszél felé, s szinte azonnal elkezdtem a visszahúzást. A gyorsan mélyülő partosban a viszonylag nagy súllyal szépen követhető volt mélyülő aljzatvonal. A balinok díjazták az ötletet, minden dobáson történt rávágás és rövid idő alatt kijött 3-4 balin.

Egy idő után azt éreztük, mintha egyre rezisztensebbé válnának a plasztikra, így a Sebile "balingyilkosát", a nehéz Spin Shadet vetettem be. Kézbe véve egy sokat dobált modellt, látszottak rajta a dunai kövek karcai, a csaták nyomai.

Tényleg sokat dobom ezt melegebb vízen is. Egy 14 grammos ezüstös színűt rögzítettem a kapocsba. Ezúttal nem a part felé, hanem a folyással kissé lefelé rézsútosan dobtam el a műcsalit. Hagytam teljesen az aljzatra süllyedni és onnan indítottam el.

Érdekes módon a bevontatás utolsó harmadában, bőven félvíznél is magasabban érkeztek a kapások. Ha itt egy fenék közeli jigeléssel szerettem volna sikert elérni, akkor valószínűleg megúszom kapás nélkül. A napsütés valószínűleg megemelte a kishalakat, és a balinok is jöttek utánuk. Ezzel együtt a ragadozók testén, uszonyain ott voltak azok az élősködők (halpiócák és tetvek), melyek a meglassult téli halon jellemzőek, s fenékközeli pihenése során szedi össze azokat. Szóval a balinok nem rég még az aljzaton várakozhattak, s a körülmények változása indíthatta el őket a magasabb vízrétegek felé.

Egy idő után mintha szétvertük volna a csapatot, legalább 30 halon voltunk már túl, s időszerűvé vált , hogy felvegyem a súlyt, s mozduljunk mi is a csónakkal a halak után. Mintegy 100 méteres csorgás után esett meg a legváratlanabb kapásom. A Spin Shadom a parttól mindössze 1 méterre landolt egy kiadós dobás után, s nem akarva, hogy beakadjak a csökökbe, azonnal tempós visszahúzásba kezdtem. A rávágás az első hajtókar-mozdulatra bekövetkezett, s a téli felszíni balinom az egyik legszebbnek mutatkozott a nap során.

A verőfényes napsütés, a 10 fokos hőmérséklet a nap előre haladtával valószínűleg megtette a hatását, s egészen a felszínig, s a viszonylag háborítatlan partszélig csalogatta az őnöket.

A nap tanulsága az volt, hogy még a 8-9 méteres mélységen is, ahol épp horgásztunk, még téli körülmények között is feljöhet a balincsapat szinte a felszínig, egy ilyen mélység esetén akár alattuk, akár felettük elhúzhatjuk úgy a műcsalit, hogy nem kapunk kapást. Bizony a balinozás esetén vertikálisan is meg kell tervezni a műcsalik útvonalát, mert a sikernek ez is a titka lehet.

Sokan kérdeznek tőlem téli pergetésről, nagy titkokat sejtve a háttérben, egyetemes igazságokra várva, miközben a valóság az, hogy szinte minden nap ki kell értékelni az aznapi viszonyokat, és alkalmazkodva a körülményekhez kell megtervezni a horgászatot. Sosem mi diktálunk, hanem az időjárás, a víz és a halak. Nekünk a puzzle-t kell jól összerakni, hogy a kapásokat kicsikarjuk!

Ezen a napon a bátyámmal nagyon jól szórakoztunk, nagyon rég fogtunk ennyi halat egy nap alatt, s a rend kedvéért azért dobtunk még süllőre az utolsó órában, de a nap folyamán nem hiányoztak a tüskéshátúak.

 

..
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Kiárusítás

hirdetés