Horgász akciók 920

A halászat megszüntetéséről horgászoknak

A parlamenti vita megkezdésével nyilvánossá vált a halgazdálkodási törvény (2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről) tervezett módosítása, amely gyakorlatilag megszüntetné a hivatásszerűen végzett természetes vízi halászatot. Ma a magyar horgászok nagy része azt gondolja, hogy azért nem fog annyi halat, amennyit szeretne, mert a halászok miatt nincs hal a folyókban. Érthető, hogy a döntésnek nagyon sok horgász örül és heves indulattal viseltetik minden ellenkező véleménnyel szemben.

Én pedig a halászat mint foglalkozás eltüntetésével a magyar vizekről soha nem értettem egyet és most sem helyeslem ezt a döntést. Véleményemet pedig pont azért a horgászoknak címzem, mert a vizeink jövője érdekében is fontosnak tartom, hogy minél több horgász lásson tovább a látszólagos rövid távú érdekeinél.
Magamról annyit el kell mondanom, 1993-ban kezdtem a természetes vizek halállományát vizsgálni és ebből írtam aztán a diplomámat is. Halgazdálkodási szakemberként pedig sokat dolgoztam halász és horgász szervezeteknek is. Aztán 2010 és 2014 között aktívan közreműködtem a most módosuló halgazdálkodási törvény és végrehajtási rendeleteinek megalkotásában. A halász-horgász vitát ezért én mindig inkább tágabb összefüggésekben és szabályozási kérdésként vizsgáltam.
Az is tény, hogy én elfogult vagyok a halászat irányában, mert a haltermeléssel, halgazdálkodással foglalkozók egy kicsit mindig a halászat ősi mesterségéből vezetik le saját szakmai identitásukat. Bár a hagyományok elvesztése és az ebből élő 150-200 ember miatt is nagyon sajnálom, ha Magyarországon, 2016-ban megszűnik a halászat, mint hivatás, ezzel most nem foglalkoznék, hiszen ennek jelenőségét vagy jelentéktelenségét mindenki maga ítéli meg. Azt sem magyaráznám el sokadszorra megint, hogy miért gondolja a halgazdálkodási szakemberek többsége azt, hogy az ember által jelentősen megváltoztatott ökoszisztémákban, a tervszerűen végzett halászatra szükség van. Ezzel ugyan én is egyetértek, de az én véleményem az, hogy ettől a tervszerűségtől az elmúlt évek halászata többnyire nagyon messze volt még. Én abban hiszek, hogy a 2013-ban, a parlamenti pártok széleskörű egyetértésével elfogadott halgazdálkodási törvénnyel, elindultunk egy átlátható és korlátozott halászat kialakításának irányába, amilyenre halgazdálkodásnak szüksége van. Illetve lenne, mert a most várhatóan elfogadásra kerülő módosításokkal ilyen már sosem lesz Magyarországon.
Ennek a törvénynek az egyik alkotójaként, azt szeretném bemutatni a téma iránt, az indulatokon és a felszínes okoskodáson túl is érdeklődőknek, hogy mit veszítenek, veszíthetnek valójában a horgászok a halászat megszűnésével. Ebben az írásban csak azokra a problémákra koncentrálnék, amikben a törvény előkészítésekor lefolytatott viták alapján, a horgászok is egyetértenek a folyóink és tavaink halgazdálkodásával kapcsolatban.
Nincs vita például abban, hogy Magyarországon hatalmas probléma az orvhalászat, mert illegálisan több hal kerül ki a vizekből mint legálisan. Orvhalásznak tekinthető például az olyan engedélyes halász vagy horgász is, aki a megengedettnél több halat, vagy méreten aluli halat fog ki, de a legnagyobb károkat mégis azok okozzák, akik mindenfajta engedély nélkül, gyakran a legkorszerűbb technikát használva, tömegével fogják a halakat természetes vizeinkből. Az ilyen típusú orvhalászat ellen a hatóságnak korábban nem sok eszköze volt az enyhe büntetési tételek és a természetes vízi halak kereskedelmének átláthatatlansága miatt.
A törvény előkészítése során a horgászok is mélyen egyetértettek azzal, hogy az új törvény egyik fontos feladata az orvhalászat minden formájának visszaszorítása. Ebből a szempontból nem elhanyagolható az engedéllyel történő, de a szabályoknál többet fogó, halértékesítésre (is) horgászó húshorgászat elleni fellépés, tekintve hogy ezt óvatos becslések szerint is legalább 20-30 ezren művelik hazánkban. Részben ennek a nehezen tetten érhető tevékenységnek a megakadályozására születtek a fogási napló ellenőrizhetőségét elősegítő új szabályozási elemek (amiket persze lehet felesleges túlbürokratizálásnak is nevezni). A legális halászok túlhalászását pedig leginkább a piacaik (természetes vízi hal nem telepíthető horgász tavakba) és eszközeik korlátozásával igyekszik megszüntetni az új szabályozás. A klasszikus, nyakzó hálókkal és elektromos halászgépekkel végzett orvhalászat ellen, pedig összetett, az új Btk.-ra (ebben már 2 éves szabadságvesztéssel büntethető az orvhalászat) épülő intézkedés rendszert vezetett be az új törvény.

Azt is látni kell, hogy 140 ezer hektár természetes vízen nem lehet csak az őrzés fokozásával visszaszorítani az orvhalászatot. Ehhez nagyon fontos a piacok ellenőrzése és a fogyasztói tudatosság növelése is. Ennek a rendszernek fontos eleme volt, hogy a természetesvízi halak piacát is áttekinthetőbbé kell tenni és a folyókból, tavakból halat csak a halászati engedéllyel (kereskedelmi vagy ökológiai) rendelkező értékesíthessen, az állami halászjegy (kisszerszámos halász) és állami horgászjegyek mint alapokmányok pedig nem teszik lehetővé a zsákmány eladását.
Ha a halászok megélhetését biztosító kereskedelmi halászati engedély nem lesz kiadható, csak az ökológiai 2016-tól, akkor a halászat mint hivatás el fog tűnni a vizekről. Vagyis, ha minden egyéb így marad a szabályozásban, akkor őshonos folyóvízi vagy természetes tavi hal nem lesz legálisan kapható hazánkban. Ez ugyan eddig is csak az összes hazai piacra kerülő édesvízi hal 10-11%-a (a nagyobb rész mesterséges tavakban történő haltermelésből származik), de a tavak, folyók mentén jelentős szerepe volt a halellátásban. Az azért viszonylag könnyen belátható, hogy ha egy termékre van piaci igény, de nincs legális forrása, az mind gazdaságilag mind pedig a társadalmi elfogadottság tekintetében kedvez az adott termék illegális forrásainak. Az orvhalászat társadalmi elfogadottságának esetleges növekedése különösen veszélyes, mert ez mind az esetek felderítését, mind pedig a felderített esetek szankcionálását nehezíteni fogja. A legtöbb horgász ma már egyetért abban, hogy az eladásra termelő húshorgászat nem elfogadható, de ez a trend a piaci hiány miatt meg is fordulhat. Sokan felvetették már a törvény hatályba lépésekor is, hogy miért ne adhatnának el halat a horgászok is. Az orvhalászatot a szervezett bűnözés szintjén űző, a halállományokban igazán nagy károkat okozó gazemberek pedig a halászok eltűnésével, megszabadulnak a vizeket, halfogási helyeket jól ismerő, őket folyamatosan megzavaró konkurenciától is.

Az orvhalászat növekedésével viszont nem a legális halászok zsákmányának jelentős részét kitevő keszeg, kárász, busa stb. fogása növekszik, hanem pont a nemes halaké. Így végeredményben a megszűnő legális halász fogás jelentős részét, az orvhalász fogja kivenni a vizekből. A halőrzés jelenlegi szintje mellett, akár még többet is. Merthogy így az orvhalászat féken tartásának egyetlen módja, a halászati őrzés növelése lenne. Ma viszont még ott tarunk, hogy a törvény végrehajtási rendeletében rögzített hektáronként kötelező halászati őr létszámot sem tudja sok halgazdálkodási hasznosító tartani, mert ahhoz emelnie kéne a területi jegyek árát. Társadalmi halőrökkel viszont nehéz lesz megvédeni a vizeket a profi bandákkal szemben. A hírek szerint hamarosan felálló állami halászati őr szervezet talán segíthet majd valamennyit ezen, de ennek hatékony és eredményes működéséig kell 2-3 év.
A halászok és a horgászok abban is egyetértenek, hogy a vizeinken egyre növekvő invázív, idegenhonos halakat gyéríteni kell, amelynek módja az úgynevezett ökológiai halászat. Ezt, a tervezett módosítás nem szünteti ugyan meg, de megvalósíthatósága halászok nélkül kérdéses. A természetesvízi halászat ugyanis egy szakma, amiben nem csak az eszközök ismerete a fontos, hanem az adott vízé is. Egy darabig még talán maradnak olyan halászok, akik kiegészítő jövedelemszerzéséként egykori halászati területükön elvégzik az ezüstkárász, törpeharcsa és a busák gyérítését. Ha azonban ez a tudás eltűnik, nem lesz, aki ritkítsa az idegenhonos, invázív halfajokat a vizekből, ami sok helyen az őshonos halállomány drasztikus átalakulásához fog vezetni.

Többek között a fenti mechanizmusok miatt nem fogja szerintem a halászat megszüntetése elérni a célját, vagyis, hogy a horgászok több halat fogjanak mint korábban és ettől többen, gyakrabban menjenek el horgászni. A veszteség oldalon viszont annál jelentősebbek lesznek e tiltás hatásai.
Mindezekkel természetesen nem azt akarom állítani, hogy a jelenlegi természetesvízi halászattal minden rendben van. A halászat törvényi és rendeleti szabályozásának betartatásával viszont kialakítható lett volna egy olyan rendszer, amelyben a kereskedelmi halászat a halgazdálkodást ökológiai, piaci és szabályozási hatásaival jelentősen segítené. Sajnálom, hogy most már sosem fogjuk megtudni, hogy milyen eredményeket érhettünk volna el szabályozással és nem hiszek abban, hogy a tiltásnak lesz pozitív hatása.

Bardócz Tamás
agrármérnök, halgazdálkodási szakértő

 

..
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Kiárusítás

hirdetés