Van néhány ország a világon, ahol olyan vizek vannak, hogy a dévérkeszeg megtalálja azokat a feltételeket, hogy hatalmasra tud nőni. Az egyik ilyen ország kétségtelenül Anglia.
Persze nem elég, ha az optimális feltételeket megtalálja az adott faj, jelen esetben a dévér, de a horgászok megfelelő hozzáállása is szükséges, hogy ezek a kapitális halak visszakerüljenek a vizekbe, és egyre nagyobbra nőhessenek. Anglia remek táptalaj ehhez, a horgászat (főleg az édesvízi válfaja) szinte kizárólag a c&r elvei szerint zajlik. Ha egy brit halat eszik, az 99%-ban tengeri hal.
Ráadásul a britek nagyon megbecsülik a fehérhalat, számukra a horgászat tényleg rekreációs tevékenység, s egy elég széles réteg számára a rekordok hajszolása. Sok esetben nagyobb megbecsülés övezi a kapitális dévéreket, bodorkákat, mint a pontyokat. Nem kevesen indulnak el minden évben olyan túrákra, melyek célhala kifejezetten fehérhal. S persze ehhez megvannak a vizeik is.
Most sorra veszünk pár kapitális halat, s velük együtt azt a bizonyos legendás horgászvizet. A specialisták nagy része egyöntetűen állítja, hogy életük legnehezebb horgászvize a Cambridgeshire közelében elterülő 160 hektáros bányató, a Ferry Lagoon.
2001-ben Tony Gibson fogott a Ferry Lagoonon egy 8,38 kg-os dévért, ami mindössze egy unciával, azaz 28 grammal volt kevesebb az akkori világrekordtól.
A következő nagy halat 2005-ben James Rust jegyezte, 8,9 kg-mal. Érdekes módon erről a fogásról még az angoloknak sincs publikus fotójuk.
Aztán történt egy nagy vihart kavart rekord 2009-ben, mely a neves pontyhorgász és bojligyáros, Mark McKenna nevéhez fűződik és igen "brites" véget ért. A történet lényege, hogy Mark egy 10,23 kg os dévért szákolt - szintén a Ferry Lagoonon -, s ő volt az első ember a világon, aki 10 kg fölé jutott.
Több lap is beszámolt a fogásról, a hír bejárta a világ horgászsajtóit, de mégsem lehetett hivatalos rekord, hisz a horgász nem jelentette be "hivatalosan" a brit horgász rekordok bizottságának. Nem véletlenül, vagy hanyagságból, hanem elvi okokból. Azt nyilatkozta, hogy viszonylag durva felszereléssel pontyozott, esze ágában nem volt dévért fogni, így az esetet "véletlennek" minősítette, a mint ilyet, nem kívánta hivatalos rekordként bejelenteni. Igen, ilyen is van. Talán kicsit már a másik véglet.
Közben 2011-ben Oxfordshire közeli bányatóból Simon Lavin kivarázsolt egy 9,2 kg-os dévért, ami szintén vissza lett helyezve, és azóta sem hallottak felőle.
2012-ben jött el Scott Crook nagy napja, amikor egy nap alatt egy 8,38 kg-os és egy 10,43 kg-os dévért is sikerült megfognia. Mindkét halat bejelentette, a hivatalos vizsgálat azt állapította meg, hogy a mérleg, amivel lemérték a fogásokat, 112 grammal többet mutat a valóságnál, így ennyivel csökkenetett értéken kerültek a halak nyilvántartásba. De így is brit- és világcsúcs is egyben, az azóta is ostromlott szám.
A csavar a történet végén az, hogy némi képelemzéssel elég alaposan állítható, hogy Tony Gibson 2001-es hala, McKenna 2009-es rekordja és a regnáló csúcs, Crook dévérje, ugyan annak a halnak a kifogásával született meg. Ez egyébként remekül mutatja, hogy 8-ról 10 kg fölé még viszonylag dinamikusan növekedett a dévér, de 10 kg-ot meghaladva már csak csekély mértékben változott a súlya. Valahol itt lehet az a maximális méter, amit még elérhet ez a faj.
A Ferry Lagoonból kifogott kapitális dévérek fotóit összehasonlítva arra jutottak a szakemberek, hogy a 160 hektáron mindössze 4-5 ilyen kapitális dévérről van szó, melyeket újból és újból horogra kerítenek. Hogy mennyire nehéz a pálya, azt jól illusztrálja Mark Simmonds idei túrája, amikor is nagyjából 3 hónapot horgászott a Ferry Lagoonon hogy végre egyáltalán kapása legyen! Ahogy korábban már írtunk erről, ő az idén egy 7,8 kg-os dévért tudott becsapni.
Azt azért le kell szögezni, hogy ez a fajta horgászat már igen extrémnek számít, de úgy tűnik, még a mai napig megmozgatja a víz a britek fantáziáját, s remélik, hogy egy még nagyobb dévér előkerülhet a tóból.
