Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

Az első munkanap

2014.01.10. forrás: Rablóhal

Január első munkanapja és nemhogy hó nincs, de még a fagyokba sem kóstolhattunk bele igazán az idei télen. Mondjuk ez most kedvezően érint, hiszen a tarkómba támadó hajnali szél még így is kellemetlen. Az órámra nézek: van még 40 percem, aztán muszáj indulnom... halak húzzatok bele!

Szezonindító akciókhirdetés

Hozzászoktam az ünnepek alatt, hogy szinte minden nap vízen vagyok. Nehezen fogok visszaszokni a dolgos hétköznapokra. Nem sok lehetőségem van, a csónakot bajos lenne magammal hurcolni a céghez, ezért most partról ostromlom legújabb kedvenc pályámat. Negyedik alkalommal vagyok ezen a helyen, de sokat várok tőle. Hosszan elnyúló, mély kövezés, melyen többször megtörik a sodrás. A felső része sekélyebb, de a vége már 6-os mélységet rejt. Még csak az elején tartok a feltérképezésnek, de már volt egy jobb esti süllőm itt. Az elmúlt két napban is volt összesen 3 jó agresszív kapásom, de egyik sem lett meg. Talán majd most...

Tök sötét van. Még szerencse, hogy az előző napokban már rögzítettem magamban a koordinátákat. Így körülbelül sejtem, hogy az elvágó vízben járhat a csalim, valahol a húzós víz és a visszaforgás határán. Igen érzem is, ahogy megkönnyebül a bot, jöhet az első emelés. A 10g-os fejű 10 centis Kopyto halacska szépen lassan ér talajt. Nem látok semmit, csak fülelek és tapintok. Olyan ez mint a telefonálás: felhívok valakit, kicsöng, várom, hogy felvegyék. Tökéletes gondolom, amikor a harmadik "kicsengetésbe" erős rántást kapok! Sajnos nem akad meg. Basszus ez már a negyedik üres kapásom itt. Jászokra gyanakszom, mert fognyomot nem találok a csalin és olyan agresszív volt a rántás, hogy ez inkább balinra vagy jászra emlékeztet. Kisebb gumit rakok fel, hátha azt könnyebben lenyeli. 10 perc telik el szó nélkül, amikor végre jön egy ugyanolyan kemény ütés... és ezt most ül!

A hal nem túl nehéz. Fárasztás közben még mindig jászra gyanakszom, ezért kicsit csodálkozom is a kiló körüli süllő csillogásán a fejlámpa fényénél. Szépen letüdőzte a kis Pulse shadet. Szokatlan az ilyen vehemens rablás a süllőtől. Reménykedve dobok újra és újra, hátha ez a nagy zabálás előjele, de sajnos nincs folytatás.

A fény egyre nő és az időm egyre fogy. Talán még 15 percem maradt. Hátha már sok nekik a fény itt a kettő-feles vízben... Lejjebb költözöm 30-40 méterrel, a mélyebb szakaszra, ahol már szinte sodrás sincs. Épp csak lassan kavarog a Duna Délnek.

Túldobok a széles örvényeken, a partra merőlegesen, elérve a sodrást, így a gumihal talán éppen a határra fog lesüllyedni. Örökkévalóságnak tűnik, amíg a csali medret ér. Várom, hogy finoman koppanjon, de helyette egy erős rántást kapok! Ráadásul a hal keményen védekezik, rázza a fejét, Basszus, de jó lenne... de nem! Csalódottan pillantom meg egy 50 közepes csuka körvonalait a szürkületben. Teljesen kiharcoltatom, így holtfáradtan érkezik a meredek kövek széléhez. Kis időnek kell eltelnie, hogy örülni tudjak neki. Nem tudom miért, de mindig csalódásnak érem meg, ha nem olyan halat fogok, amilyenre célzok.

Szegény jószág! Nem lehet könnyű élete. A nyomok arról tanúskodnak, hogy túl van egy friss kormorán támadáson is. Most is szerencséje lesz, hiszen ezúttal is élve távozhat. 50 centinek mérem... Ha 3 év múlva is összeakadnánk már én is jobban örülnék a meetingnek. Indulnom kell, nem húzhatom tovább, még jó idő míg visszaérek a városba. Amíg ilyen enyhe telünk van esélyem lesz talán máskor is egy kis hajnali pergetésre. Úgy legyen!

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »