Egy bojlis horgász életében mindig vannak meglepetések és fordulópontok. Amint a horog, persze a bojlival együtt a vízbe kerül, kétségek között vergődünk, mert nem tudhatjuk, hogy kudarc vagy egy életre szóló élmény vár ránk az elkövetkező néhány órában. Ez az írás egyik legsikeresebb horgászatomról szól, amikor minden tökéletesen összejött és egy kicsit dejà vu érzésem is volt horgászat közben!
Egy rövid, két nappali horgászatot tartalmazó túrára mindenképpen szerettem volna jól bevált, nyári csalihoz nyúlni, olyanhoz, ami már sok szép halat adott, sőt a tükörpontyrekordomat is neki köszönhetem. Sokat nem kellett gondolkodnom, már vittem is a CFB Full Livert. A másik botomra egy újdonságot szántam, amivel még soha nem találkoztam. Sok helyről hallottam, hogy nyári időszakban jól működnek a kagylós bojlik, de saját tapasztalatom még nem volt velük, így velem jöhetett a CFB Deep Sea World – Mussel aromával legörgetve. Csabitól megrendeltem az alapanyagokat és mivel csalikészítés közben hamar megorroltam, hogy a kagylós bojlinál büdösebbet még nem nagyon éreztem, alig vártam, hogy bevethessem őket! Egyik kedvenc víztározómra esett a választásom, de mivel rokonlátogatásba mentünk a szomszéd faluba és a családi vacsorát egyszer sem szerettem volna kihagyni, ezért a pontyoknak csak reggeltől estig adtam időt és horgásztam két napot a tavon. Pirkadatkor már a vízparton voltam a kicsit borongós, „nagyhalas” időben. Szerelékem a következő volt: a főzsinór Trabucco S-Force 0,40 mm, PB Product Downforce 45 lb leadcore egyméteres hosszúságban, a 170 g-os Fox ólmot pedig Korda Lead Clip és a hozzávaló gumiharang rögzítette. Előkémet a nekem jól bevált Whiplash pergető fonott zsinór 0,15 mm átmérőjű változatából kötöttem, hossza 20 cm volt. Carp’R’Us 4-es Longshank szakáll nélküli horgot használtam, a hajszálelőkét egy milliméteres műanyag csővel rögzítettem a horog szárán, a jobb akadást pedig zsugorcsővel segítettem.
Gyors kipakolás után a kishajóm már szelte a habokat és húzta befelé a kagylós bojlimat, amit egy ananász pop-uppal könnyítettem ki. Ezt a szerelést száz méterre helyeztem el a parttól. A májas csalimat kicsit beljebb, 130 méterre kínáltam fel a pontyoknak. Sokat nem kellett várnom, mikor a kagylós botomon lassú, húzós kapással jelentkezett, és a bevágás után a pikkelyes hamar jelezte, hogy nem akarja magát könnyen adni. Lassú, komótos fejrázások közepette húztam a part közelbe a halat, de a zsinórt feszesen tartottam mindig, mert a szakáll nélküli horog hajlamos kiakadni a hal szájából, viszont nem üt hatalmas lyukat szegény ponty szájában. Szerencsére mindent jól csináltam és pár perc sétáltatás után már a merítőben pihegett egy aranyhasú tükrös!
Remek kezdet és remek akadás, kezdtem megszeretni az új csalit. Meleg és fülledt idő volt, de a nap nem nagyon akart kisütni. Gyors kézmosás és csali frissítés után már küldtem is vissza a csalimat az előbbi helyre és megraktam a kishajót minden földi jóval a, hátha ott kering ott még pár darab, élelmet kereső méretesebb ponty. Éppen a vizet kémleltem, hogy merre felé látok halmozgást, ha esetleg valamelyik botom kudarcot vallana, amikor valami határozottan felkapta a Fullivert, a swinger beesett és minden megállt egy pillanatra! Néhány másodperc hatásszünet után folyamatos húzásba ment át a kapás, pípípípípípííííí, és már füstölt is a dobról a zsinór. Ráemeltem és már kezdődött is a nagy huzavona. Halam száz méter felett úszkált és semmi jelét nem adta hogy esetleg közelebb is húzhatnám. A slim bot teljesen karikában, erőltetni nem akarom. Centiről centire nyerem vissza a zsinórt, közben a torkomban dobog a szívem „jaj, csak nehogy elmenjen” gondolatokkal fűszerezve. Megfontolt, húszperces fárasztás után sikerült szákba terelni a hatalmas tükröst. Tudtam, hogy ő bizony 20+ lesz! Mérlegelés után 23.50Kg-ot mutatott a Reuben digitális mérleg! Juhé, micsoda horgászat!
Kagyló - máj 1-1 az állás. Elmentek a felhők és egyre jobban tűzött a nap. Csalik a vízben, én a napernyő alatt, de nagy a csönd. Feltámad a szél, felkorbácsolja a hullámokat – a hidegfront mellékhatása. Tizenegy óra körül maszatolós kapás a májas golyóra, bevágás után furcsa védekezés, csak húzatja magát, mint egy nagy szemeteszsák és néha-néha megrázza a fejét. A part előtt kidugta a fejét a vízből az amur és már lazítok is a féken, szerencsére még időben. Mert egy pillanat múlva hatalmas fordulással a mélybe tör, csak úgy sivít a Shimano fékje. Pár perc alatt kifáradt, majd a matracra került rövid időre.
Tíz kiló feletti virgonc amur volt, de amint visszaengedtem már a másik is elfüstölt és szintén egy hasonló amurt fényképeztem.
Mind a két pálca a parton és mivel biztos vagyok benne hogy az amurcsapat ott köröz és alig várják, hogy valami szemes takarmányt juttassak nekik, ezért mind a két szereléket másfelé húztam attól a zónától. A májast 80, a kagylóst meg 160 méterre, hogy legyen esélyük a pontyoknak is megtalálni a csalit. A szél egyre jobban tombolt, a nap meg egyre jobban sütött. Az ernyőm meg főleg az előbbit nem bírta, így nekem maradt a napozás a szélben. Fél egy felé a közeli botomon lassú, komótos húzás jelentkezett, de olyan erővel, hogy ráemelésnél vízszintesen maradt a kezemben a bot. A hal folyamatos húzással védekezett, közöm sem volt az irányításához, azt csinált amit akart! Mikor kicsit próbáltam közelebb húzni csak a fék nyekergett és a bot nyúlt a kezemben. Szakáll nélküli horoggal amúgy sem szabad virgonckodni és átgondolt türelmes fárasztást kell „alkalmazni”, ha meg akarjuk szákolni a halat. Háromnegyed óra után már csak a 15 méternyi előtétzsinóron folyt a huzavona, és az első burványoknál megfagyott körülöttem a levegő mert megtippelni sem tudtam a hatalmas test súlyát. Lassan elfogyott az ereje a halnak és sikerült szákba vezetni. Csak nagy erőfeszítés árán tudtam a pontymatracra tenni a halat és mikor kivettem a merítőből szóltam is a páromnak, hogy ismerem ezt a halat, tavaly már megfogtam 30,7 kilogrammal! Átfordítottam a másik oldalára és már száz százalékig biztos voltam benne, hogy régi barátomat sikerült matracra fektetni: Zeuszt! Nagy izgalommal kezdtem neki a mérlegelésnek, a hal tökéletes egészségi állapotban volt, de egy sérülést véltem rajta felfedezni! Valaki belevágott a farkába! Nem értem miért kellett meggyalázni Zeuszt, hiszen minden, hozzá hasonló 30-50 éves óriáspontynak annyira tipikusak a vonásai, hogy bármikor meg lehet őket különböztetni! Ilyen füstölgések közepett mértem meg Zeuszt, aki most 30,5 kilogrammot nyomott, bár húsz dekával könnyebb volt, mint tavaly, nagyon örültem neki, mert úgy tudom olyan dolgot sikerült véghez vinnem, amit még senkinek Magyarországon! Visszafogtam ugyanazt a 30 kilogrammos óriáspontyot! Ráadásul ugyanazzal a csalival! Zeusz első és a harmadik 30 kiló feletti pontyom.
Zeusz egy évvel korábban, még ép farokúszóval!
Mérlegelés után készítettünk pár képet és vissza engedtem az otthonába.
Visszaengedtem régi barátomat éltető elemébe és csak reménykedni tudok hogy egyszer összefutok még vele az évek folyamán és remélem hogy sokáig él még erőtől duzzadva: Viszlát Zeusz!
Hosszú percekig ültem a parton mielőtt bármihez is hozzákezdtem volna, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy mindez velem történt meg. Sőt még most sem igazán, még mindig annyira az élmény hatása alatt vagyok. Hogy ebben mennyi százalékban van szerepe a szerencsének, csalinak, tapasztalatnak vagy csak „ jókor jó helyen ” dolognak, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Lássuk a csalikat testközelből.
Köztudott hogy a májas bojlikat szeretik a nagyhalak és ezt az eddigi tapasztalatom és ez a horgászat is tökéletesen bebizonyította. A csalimat egy „The White” pop-uppal balanszíroztam ki és utána a májas golyó saját dippjében áztattam.
Az etetést nem bonyolítottam túl, némi előfőzött erjesztett kukoricát, tigrismogyorót, tíz-tíz szem pelletet és bojlit használtam, ami sok esetben sikert hozott a számomra. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy a kevesebb néha több!
Lássuk a másik csalit. A Deep Sea World tulajdonképpen egy tengergyümölcse-mix, amihez remekül passzol a kagyló aroma és ezt a 20 mm-es golyót ananász pop-uppal könnyítettem ki. Mivel szeretem a rákos ízeket, amelyek szeptemberben még remekül működnek, ezért Monsterfish dippbe áztattam egy kis időre a csalimat és elég érdekes egyveleget kaptam.
A nap hátralevő részében már csak kisebb pontyok és amurok jelentkeztek, sötétedéskor már pakoltam és irány a családi vacsora.
A következő hajnal sugarai megint a parton találtak. Ugyanarra a helyre ültem, nem változtattam semmit az előző naphoz képest, ugyanaz a taktika és ugyanazok a csalik maradtak. A front még javában tartott, és akkor is jöttek-mentek az esőfelhők amikor a Full Liver májas csalit elhúzta valami. Komótos ellenállás következett, de idővel minden ellenállás nélkül megszákoltam egy szép tükröst.
Remekül indul a reggel, kereken 17 kilogrammal mérlegeltem a csodás tükörpontyot. A kishajóm úton volt a horgommal és némi pontyeledellel amikor a Deep Sea World kagylós bojlit felvette valami, pípíppíííííííííííííííííííí, szólt a Fox kapásjelző. A távirányítót ledobtam a székbe és ráemeltem a botra, erős ellenállásba ütköztem a hal csak húzta a féket megállás nélkül, egy picit húztam a fékemen de a helyzet nem változott. A hal elkezdett oldalazni és én mint egy jó kiskutya, mentem utána a parton. Az akasztás helyétől harminc méterre sikerült megszákolni a csodás tükröst, mérleg nyelve 22,40 kilogrammot mutatott!
Gyors fotózás és a hal ment is vissza. Délelőtt már csak csak egy kisponty érdeklődött, délben viszont ejtős kapással hörpölte fel valami a Full Livert, amit 16,8 kilóval mérlegeltem.
Ezt követően megjöttek a kisamurok és nem hagytak nyugton 4-7 kilósból sikerült fogni három darabot. Egyszer csak az egyik ejtegetős kapást agresszív, visítós húzás váltotta fel és a tettes amur kirepült a vízből. Tudtam hogy ennek a fele sem tréfa és lelkiekben már készültem a nagy amurral való küzdelemre. Szokatlanul sok, tíz feletti kirohanást produkált, miközben alaposan el is áztatott.
Akármennyire is figyeltem a fék puhaságára, akkora erő lakozik ezekben a torpedókban, hogy még így is kihajlítják a horgot. Ami legalább kitartott a fárasztás végéig!
Ezután csend szakadt ránk, mintha elvonultak volna a halak másfelé. Lassan elkezdtem pakolászni és fejben már a vacsoráltam, amikor pitty. .Majd még egy és a swingerem lassan elkezdett felfelé kúszni. Ráemeltem a Deep Sea World-el csalizott botomra, ami teljesen karikába maradt. Komótosan húzta a halam a féket és kezdődött a séta a parton. Nagyon keményen védekezett a pontyom, nem igazán akart kijönni a partra egy közös fotó erejéig. Bő 35 perces fárasztás után landolt a szákomban, már javában sötétedett úgyhogy gyors mérlegelés és fotózás következett. A túra pakolós potykája 27.10 kilogrammot nyomott!
Pár gyors kattintás a szürkületben és már mehetett is útjára óriás barátom! Úgy gondolom, hogy ennek a két napnak a történései mély nyomot hagytak bennem. Életem egyik legjobban sikerült horgászata volt, amiben nagyon fontos szerepet kaptak a remek csalik is, amelyeket valóban szeretnek a pontyok és ezt be is bizonyították. Ezek után biztos vagyok abban is, hogy újra a régi „családomhoz” szeretnék tartozni, és ha lehetséges, akkor még ebben az életben újra összefutni Zeusszal!
