Nimfák a kert alatt II.

Mielőtt temérdek nimfával bombázni kezdenénk a halakat, mindenképpen érdemes megtudakolni, hogy a helyi vízkezelő lelki békéjét nem zavarja-e… Rendesebb vizeken a klasszikus, többhorgos cseh nimfázás szívből gyűlölt módszer, a szabályok szigorúan tiltják.

Máshol viszont lehet kísérletezni vele, pláne az elején, amikor még nagyon meg kell küzdeni minden egyes kapásért. Később viszont egyre zavaróbb lesz a sok horog. Nem csak a sportszerűtlenség nyomasztó érzése miatt, hanem a sorozatos gubancok és az „elkomplikált”, sokhorgos előke miatt, amit az első rendes hal röhögve rúg majd szét, egy újabb izgalmas történettel ajándékozva meg bennünket és a baráti körünket.

 Néhány elvesztett hal után nem csak az oldalelőkék kötését gondoltam újra, hanem a horgokból is lespóroltam. Ma már maximum két horgot kötök fel, ha nagyon szorul a kapca, de ahol bőven van hal, ott inkább csak egy horoggal nyomom. Nyilván egy horog lassabban merül, mint három, de erre a problémára is van néhány megoldás.



A súlyozás



Kezdetben úgy trükköztem, hogy nagyon alásúlyoztam a nimfáknak. Kötés előtt rátekertem két rend ólomhuzalt, plusz aranyfej – ezt nem dobja fel a sodrás! Dagadt nimfáim bár hoztak pár halat, valahogy nem voltak az igaziak… Egyrészt folyamatosan elakadtam, és a halak is mintha megneszeltek volna valamit. Persze, hogy igen! Egy kavicsként koppanó nimfa semmi esetre sem úgy sodródik, mint egy pár milligrammos rovarálca, és ezt messziről látja hal. Nyilván nem az esik le neki, hogy át akarják verni, hanem a rosszul sodródó nimfa egyszerűen nem kelt táplálék látszatot, ezért a hal figyelmen kívül hagyja. De ha mégis szájába venné, rögtön megérzi, hogy túl súlyos…

Gondoljunk bele! Egy tollakból, cérnából összetákolt kis szemétről kell elhitetnünk a hallal, hogy az egy finom rovar. Ha jól van megkötve, a hal elsőre el is hiszi és szájába veszi. Ebben a pillanatban még nincs teljesen meggyőzve, és előbb-utóbb rá fog jönni, hogy ennek se íze, se szaga nincs. Ráadásul, ha túl súlyos is, akkor mielőbb kiköpi, hogy újabb lárvát vehessen szájába… Tizedmásodpercekről beszélünk, de ezek nekünk sokat számítanak, ha időben be akarunk vágni. Ezen a ponton kezdtem el inkább külső súlyozással kísérletezni. A tungsten- meg ólompaszták nagyon praktikusnak tűnhetnek, de valójában nem azok. Sose tudtam lecsippenteni a megfelelő méretet, azután meg csúszkált a zsinóron, amíg végleg le nem maradt. Nagyon egyenes út vezetett a hagyományos ólomsörétekhez, ma is ezt használom legszívesebben. Felcsíptetem a horog fölé tíz centire, és tökéletes! Szépen elvegyül az aljzaton sodródó hordalékban, a hal meg inkább a nimfát szúrja ki.

A nimfák



Ezernyi nimfa-típus létezik világszerte. Ha valaki csak a nimfákra áll rá, akkor is egy életen keresztül kötheti a különböző nimfákat, sosem ér a végére. Igaz, alig tízféle jellemző vízi rovarunk van, amit éppen utánozni akarunk, de eme rovarok tájanként eltérő színvariációja és a tökéletes utánzat megkötésének különböző módja mégis ezernyi lehetőséget hordoz. Nyilván érdemes mielőbb megismerni a gyakrabban előforduló rovarokat, hogy pontosabb képünk legyen arról, amit utánozni akarunk.



A rovarhálózás a horgászvizünkön az egyik leghasznosabb dolog, amit a sikerünk érdekében tehetünk. Számtalan információval leszünk gazdagabbak: milyen rovarok élnek a vizünkben és milyen arányban. Mekkorák, milyen színűek és hogyan mozognak. Én is gyakran hálózok az általam horgászott vizeken, és a rovarmintákat hazaviszem egy pohárban (kulacsban, kólás palackban, bármiben), otthon pedig ezek mintájára kötöm a nimfákat. A lárvák sajnos egy nap után elpusztulnak az oxigénhiány miatt, de jellemző színüket még jó ideig megőrzik, így van időm pontosan hozzámérni a dubbing meg a cérna színét, és folyton ellenőrizni az arányokat.


Utószó



Eme írásomban inkább csak adalékinformációkat gyűjtöttem össze a nimfás módszerekről – sajnos, a teljesen kezdők útbaigazításához ez kevés. Aki viszont már tett néhány sikeres vagy sikertelen kísérletet a nimfázásra, hátha talál az előzőekben néhány értékes információt, amit hasznosíthat.

 Magyarországon sajnos kevés víz alkalmas igazán a klasszikus legyezés gyakorlására, de a nimfázás nagyon jó alternatíva lehet a magyar vizek többségén. Különösen a cseh stílusú nimfázás, amivel még a paduc- és márna-szinttájak halai is horogra keríthetőek. Ezért is ajánlanám a kétkedőknek, hogy addig kísértsék a szerencséjüket, amíg egy napon jókor lesznek jó helyen, és éppen a megfelelő nimfát engedik le a megfelelő gödörbe… Attól kezdve nehéz lesz leállni! A horgász egyik pillanatról a másikra elkezd fogni, ő maga sem érti a dolgot. A kapást sem kell már árgus szemekkel figyelni, hiszen a halak akkorát ütnek a nimfára, hogy koppan a spicc is. 

Ha pedig külföldi vizekre téved az ember, mindig jó érzés tudni, hogy van a belső zsebben egy nimfás doboz, ami bármikor megment a betlitől. Nem utolsó sorban pedig éppen az intenzíven telepített, külföldi vizek a legjobb helyek bármelyik nimfás módszer kigyakorlására.



 

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 

Igazán remek anyag, ahogy Tónitól megszokhattuk!

1
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés