2013.07.15. forrás: Domolykóvadász
Az utóbbi időben szinte minden szabadidőmet a kedvenc patakom partján töltöm. Nem viszek magammal mást, csak egyetlen UL pergető botot. Egy ilyen kis vízre nem illenek a durung pálcák, a tenyérnyi vasak, és wobblerek.
Mi a célhal? Na ez a legszebb. Egy ilyen kis vízen akkor jár el helyesen az ember, ha nem tervez előre. Jön ami jön. Foghatok domolykótól a süllőig bármit, sőt ha elég apró csalikkal horgászok, akár békés halakat is. Most három, egymás utáni, pár órás élményemet fogom összefoglalni. Mindegyiknek megvan a maga szépsége.
Hajnali süllő...
Kibírhatatlan nappali meleg van a napokban, ezért csak egy hajnali, gyors pecát terveztem. Egy ismert szakaszra indultam, tehát itt kivételesen tudtam, hogy milyen halakara számíthatok. Van ezen a szakaszon süllős, és domolykós pálya is. Ezt a két halfajt vettem célba. Elsőként azt a helyet szemeltem ki, ahol már több süllőt is sikerült fognom. Tudtam, hogy a kánikulai napokon csak a napkelte utáni fél, max 1 órában lehet kapásom. Utána estig csend. Szóval már napkelte előtt beélesített cuccal vártam a hivatalos horgászidő kezdetét. Mekkora marhaság ez a napkeltétől napnyugtáig dolog.... Szóval kivártam az időt, és már csobbant is a kis gumihal. Nagyon bíztam az első pár dobásban, de hiába. Süket maradt a víz. Úgy döntöttem csalit cserélek. A gumihal helyére, egy nimfát tűztem. Dobás, semmi. Még egy, megint semmi. Talán ma nem esztek? Aztán a sokadik dobásnál végre érzem az ismerős süllős koppintást. Talán csak a süllőnek van ilyen határozott ütése. Szinte belependült a pálca. Nem is vackoltam, bevágtam. Ismerős fejrázós védekezés volt a válasz. 38cm-es süllő próbált meg szabadulni a horgomtól. Nem sikerült neki, hamarosan a merítőben pihegett.
Dobáltam még tovább, de itt több süllő nem jelentkezett. Elindultam más helyeket is megdobálni. Írhatnák itt oldalakat a nagy semmiről, de nem fogok. Egyetlen rontott kapás, ennyi történt még. Megjött az igazi meleg és beállt a szokásos nappali csend. A domik sem mocorogtak, így hamar véget vetettem a mókának....
Vad szakaszokon
Újabb nap, újabb remények. Ezen a napon a patak, egy alig látogatott, felső részére indultam. Nem voltam itt már jó régen, így nem is tudtam, hogy mire számíthatok. Annyira emlékeztem, hogy a patak itt még egészen keskeny, és vadregényes. Szinte végig nagy fák szegélyezik, és itt-ott kőrakások, kisebb csobogók tarkítják. Él itt mindenféle halfaj, de igazán a domolykónak kedvez a terep. A kiszemelt hídnál leparkoltam az öreg Suzukit. Felmentem hídra körülnézni. Hát a látvány nem volt túl bíztató...
Nem sok víz jött fentről. Elindultam a hídtól lefelé. Tudtam, hogy egy 500 méterrel lejjebb van egy befolyó, az alatt talán jobb lesz. A híd alatt pár méterrel találtam egy kisebb gödröt. Ha már itt vagyok megdobálom...Estefelé...
Továbbra is kitartott a meleg, így csak egy gyors esti bevetést terveztem. Este fél hét körül indultam a patak egy közeli részére. A nagyobb fák árnyékában ilyenkor már talán kibírhatóbb a meleg. A múltkori dolog motoszkált fejemben. Az, hogy a domolykó a wobblert maximum lekövette, de a twistert simán elkapta. Itt is vannak domolykók, de ez egy agyonhorgászott szakasz. Többször próbáltam már itt domolykót fogni, de nem könnyű dolog. A kicsiket be lehet még néha csapni, de a nagyobbak hiperóvatosak. A múltkori nyerő twisterrel kezdtem. Hátha itt is szereti a domi. Már az első pár dobása volt akcióm, de kicsik voltak a halak az 5,1cm-es csalihoz. Kicsivel lejjebb mentem. Itt is eleinte kisebb kapásaim voltak, de ezek csak csak csipkedték a twister farkát. Aztán az egyik hosszabb dobás után a bevontatás első méterén bumm! Hú ezt elbambultam. Húztam tovább a gumit és megint! Hopp, ez megvan! Párat nyöszörgött a fék is, de viszonylag hamar elbántam a halammal. 35cm-es domolykó volt a vendégem egy-két kép erejéig.
Miután elengedtem a halamat, dobáltam még egy darabig. Volt is pár rontott kapásom, csak remélni tudom, hogy apróságok voltak. Vészesen közeledett az este, így elindultam a süllők után nézni. Napnyugtáig dobáltam, de egyetlen kisebb ütésen kívül semmi.... Ezt az egy halat szánta nekem aznapra a patak, de így is boldogan mentem haza.