Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

Egy negyvenes csuka még mindig jó

2013.11.18. forrás: Magyar Hírlap

A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvényt júniusban fogadta el a parlament, szeptember elsején lépett életbe, de még nincs végrehajtási rendelete. Egy meglehetősen új szellemiségű, korábban már nyilvánosságra került rendelettervezet sok kritikát is kapott, és most úgy tűnik, ennek a merész és sokak által üdvözölt elképzelésnek egy finomított, kevés újítást tartalmazó változatát vezetik be. A miértekről a Vidékfejlesztési Minisztériumot és a Magyar Országos Horgász Szövetséget is kérdeztük. Az interneten szétnézve pedig furcsa statisztikákra és álláspon­tokra bukkantunk, közülük leginkább talán ez tükrözi a hazai állapotokat: „A hal olyan kredit kis hazánkban, amit akár Bergmann-csőre is cserélhetsz, ha az kell és van a szomszédnak.” Létezik olyan, már publikált felmérés, amelyben a megkérdezettek jelentős része támogatta az elvihető halak méret- és mennyiségi korlátozásának szigorítását.

Szezonindító akciókhirdetés

Mottó: „A hal olyan kredit kis hazánkban, amit akár bergmann-csőre is cserélhetsz, ha az kell, és van a szomszédnak”

„A törvény- és a rendeletalkotás során is arra törekedtünk, hogy minden érintett felet, elsősorban a halászokat és a horgászokat megkérdezzük. A vhr első verziója is így készült, és szigorú méret- és darabszám-korlátozást tartalmazott, azért, hogy a halak védelmén keresztül – hiszen erről is szól a törvény – alapozhassunk a szaporodásra és általa az állománynövekedésre – mondta Bardócz Tamás, a Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője. – Természetvédős kollégáink összeállítottak egy természetvédelmi szempontoknak megfelelő, a tilalmi időszakokat tartalmazó táblázatot, amely illeszkedik az egyes fajok ívási szokásaihoz úgy, hogy figyelembe veszi az éghajlatváltozást és azzal együtt az időjárás-változást is. Erre érkeztek olyan reakciók, hogy nem egyeztet a tárca az érintett szervezetekkel, és szörnyű szabályozás bevezetésére készül. Pedig halbiológusok és halfaunisztikával foglalkozó szakemberek dolgozták ki a részleteket. Az ő véleményük szerint vannak olyan gazdálkodási szempontok is, amelyek miatt úgy látták, hogy ebben a szabályozásban lenne helye felső méretkorlátozás bevezetésének. Amerikai, angol és ír halbiológusok is osztják ezt a véleményt, ezekben az országokban létezik felső méretkorlátozás, és a horgásztársadalom egy része is támogatná ezt. Ennek ellenére nem lesz felső méretkorlátozás, mivel a Mohosz mint legnagyobb horgászszervezet arra az álláspontra helyezkedett, hogy a horgászok többsége nem támogatná ezt a törekvést.”

A főosztályvezető elmondása szerint most ott tartanak, hogy az össztársadalmi szempontból fontos korlátozásokat megtartják, de azokban nem csak a horgászok szempontjait veszik figyelembe. Azt is hangsúlyozta, hogy a mérettáblázat és a méretkorlátozások tekintetében nem akarnak olyasmit bevezetni, amit nem fogad el a horgásztársadalom, hiszen akkor az ellenőrzés és a betartás is nagyon nehéz lenne.

A kormorán súlya

A felső határ bevezetése azért lenne indokolt, mert a kormoránok miatt olyan méretszerkezet alakult ki a vizeinken, hogy például a sütni való keszegek, amelyek a kormorán torkán is lecsúsznak, akárcsak az orsótestű halak úgy bő kilós súlyig, egyszerűen eltűntek a vizekből. Ami marad, annak egy részét pedig kifogják a horgászok és a halászok – ezek a tények együtt újabb érvet szolgáltathatnának a felső méretkorlát bevezetése mellett.

A főosztályvezető szerint az lenne a legideálisabb, ha lenne alsó mérethatár, amelyet egy fogható tartomány követne, majd ismét egy tiltott zóna következne, felette pedig ismét el lehetne vinni a halat. Az alsó mérethatárt azért szerették volna bevezetni, hogy minden hal legalább egyszer szaporodhasson. Az a hal, amely életében először ívik, nem termel olyan mennyiségű és minőségű ikrát, és ezáltal nem szaporodik olyan hatékonysággal, mint egy teljesen kifejlett egyed. „Ha az a cél, hogy minél jobban a természetes szaporulatra hagyatkozzunk, akkor minél több olyan egyedet kell hagynunk a vízben, amely jól szaporodik. A felső méretkorlátot ennek alapján húztuk meg. Erre mondják az ellenzők, hogy a matuzsálemeket tartjuk meg, amelyek már nem szaporodnak. Való igaz, hogy a legnagyobb halak már nem igazán aktívak e tekintetben, de a kapitális kategória alján tartózkodók még igen” – érvelt Bardócz Tamás.

A felső méretkorlátok kikerülnek, és négy keszegfélére sem lesz semmiféle korlátozás. Az elvihető halak mennyisége is változik, ami darabszámmal védett, ott marad a három darab egy fajból és a naponta legfeljebb ötdarabos korlát. A darabszámmal nem védett őshonos fajokból pedig tíz kiló vihető el. A nem őshonos fajokat – amur, ezüstkárász, törpeharcsa – nem védi semmiféle korlátozás, ami az jelenti, hogy növekedett a horgászok által elvihető hal mennyisége, mert ezekből a halakból bármennyit el lehet vinni. „Ilyen engedmény mellett, úgy gondoltuk – mondta a főosztályvezető –, napi tíz kilogrammban maximalizálhatjuk az elvihető halak súlyát is. Ha például valaki fog egy tízkilós pontyot és elteszi, akkor más őshonos halat már nem vihet el, de ha visszaengedi, akkor még horgászhat rájuk, illetve horgászhat nem őshonos fajokra, és azokat meg is tarthatja.”

Nagy folyóink közül a Tisza gyorsan képes lenne reprodukálni önmagát, illetve halállományát, és ha lassabban, de a Duna is, óriási potenciál van a vizeinkben – folytatta Bardócz Tamás. A halőrzés szigorodni fog, az új rendeletben előírják, hogy adott hektárra minimálisan mennyi halőrt kell alkalmazni, másrészt az állami jegyre fizetett pénzt a halgazdálkodásra és benne a halőrzés fejlesztésére fordítják.

Az új törvénnyel a piacot is ellenőrizhetik, mert édesvízi hal csak úgy hozható kereskedelmi forgalomba, ha van hozzá fogási tanúsítvány. Most nem lehet megfogni a kereskedőket, januártól azonban már igen, mert nekik is igazolniuk kell a hal eredetét. Az orvhalászok nagy részét is ismerik már, és hamarosan lecsapnak rájuk. Nem egy esetben tilosban járó hivatásos halászról van szó, ők számíthatnak arra, hogy ha rajtakapják őket, akkor visszavonják a halászati engedélyüket. Bardócz Tamás szerint ez a törvény nem fog egy csapásra mindent megváltoztatni, de elindít egy tisztulási folyamatot, és becslése szerint egy év alatt nagyon sok halász el fog tűnni a vizekről, csak azok maradnak, akik képesek együtt élni a szabályozással.

A Mohosz véleménye

A szeptember elsején elfogadott, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény, illetve annak végrehajtási rendelete kapcsán megkerestük a Mohoszt is, amelynek ügyvezető elnöke, Fürész György elmondta, a jogszabály, hosszú előkészítő munka után, az 1997-es törvényt váltotta fel. Hangsúlyozta, hogy a széles egyetértés mellett elfogadott jogszabály horgászbarát. Kiemelte a törvény ötödik paragrafusát, amely kimondja, hogy a természetes vizek hasznosítása során a horgászatot, a horgászturizmust kell előnyben részesíteni, minden más tevékenységgel, így például a halászattal szemben is. A törvény végrehajtási rendeletéről több fórumon, többek között a Kormány.hu oldalon is véleményt lehetett nyilvánítani, és ezzel az első, még nem hivatalos, illetve a hivatalos tervezet megjelenése után is élt a Mohosz. A társadalmi vitára bocsátott hivatalos tervezetben szereplő méret-, tilalmi és napi fogási korlátozás a szövetség megítélése szerint túl drasztikus korlátozásokat hozott volna a horgászatra, annak fejlődését jelentősen visszafogná. A Mohosz és szervezetei véleményükben ez ellen szót emeltek. A miértre Fürész György azt válaszolta, azért, mert úgy látják, a szigorúbb szabályok meghozatalát a vizek különbözősége miatt a hasznosítók kezében kellene hagyni. Sok ilyen szigorú helyi előírás született az elmúlt évtizedben, de ezek általános bevezetését nem javasolják.

A horgásztársadalomban még kisebbségben, felmérésük szerint öt-tíz százalékos arányt képviselő, úgynevezett C&R (catch and release, azaz fogd meg és engedd el) horgászok érdekeit szolgálhatná egy ilyen szigorú szabályozás, de amíg a kereskedelmi halászatra lehetőség van hazánkban, ezen a téren sem javulna a helyzet. A C&R-nak nagy divatja van Nyugaton, és itthon is terjedőben van, azonban a horgászok jelentős része ma még nemcsak a hal megfogásának élményéért horgászik, hanem a gasztronómiai élményt sem veti meg. A halfogyasztási statisztikában a horgászok által fogott és elfogyasztott mennyiség is szerepel. Megértik, hogy bizonyos fajoknál ma már indokolt lehet a méret- és darabszám-korlátozás, ezért is fogadják el a compó, a garda és a domolykó estében, de úgy vélik, hogy az eredeti tervezetben szereplő szigorítások a keszegfélékre (például dévér-, karika-, lapos- és bagolykeszegre) ma még nem indokoltak. Fürész György indoklásként ezen keszegfajok ma még tömeges jelenlétét és a gyerek horgászokat hozta fel, akiknek az első zsákmányuk általában keszegféle, és a horgászattal ismerkedő gyerekektől még nem lehet elvárni a halfajok pontos ismeretét, illetve azt, hogy életük első halacskáit bizony vissza kellene dobni.

A Mohosz a kősüllő megemelt méretkorlátozását is el tudja fogadni, mivel állományuk a kormoránhelyzet miatt jelentősen csökkent. A felső méretek általános előírása indokolatlan, az idősebb példányok szaporodásban betöltött szerepe kicsi, a horgász eddig is és a jövőben is el tudja dönteni, hogy az élete kapitális halát, például trófea céljából, megtartja-e vagy visszaengedi. Ha pedig érvénybe lépne a napi tízkilós összfogási limit, akkor a horgásznak – aki esetleg több száz kilométert utazott a horgászat helyszínére – egyetlen, limitet meghaladó súlyú hal kifogása és megtartása után máris abba kellene hagynia a horgászatot.

Kiemelte azt is, hogy az egyes vízkezelőknek lehetőségük van és volt a jelenlegi és a tervezett előírásoknál is szigorúbb vagy hatósági engedéllyel akár enyhébb szabályozást is bevezetni területükön. Már csak azért is – tette hozzá –, mert nem lehet vagy nem érdemes minden vízterületen a sajátosságaik miatt ugyanazokat az előírásokat alkalmazni.

Fürész György elmondta azt is, hogy olyan végrehajtási rendeletet lát szívesen a horgásztársadalom többsége, amely átmenetet biztosít a korábbi és az új időszak között. A miniszté­riumnak pedig megvan az a lehetősége, hogy később indokolt esetben a végrehajtási rendeletet módosítsa. Ehhez Bardócz Tamás annyit fűzött hozzá, hogy az új törvény és a vhr reformot indít el, de nem szeretnének túl gyorsan lépkedni. Az új méretkorlátokat, ha most nem is, de mindenképpen bevezetik.

A nép hangja

Nem lehet elmenni amellett sem, hogy vannak olyan vélemények is, amelyek nem tükrözik a Mohosz álláspontját, sőt merőben ellentétesek azzal. Az ilyen véleményeket azonban nem igazán tudja figyelembe venni a minisztérium. Mi azonban találtunk néhányat. A legfigyelemreméltóbb közülük egy nyílt levél, amelyet szerkesztőségünkhöz hasonlóan több prominenshez is eljuttattak. Szerzője 2010-ben önszorgalomból egy barátjával csaknem kétezer horgászt kérdezett meg három témában. Első kérdésük így szólt: Egyetért Ön azzal, hogy az állomány védelmében csökkenteni kell a naponta elvihető halak mennyiségét? A válaszadók 76 százalékban támogatták az elképzelést. A második kérdés arra vonatkozott, hogy az állomány védelmében növelni kell-e a méretkorlátozásokat. A megkérdezettek 78 százaléka bólintott a felvetésre. A harmadik kérdés a felső méretkorlátozás bevezetésére vonatkozott, és a legmagasabb, 87 százalékos támogatottságot ért el. Hozzá kell tenni, ez a levél és szerzője is kapott hideget-meleget az internetes fórumokon, azonban valószínűleg olyan problémákra mutat rá, olyanokat feszeget, amelyek vagy el sem jutnak a döntéshozókig, vagy visszapattannak róluk.

Egy népszerű horgászportálon körülbelül ugyanezekben a kérdésekben indítottak szavazást. Az eredmény még megdöbbentőbb, mindhárom kérdésnél kilencven százalék felett van a szigorításokat támogatók aránya.

És ez, akárhogy is számoljuk, bizony több mint kétharmad.

 

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »