Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

Mikor a csillagok együtt állnak

2015.06.01. forrás: Pecázás

A február végén átélt felejthetetlen dunai harcsás kaland után, mondanom sem kell, keményen ráfeszültünk a bajuszosok gumival való becserkészésére. A kezdeti sikereket azonban több betlis próbálkozás követte. Hiába pihentek az ismert helyen a harik, ha egyszerűen nem volt kedvük falatozni... bizony napokig kapásig sem jutottunk. Zoli barátommal folyamatosan lesegettük, az időjárás- és vízállás előrejelzést, illetve a légnyomásváltozás összefüggéseit, de csak egy törvényszerűség látszott biztosnak, akárhogy is alakulnak a feltételek, a harcsák akkor táplálkoznak csak, amikor kedvük szottyan. :o) Így nincs más lehetőség, mint kitartóan korbácsolni a vizet és várni, hogy a csillagok végre újra együtt álljanak. Végül elérkezett a március egy kellemes felmelegedéssel, mi pedig útra keltünk, hogy még egyszer utoljára rápróbáljunk az öreg folyóra, mielőtt a harcsák végleg kiugranak a gödörből és megindulnak az ívó keszegek után a sekélyebb részek felé.

Szezonindító akciókhirdetés

Elsőként a korábbi alkalommal is halat adó töréseket horgásztuk meg. Halkan rálopakodtunk a kérdéses pályára... rendkívül óvatosan tettem le a macskát, hogy semmiféle zaj ne riassza meg a mélyben ólálkodó ragadozókat. Lassú, széles mozgású, négy colos, UV zöld gumit húztam fel a jigemre. Ezen a részen nem nagyon találkoztunk süllővel az utóbbi időben, így nem kellett komoly figyelmet fordítani a szelektálásra. Óvatosan elkezdtük a meder pásztázását folyásiránynak megfelelően, legyező alakban. Zozó a csónak végében inkább lefelé dobott, míg én többnyire oldalsó irányban görgettem a sodrással a plasztik csalit. Talán az ötödik-hatodik bevonatásnál valami vadul megcibálta botom spiccét, mire én rögtön reagáltam. Rövid fárasztás után egy faroktőig hatvanöt centis harcsafit emeltem be a csónakba. Ugyan nem volt nagyobb, mint a korábbi fogások, ám teste gyönyörűséges márvány színben irizált. Mosolyogva adtuk vissza a Dunának bajuszos gyermekét, hogy egyszer majd talán újra találkozzunk a közeljövőben.

Sajnos, több halat ez a törés már nem adott, így újabb cél felé vettük az irányt. Mielőtt folytatom a történetet, pár szót ejtenék a felszerelésről is. Nem használunk ehhez a módszerhez durva cájgot. A nagyjából 50 gramm dobósúlyú, érzékeny spiccű jigger bot már alkalmas lehet rá, hogy a gumihal koppanásait érzékelni tudjuk a mederfenéken. Csónakból még a nagyobb harcsákat is biztonsággal ki lehet fárasztani ezzel a pálcával a téli időszakban. Zsinórnak én 0,15-ös, míg Zozó 0,10-es fonott madzagot használunk. Hazardírozás bizony ez harcsára, de muszáj a vékony zsineg mellett kitartani, mert vastagabbal sajnos nem érezni a finom módszer ritmusát, nem tudjuk letenni a műcsalit a fenékre és általában kapásig sem jutunk el. Zozó vastag fonott előkét köt, ugyanis már többször elreszelték neki a zsinórt a hegyes gerebenfogak. Én megspóroltam az előke használatát, mivel ilyen tapasztalatom nem volt ezidáig. Ezidáig!!! :o(

A következő törés már keményebb diónak bizonyult. Nem csak a rendkívüli sodrás miatt, hanem itt akár jobb süllők is befuthatnak, amiket szerettünk volna elkerülni így márciusban. Ráadásul ha itt harcsába botlunk, az már biztosan nem az óvodás méretűek közül való lesz. Öt – hatcolos, eddig soha nem használt gumikat tettünk fel a zsinór végére. Jómagam egy tizenöt centis, zöld-flitteres Kopyto-t. Talán egy tucat bevontatás után, szinte a csónak alatt, BUMM, valami beszippantotta műcsalimat. Majd ZZZzzzzzzz... csak úgy süvített le a zsinór orsómról. Itt a jó harcsa!!! Ám, alig telt el hat-nyolc másodperc a zsinórom hirtelen elpattant. Ezidáig ilyen még sohasem történt velem. Bizony a horgom végén volt eddigi legnagyobb dunai harcsám és felszerelésemen pillanatok alatt megtalálta a gyenge pontot. Talán gerebenfogaival reszelte el a zsinórt? Talán már eleve meg volt sérülve madzagom? Ezt már sajnos, sosem tudjuk meg... csak a zsinór csupasz vége fityegett előttem egy vesztes csata emlékéül. :o( Ennél többet kellett volna bírnia egy 0,15-ös fonott zsinórnak helyesen beállított orsó fékkel!

Ám, a történetnek itt még nincs vége. Ugyanitt, pár perccel később, Zozó ütött egy komoly halat. Rögtön realizáltuk, hogy ő sem mindennapi ellenféllel került szembe... csak úgy süvített le a zsinór a dobról. Rögtön föl is szedtem a horgonyt, majd barátom segítségére siettem. Mire a hal fölé értünk, a fárasztás már rutinszerűen zajlott... a bot karikában, a zsinór pattanásig feszült, a csónak mellett pedig mindenütt burványok forogtak. Tíz perc múlva felbukkant előttünk a páratlan rablóhal. Mindketten elképedve csodáltuk, ahogy újra és újra visszatört a mélybe. Bizony évek óta nem volt szerencsém ekkora harcsához... a Dunán meg ezidáig sosem. Mikor már nem reagált az érintésre, behúztuk a csónakba, majd a parton fényképeztük és mérlegeltük a hatalmas bajuszost. Kereken 23 kilónál állt meg a mutató. Nem semmi zsákmány így rögtön év elején. :o)

Gratuláltam Zozónak páratlan fogáshoz. Nekem is adott volt a lehetőség, de sajnos nem tudtam élni vele. Gyanítom, hogy hasonló forma bajuszossal találkoztam én is. Megmérettettem és elbuktam... és a legrosszabb, hogy ki tudja mikor találkozok újra a Dunán ilyen szép harcsával. Na, de ilyen a horgászat... lesz ez még fordítva is. ;o) Jókedvvel szálltunk ki a már sokat látott dunai ladikból. Zozó szemei ragyogtak az örömtől. Sajnos, a beköszönő felmelegedés lezárta ezt az emlékezetes horgászidőszakot, hiszen a harcsák csak pár hétig mocorognak a gödrök környékén, utána útra kelnek a sekélybe húzódó keszeghadakat követve. Mindenesetre annyit elárulok, hogy ebben a horgászévben az eddigieknél több energiát szándékozok fordítani a harcsák hajkurászására és ez még csak a szezon kezdete volt. Áprilisban már a Pó folyón és csatornáin riogattuk a harcsákat... méghozzá nem is sikertelenül, de ez bizony már egy másik történet lesz... ;o)

Nézzétek meg a kalandról készített videómat is:

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »