Horgász akciók 920

Randevú az Öreg Hölggyel

Már nagyon vágytam a folyóra. Nem tudom, hogy a folyó hogyan gondolta, de az sem zavart, ha ez a vonzalom csak egy oldalú. Szükségem volt a víz tiszta leheletére, a Duna köveken megtörő hullámainak locsogására. Békére vágytam, amit csak a halak törhetnek meg. Ismeretlenül nem akartam beállítani, így ajánlót kértem az Öreg Hölgyhöz, elvégre az illem, az illem. Különösen adni kell az ilyesmire, ha éltes korban jár, akit meglátogatni szeretnék.

Telefonáltam hát Pozsonyi Csabinak, hogy be tud-e engem ajánlani egy kis kvaterkázásra. Csabi segítőkész volt, letárgyalta a Dunával, hogy hová érdemes mennem, és ellátott jó tanácsokkal is. Mit vigyek ajándékba, mi az, amiről ne beszéljek a vén folyó előtt, és hogyan viselkedjek, ha azt szeretném, hogy bizalmába fogadjon. Megfogadtam a tanácsait, és másodmagammal indultam egy ismerkedésnek is szánt délutánra, valahová a Duna mellé.

Kísérőmül Gergő szegődött, aki megrögzött finom pecásként, kizárólag a rakósbotban látta az üdvözülést. Én nem határoztam meg előre a dolgok mikéntjét, úgy gondoltam, majd a helyszínen döntöm el, mivel és mire horgászom. Közös ismerősünktől kapott útvonalterv alapján könnyen megtaláltuk a találka helyszínét, és mindkettőnket rabul ejtette a látvány.

Az Öreg Hölgy szelíden igyekezett Mohács felé, fodros szoknyáját csak néha terítette ki a parti fövenyre. Balra sokat ígérő sóderos, jobbra kisebb rugany, szelíd visszaforgó. Előttünk nem szabdalta burványlás a felszínt, ami arra engedett következtetni, nincsen számottevő akadó, Gibraltár méretű szikla a mederben. A rakós botos távolságban is rendesen szaladt a víz, de Gergő eltökélte, úszózni fog.

Hogy ne zavarjuk egymást, és hogy más módszer is megmérethesse magát, én a rezgő spiccek mellett döntöttem, pontosabban csak egy recege mellett, hiszen nem szokásom két vasat tartani a tűzbe. Ha van hal, akkor egy bot is elegendő, ha nincsen, akkor egy bot mellett is tudok elmélkedni. A placcot felosztottuk egymás között, én a jobb oldalra kerültem. Gergő rutinosan pakolta ki a felszerelését, a top szettre egy 15 grammos Torpedó került.

- Nincsen mély víz, a hírek szerint 2,5 méteres csak! – nyugtázta barátom, bár a próbaúsztatásoknál furcsán gyorsan ment az úszó.

Én is összedobtam a szokásos szerelékemet. A vízre pillantva kapásból az erősebb, eredetileg is márnázáshoz javasolt botot vettem elő, és a gyengébbik, 5 oz-s jelzőt illesztettem a bot végébe. Kedvencemmé vált ez a 390-es Tubertini Barbel Ledger pálca, mert nincs az a nagyméretű kosár, amit ne tudnék vele, biztonsággal a habokba vetni, akár 30 méteres távolságba is. Ha tavakon veszem elő, akkor komoly távolságokat tudok vele áthidalni, bár erre ritkán kerítek alkalmat, közelebb pontosabb, gyorsabb a peca. Az orsóra fonott dobóelőke kerül, ilyen kosaraknál már jól jön az extra erőtartalék.

Egy 4 oz-s kosárral kezdem az ismerkedést, az előttem elterülő vízzel. Bedobom az üres kosarat, és várok. Magamban számolva saccolom meg a mélységet. A kosár kb. 3 méteres mélységben landol a fenéken, de nincsen sokáig nyugta. A víz ereje belekapaszkodik a zsinórba, és a 112 grammnyi tömeg nem képes a helyben maradásra. Lassan görögve csúszik egyre kijjebb, és kijjebb. Mérettel nagyobbat kapcsolok a karabinerbe, és lendítem vissza. Számolok, amíg lekoppan, itt is hasonló a mélység, de a lekoppanás után néhányat döccen, majd megállapodik. Ez a kosár megtömve úgy fog állni a sodrásban, mint Katiban a kisded.

Dobok még párat ide-oda, hogy találok-e akadót, számottevő törést, de érzésem szerint egyenletes, kaviccsal-kagylóval borított a meder. Jó méterre dobok végül, és kiakasztom a zsinórt. Szemben egy kis nyiladék kelleti magát az összeborult fék között, remek támpontot nyújtva. Félreteszem a botot, és csatlakozom Gergőhöz, aki az etetőanyag körül tüsténkedik.

Két különböző ízvilágot hoztunk magunkkal a délutáni sziesztához. Barátom esküszik a sajtos- sós-márnás kajákra, én édesszájú vagyok. Gergő hite szerint 3 kg Maros Pörköltet bont, amihez földet ad nehezítőnek, és egy flaska sajt aromával önti nyakon, dresszing gyanánt. Én további mélyebb ismerkedés céljából Erdei Attila Record ponty-kárászát bontom, és a négykilónyi kajához további négykilónyi tapadós barna agyagot borítok. Az etetőanyag vaníliás-mézes hangulatát tovább fokozom egy kis plusz aromával.

Egy vanília és egy karamell aroma kerül beborításra, ezektől már tömény cukor édes lett a keverékem, ráadásul észbontóan sütis illat terjeng a parton. Nem csodálkoznék, ha az Öreg Hölgy kilépne medréből, és rögvest egy csésze teával kezében falatozni kezdene a dézsám bendőjéből. Cukrásznak már jó lehetek, de vajon mit fognak ehhez szólni a halak? Kérdőn tekintek a surranó vízre, de nem kapok feleletet. Kénytelen vagyok magam utána járni a dolognak. Végső simításként egy kis extra süllyedő morzsát (ez legalább sós) és egy doboz kukoricát borítok az etetőanyagomhoz, majd Gergő fúrójának utolsó leheletével, kevés vízzel beállítva a végső nedvességet, átkavarom az anyagot.

Gergő is elkészül, mint a lecke, lelkesen kezd az úsztatáshoz, de csak mérsékelt sikert arat. Nekem az első bedobásra elkéri valaki a csalit, de a0,16-os előkém gyengének bizonyul. Kérem, itt komolyabban kell venni a dolgot, nem dévérek lakják a köveket. Előketartómból egy 0,18-as előke kerül elő, a végén 10-es horoggal. Tartva az irányt, pontosan ugyanoda dobom, ahová az előbb. A bot spiccébe szép ívet rajzol a sodrás, de végül megáll a kosaram. Hogyan fogják ezt a spiccet a halak tovább húzni?

Egy erőszakos kapás megnyugtat, van még rejtett tartaléka a recegőnek. A bevágásom ül, konok ellenállást kapok válaszul. A márna, mert viselkedéséből egyértelmű, hogy vele akadtam össze, szépen megtornáztat, de végül a merítőben pihen. Szép köszöntés a vén folyótól. A kosaramba etetőanyagot, csontit, darabolt gilisztát töltök, a horogra pedig csonti csokor kerül.

Nem kell sokat várnom az újabb kapásra, és az újabb szép marcihalra. Elégedetten szákolom meg, szép délutánnak nézünk elébe! Gergő nem igazán osztja véleményemet, kapásig sem jutott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve takaros mélységmérő békát akaszt a horogra, és láss csodát, ahol 2,5-es vizet jeleztek, ott közel 4-es mélység van. Barátom bosszankodik egy sort, majd átszerel. Tüsténkedését egy vehemens márna jutalmazza. Erős, gyönyörű példány, de a gumizással és a rutinnal nem bír.

Kicsit megnyugszik cimborám, és pár géb után egy szép dévérrel viaskodik. Már-már idilli a peca, de a rakósbotot ellepik a folyó élősködői, a gébek. Nincsen az a csali, amit ne tudnának falánk bendőjükbe tuszkolni. Az öklömnyi gilisztacsokor eltüntetését követően, Gergő feladja a gébek elleni küzdelmet. Nálam szerencsére nem jelentkeznek, a benti etetésre sem mernek betámadni. A márnákról, dévérekről ez nem mondható el. Van időnként szieszta, mikor nem lehet kapást kicsikarni, de ha előkerülnek, akkor nem hagynak unatkozni. Jól elbeszélgetek az Öreg Hölggyel. Elárulja, hogy a csonti helyett most a giliszta a nyerő, amennyiben egy ponton tűzöm meg, és hagyom lógni őkelmét. Én hagyom, rajtam ne múljon! Izmos márna ajkak fonják körül a táncos férgeket, az első bálozósakat azonnal engedem vissza, a testesebbeket ideiglenesen a haltartómba helyezem. A dévérek színesítik a zsákmányt, jellemzően ez nem az ő napjuk.

Telefonon hív egy barátom, aki lelkendezésemre csak ennyit mond. Pezsdülés. Már értem a jelentőségét ennek a szónak. Az Öreg Hölgy is türelmesen elmagyarázza, hogy ilyenkor kifejezetten szeret a saját bőrében lenni. Szinte táncolhatnékja van, majd kiugrik a medréből, pedig csak néhány centis áradás nyomakodik le két partja között. A fák mögé elbúvó nap után hűvös lesz az erdő szélén, ideje pakolnunk, nem illik sokáig visszaélni egy idős asszony türelmével. A haltartó időszakos foglyait is lefestem a fotómasinával, hogy legyen miről beszélgetni a hosszú téli estéken, és illendően búcsúzunk a folyótól. Szívem szerint kezet csókolnék neki, de be kell érnem azzal, hogy úgy tűnök el, mintha ott sem lettem volna. A parti bozót összezárul mögöttünk, és hallom, hogy már a barátnőivel cseveg. Bent a mederben márna ugrik, így kacsint kacéran utánunk. Jó, jó, jövünk még beszélgetni, nem kell sokat várni.

 

 

..
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Kiárusítás

hirdetés