Horgász akciók 920

Őszi barangolások a Tiszán - I. rész

Egy adott vízterületet sokféle módszerrel meg lehet horgászni. Legyen az rakós-, feeder- vagy bolognai, a lényeg, hogy mindig a körülményekhez igyekezzünk alkalmazkodni. Ambrus Tiborral ezúttal az M43-as autópálya, újonnan megépült Tisza hídja alatti kövezést kerestük fel azzal a céllal, hogy egy szép októberi napon horogra csaljuk a folyó jászkeszegjeit.

A cím is utal arra, hogy nem csak egy teszthorgászaton vettünk részt a Tiszán. Az első részben, vagyis ebben a cikkben egy érdekes rakósbotos horgászatot mutat be Tibor. A második részben én fogom üldözőbe venni a tiszai jászokat, feederező módszerrel. A harmadik részben pedig egy méltatlanul elfelejtett módszert mutatunk be részletesen. Ez nem más, mint a bolognai botos úsztatás, melynek szintén Ambrus Tibor lesz majd a szakértője.

Nehéz terepen

Az M43-as autópálya hídjánál a folyópartot kövezéssel szórták ki. Ez az a horgászhely, ahol mesterünk elkezdte az előkészületeket és felállította horgászállását. Mivel egy friss partszakaszról van szó, a folyónak – a tartósan alacsony vízállás miatt - még nem volt alkalma feltölteni hordalékkal a kövek között keletkező hézagokat, ez pedig rendkívül megnehezítette a helykiválasztást és a horgászatot. A köveken járkálva olyan érzése van a horgásznak, hogy nincs egy stabil pont a lába alatt. Minden kő billeg, mozog és a láda lerakása is egy hosszabb ceremónia volt, de egy órás előkészület után Tibor végül elkészült és készen állt a horgászatra.
A finomszerelékes horgászok jól tudják, hogy ilyen körülmények között van óriási jelentősége a precíz kipakolásnak. Nagyon fontos, hogy az értékes felszerelések, top szettek, csalik és az etetőanyag is biztonságban és a kezünk ügyében legyen. Ha Tibor példáját követjük, akkor könnyen elkerülhető, hogy ne kelljen minden alkalommal felállnunk a ládáról, amikor valamire szükségünk van.
Tibor különösen figyelt ezekre a dolgokra. Az egyenetlen terepen a kinyitott top szetteket egy stabil állványra rakta. A mellette lévő asztalkán az etetőanyagok és csalik, valamint a szükséges kiegészítők kaptak helyet.

Óvatos mélységmérés

Aki horgászott már folyóvízi kövezésen az jól tudja, hogy mennyire akadós egy ilyen horgászhely. Annak érdekében, hogy a mélységmérő békánk ne maradjon minden alkalommal a kövek között, ezt a műveletet is a legnagyobb körültekintéssel kell elvégezni. Tibor módszere egyszerű és kétségtelenül hatékony.

A horogra felcsíptetett plusz súlyt és leengedte egy pillanatra azon a távon, ahol horgászni szeretett volna. Így már az első próbálkozásnál látta, hogy körülbelül mekkora a vízmélység. Véleménye szerint fontos, hogy a műveletet gyorsan hajtsuk végre, és csak egy pillanatig érintse az ólom a meder alját. A víz áramlik, tehát a zsinórt is tolja. Ha túl sokáig tartjuk fenéken a mérőbékát, az ármalás beviszi azt a kövek közé. Ami ezután következne, azt pedig mindenki kitalálja. Elakadás és egy mélységmérővel kevesebb…

Tibor gyorsan megállapította, hogy a vízmélység körülbelül 5 méter, ezért az eresztéket először 4,5 méterre állította, majd csali nélkül úsztatott egyet. Az úszó akadálytalanul végigsiklott a 3-4 méteres szakaszon. A műveletet még 2-3 alkalommal megismételte úgy, hogy az eresztéket minden alkalommal, 10 centivel mélyebbre húzta. Amint úgy érezte, hogy az úsztatás alatt elérte a horog a meder alját és a szereléke egy kicsit elakadt, visszább húzott rajta 5 centit. Ez volt a megfelelő ereszték…

Miért nem fenéken?

Tiszai kövezésen nagyon nehéz lenne lefektetett szerelékkel horgászni. Dévérezéshez, pontyozáshoz vagy márnák horgászatához ideálisabb lenne egy laposúszós, visszatartott készség, de itt ez kivitelezhetetlen. Ha így tennénk valószínűleg a horog és az ólom is el-elakadna, ez pedig rendkívül bosszantó tud lenni, így hát barátunk ezt a módszert választotta.

Az etetőanyag összeállításánál Tibor előnyben részesíti az édes, sötétbarna, jól tapadó keverékeket. Véleménye szerint a jó etetőanyag és a megfelelő állag elérése éppen olyan fontos, mint a felszerelés összeállítása. A horgászatra összesen 5 kiló keveréket hozott magával:

  • 2 kg Maros Mix Dévér Special etetőanyag (Sárgás-barna színű, karamell illatú keverék)
  • 3 kg Maros Mix XXL Light etetőanyag (Tartalmas, olajos magvakban gazdag etetőanyag. Aromáját a frissen pirított kendermag és a pörkölt, őrölt földimogyoró illata adja.)
  • 0,5 kg Maros Mix piros süllyedő morzsa (Élénk színű, sós ízű morzsa, melyet az etetőanyag bekeverése után kell az etetőanyaghoz adagolni. Így a sötét tónusú etetőanyagban szépen „világítanak” a piros morzsák.)
  • 1 flakon Maros Mix Dévér Special folyadék aroma (Karamell és mandula illatú aroma)
  • 2 doboz kukorica
  • 3 dl báb
  • 3 dl pinki
  • 1,5 liter csonti (1 kg sóderrel megragasztva)

Az alapozó etetést kézzel dobta be Tibor. Elmondása szerint jobb és pontosabb technika a poharazás, de a Tiszának ezen a szakaszán –az alacsony vízállás miatt- annyira meredek a partfal, hogy a hosszú rakóst csak nehezen lehetne le-fel tologatni. Arról nem is beszélve, hogy a hatalmas kövekhez nekikoppanhatna a bot, kitéve így a sérülés veszélyének.

Az alapozás mennyisége úgy fél vödör etetőanyag volt, ráetetésnek pedig hagyott körülbelül ugyan ennyit és 1,5 liter ragasztott csontit.

A lejtős parton, szépen lassan helyére kerültek a dolgok. Tibor a mélységmérés és alapozás után felvette az egyik top szettjét és felcsalizta horgát. Ami a szereléket illeti, sokan biztos túl könnyűnek és érzékenynek találnák. Erre horgásztársam egyszerű és egyben ésszerű választ adott: a Tisza medrében heverő kövek itt lehetetlenné teszik a klasszikus folyóvízi horgászatot. Körülbelül 150 méter széles és elég mély ez a szakasz, így a víz is sokkal lassabb, mint a többi részeken. Ez az oka, hogy elegendő egy 2 grammos, érzékenyebb úszó, mellyel nagyon szépen lehet kontrolálni a csalit a köves aljzat felett. Arról nem is beszélve, hogy ősz van és a víz is maximum 10 fokos lehet, tehát ilyen szempontból is indokolt a finomabb szerelék.

A szerelék lelke a Maros Mix Seria 50, 2-4 grammos dundi úszó, ami első ránézésre nem különbözik semmiben a többi közkedvelt típustól, de Tibor szerint ez csak a látszat. Különlegességét az adja, hogy az antenna anyag nem tömör műanyag, hanem vékony cső, ami miatt sokkal jobban terhelhető az úszó és horgászunknak most pont egy ilyen úszóra van szüksége. Mivel az ereszték úgy lett beállítva, hogy a horog éppen végigpattog a mederfenéken, óhatatlanul elakadhat a kövek között. Ha az úszó antennájának nem lenne felhajtóereje, folyamatosan lebukna a víz alá, ezzel pedig az lenne a gond, hogy nem tudná, mikor van kapás.



Ambrus Tibor úsztatós szereléke:

Főzsinór: 14/12 Tubertini Tatanka EVO (strapabíró, univerzális, Fluoro Carbon zsinór, amely láthatatlan a víz alatt és rendkívül jól bírja a terhelést. Tibor újabban előkének és főzsinórnak is ezt a zsinórt használja.)
Horog: Tubertini Seria 2 Pink 14-es (Egy rózsaszín, könnyű, de nagyon kemény horog, ami garantáltan nem nyúlik ki fárasztás közben)
Előke hossz: 66 cm-es előke bizonyult a legjobb választásnak a horgászat során.
Ólmozás: Tibor csúszó cseppólomot és pár apró sörétet használt az úszó kisúlyozásához.
Gumizás: 2,3 csőgumi került a top szettekbe. Ez a méret kellően kemény ahhoz, hogy be tudjon vágni, de fárasztás során elég lágy, hogy a testesebb jászkeszegekek kirohanásait kivédje.

Konklúzió

Érdekes, hogy mekkora szerepe van a csalivezetésnek a folyóvízi horgászatban. A lassan vezetett szereléket ugyanis kizárólag olyan halak találták meg, melyek az áramlattal sodródó falatokat szedik össze. Jellemzően ilyen hal a karika keszeg, bodorka és a jászkeszeg, de Tibor ezúttal több kisebb balint is horogra csalt, ami egyértelműen a mozgó csalit részesítette előnyben.
Érdemes ősszel vagy akár télen is kimozdulni egy pár órás horgászatra, mert megfelelően összeállított felszereléssel és csalival számíthatunk kapásra, hiszen az említett halfajok az erősebben lehűlt vizekben is aktívan táplálkoznak.

 

..
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Kiárusítás

hirdetés