Megjött az ősz, s mind ez pillanatok alatt történt. Egy reggel, mikor kiléptem az ajtón jellegzetes friss, hideg levegő fogadott, a felkelő nap csak erőlködött, hogy sugaraival felszárítsa a hajnali harmatot. Szeretem ezt az érzést, igazán felébreszt. Úgy éreztem horgásznom kell, méghozzá mihamarabb.
Már hetek óta tervezgetem az új feeder felszerelésem tesztelését. Szabad időm sajnos nem sok adódott szeptemberben, de minden nap foglalkoztatott a gondolat. Esténként bőszen kötöttem a különféle előkéket és közben azon morfondíroztam, hogyan lehetne a lehető legintenzívebb tesztelésnek alávetni az új pálcákat és orsókat egy rövidke horgászat során.
Összetett kérdéskör – a víz felső rétege lehűl, és az alsó, immár melegebb réteg alá süllyed, ezzel előidézve a víz szezonális felkavarodását. Ezt a változást a halak többsége egy figyelmeztetésnek, előjelnek veszi, hogy közeleg egy ínséges időszak, a tél. Ennek köszönhetően kedvenceim, a pontyok intenzív táplálkozásba kezdenek, hogy a lehető legtöbbet raktározhassák a táplálékban szerényebb hónapokra. Reményeim szerint, ez a halak kapókedvének látványos megnövekedésével jár, de sajnos ez ennél jóval bonyolultabb. A szeszélyes időjárásnak köszönhetően olykor nehéz kapást kicsikarni pikkelyes barátainkból. A légnyomás gyors változásai, a szél további jelentős hűtő és kavaró hatása, valamint a napi szinten sokat ingadozó hőmérséklet a halak megtalálását gyakran megnehezíti. Ha a horgászat előtt lehetőségem van, kimegyek az adott vízpartra és figyelem a jeleket.
Megfigyelem hol ugranak a halak és a többi horgász tapasztalata is sokszor segítségünkre lehet, de csupán ezekre a tanácsokra kevésbé érdemes egy horgászatot alapozni. Sajnos ebben az esetben előzetes feltérképezésre nem volt lehetőségem, de választásom nem volt,mennem kellett, a szervezetem minden porcikája kívánta már a tóparti élményeket, így korábban megszerzett tapasztalataimat próbáltam hasznosítani.
A horgászat helyszínéül a Pécs közelében található festői szépségű Malomvölgyi I. –es tavat választottam. Ez egy klasszikus völgyzárógátas víztározó a déli sekély résztől a gát felé fokozatosan mélyül. A víz már lehűlt - bár korán sem volt még hideg - ezért óckodtam a sekélyen maradni, tehát a tó középső szakaszán foglaltam helyet annak reményében, hogy a halak már a méllyebb vizek védelmébe húzódtak.
Éhségemnél már csak izgatottságom volt hatalmasabb mire a kiszemelt helyre érkeztem, de evésről egyenlőre szó sem lehettett, hiszen hosszú hetek csak óta erre a pillanatra vártam. Neki láttam felszereléseim kicsomagolásának. A horgászatot szeretem az etetőanyag összeállításával kezdeni, hogy mire a botokat összeállítom a keverék tökéletes állagú legyen. Egy világos színű, finomszemcsés, édes ízvilágú keveréket választottam.
Methodos szerelékkel terveztem horgászni. Ebben az esetben etetőanyag gyors oldódása mellett a jó tapadás is nélkülözhetetlen, ezért semmilyen szemes adalékot nem tettem a mixhez, habár mellőzni sem szerettem volna ezeket az elemeket.
Az intenzíven táplálkozó apróhalak gyorsan összeszedik az etetőanyagot az etetésen, és a keresgélő pontyoknak már semmi sem jut, ezért mindenképpen szerettem volna szemes anyaggal is etetni, a csemegekukoricát és a főtt robbantott kukoricát a horgászat folyamán rakétával terveztem az etetésre juttatni kissebb, folyamatosan érkező adagokban.
A megnedvesített etetőanyag morzsái még a vizet szívták magukba miközben én már az új Silstar damilokat csévéltem az orsók dobjára. Mivel nem tudtam a titkos receptet a halak biztos megnyeréséhez, ezért két, karakterisztikájában eltérő szereléket állítottam össze. Egy lágy pickerbotos (Eurostar Master Class Picker Medium) és egy kifejezetten nagypontyos, távdobó feederes (Silstar Yokozuma Katai Feeder Heavy) megoldást.
Mind a két főzsinórra Silstar methodkosarakat fűztem 25- és 50 -grammos méretben. Ezek a pofon egyszerű szerelékek a legtöbb esetben sikeresnek bizonyultak számomra.
A főzsinór szerelékezését a csaliválasztás követte. Ezt a lépést nagyon lehet bonyolítani, de nem feltétlenül érdemes. A boltok polcain számtalan csali lehetőséget találunk, gyakran én is elveszek ebben a rengetegben. Horgászatról – horgászatra egyre több csalit halmozok fel a táskámba, mégis mindig csak pár jólbevált horogravalót használok. Igyekszek ezek ízvilágát az etetőanyaggal összehangolni. Ebben az esetben édes, apró pelleteket valamint lebegő szilikonkukoricát használltam, ezeket csalitüskén vagy szimpla hajszálelőkén kínáltam fel vastaghusú apró horgok alatt. A horogelőke hossza 7-8 cm volt.
A felszerelést követően rögtön repültek is befele a „félgömbök”, ám a kapás kicsit váratott magára. A halak kapókedvét serkentőleg néhány dobást végeztem leakasztott horogelőkével (külső akadást elkerülendő) és zsinórklipszbe kiakasztott damillal, hogy a meghorgászni kívánt helyre egy kis etetőanyagot halmozhassak. 8-10 dobást követően visszakasztottam a csalit és így vetettem be a szereléket. Ezúttal nem kellett sokat várni, erőteljes kapással jelentkezett az első ponty. A fárasztás alatt a fék egyszer sem szólalt meg, a rugalmas első bottest elnyelte a hal kirohanásainak energiáját ezzel teljesen felőrölve erejét.
Gyorsan eldőlt, hogy ezt a horgászatot a meder közepén található patakmeder horgászata fogja meghatározni. Ezt a mélyedést a pickerbottal nem értem el, valamint a kapások sűrűségéből adódóan egy botra is elég volt figyelnem, így félre tettem a pickerbototés egy bottal folytattam a horgászatot. A módszer bevállt, két óránként néhány extra gombóc etetőenyag fenntartotta az éhes pontyok érdeklődését.
Megnyugodtam. Az nap elején érzett izgalom nyugodt elégedettségbe fordult. Pihengettem a székemben, miközben a nyugatra haladó nap melegen sütötte az arcomat és a délután vége felé már a következő horgászaton tűnődtem. A nap folyamán összesen 14 darab pontyot és néhány kiló közeli darabos kárászt zsákmányoltam, melyek mind visszanyerték szabadságukat. Remélem hamarosan visszajutok a tó partjára, hogy újra próbára tehessem magam és a felszereléseket más körülmények között egy hasonlóan izgalmas horgászat alkalmával.
fotós: Tóth Benjámin
