Domolykós kalandok

írta: Luka Hepe

2016. okt. 23.domolykószólj hozzá! Tetszik 0  

Eredetileg balinozás volt a célom. Már reggel készűlődés közben éreztem a fogatlan ragadozók kemény ravágásait, de aztán az egész horgászat más irányba ment. Domolykó parádé lett belőle, ami miatt még néhány horgászatot a nagyfejűek becserkészésére szenteltem. Mondhatom, a siker nem maradt el.

Az utóbbi időben nem ragadt sok időm horgászatra, azért minden egyes alkalommal már keszűlődés közben éreztem azt az érzést, amelyet csak egy horgász érezhet, amikor hosszú idő után vízpartra lép. Elkészülni, bepakolni a kocsiba, irány a mezei útak, a vadonba, ahol nem kell napijegyet venni, ahol nincsenek beépitett stégek, faházak, kerités és a többi minden hozzávaló, amit a mai bértavakon látunk. Bevallom, én is évente kétszer, talán háromszor járok ilyen tavakra is, de ezek messze nem tudnak olyan lázba hozni mint a vadvízek.

Megérkezek, kiszálok a kocsiból és rögvest érzem a friss levegő illatát, a madarak dalát, az igazi természetet. Néhány lépés és már hallom a folyó vízet, lelépek az első kövezésre és nem az vár amire számítok. Megnőtt a folyó, kicsit tejeskávés szinű. Basszus, a rikitó szinű woblerek otthon maradtak. Hiába. Nézegetek egy percig és megpróbálom a természetes szinű balinos csalikkal, de persze nincs siker, üresbe dobálok. Próbálok egy villantóval, hátha. Egy ütésem van, majd a lábam előtt ugrik utána, de elvéti. Több jelentkező nincs. Tovább lépek a következő kövezésig és azt tapasztalom, hogy a megnőtt viz elöntött egy sóderes részt, amely általában szárazon van. Egy kisebb fa lóg be a vízbe mellete. Felteszek egy élenk szinű apró woblert (az volt velem) és úgy harmadik dobásra leveri egy kisebb domi, majd néhány perc múlva egy ujabb, kicsit nagyobb. Ok, nyugtatom a pályát, átmegyek a kövezés másik felére, pöccintem a woblert a bokor elé, néhány tekerés után erős rávágás, amely után a fék is felreccsen. Már azt hittem balin, olyan erőszakos volt, mikor a felszinre parancsoltam, akkor pillantottam meg a duci domit. Szép, gyönyörű vadvízi hal. Fotó és mehetsz vissza. Felemelő érzés, mikor látom visszaúszni.

E napon összesen 5 domolykót fogtam, majd a következő alkalommal újra ötöt, átlag méret olyan 20- 25 cm volt. A legszebb kapást a tél derekán is emlegetni fogom. Újra a bokor mellé pöccintek, abban a pillanatban egy jókora domolykó kiugrik a bokor alól, de gyanút vesz, és rögtön visszabújik alá. Taktikázok, néhány másodpercig várok és sodortatom a csalit a víz felszínén, majd tekerek egyet és bummm!, azonnal leveri. Micsoda látvány! Élvezem és fülig ér a szám.

Pár nap múlva már csak domizni indulok, de ok, azért a Sebile Spin- shad-et beteszem a táskámba, hátha kell. A vízállás visszaesett, a sóder újra szárazon van. Dobálom a kicsi woblereket, de hallgat az öreg folyó. Tanácstalan vagyok, úgy néz ki betli lesz. Talán a balinok éhesek? Rablásokat nem hallani, se látni. Mégis beakasztom a Spin- shad-et a kapocsba és második dobásra beakasztom egy víz alatti fába, elszakad a zsinór, bent maradt a Spin- shad. Ez volt az egyetlen a táskámban. Magamba lenyomok néhány indulatos szót, vagy inkább szó kombinációt, amit ide most nem írok le. Maradjunk annyiban, hogy nem voltam boldog. Elhagytam az élő folyót és megnéztem egy közeli holtágat. Néhány dobás után rácsap a woblerre egy szép csuka, de valahogy kiakad neki a horog. Úgyis visszaengedtem volna, de azért… Na mindegy. Ez most nem az én napom, jobb haza menni. Egy fröccs majd jó kedvbe hoz.
Már október van, a szüretnek vége, de a domolykók még nem hagynak békén. A Fishingtime-tól, akik egyébként (mint nálunk mondjuk) faszagyerekek, rendelek egy LilBugot és egy Hegemon Gusanot. Ahogy megérkezik persze mindjárt ki kell próbálni, hallom már hív a folyó. Már ködösek a reggelek, hidegebb a levegő, kell a melegebb ruha. Előszer a LilBug-ot próbálgatom, huzogatom, táncolok vele meg mindent amit tud a lengyel csávó, de hoppon marad. Következő kövezés, következő csali avatás. Hegemon Gusano a kapocsba, indul a játék. Fél óra és semmi, már mondom magamban: még egy dobás és megyek (a pergető legnagyobb hazugsága szóval). Dobom, tekerem és bummm!, odavág valami, ami tiszteletre méltó erővel küzd a zsinor végén. Lassan játszok vele, felemelem a vízfelszínre és csak bámulok: eddigi legnagyobb domolykóm. Nincs nálam méter, de közel van 50 cm-hez.

Csodállom a vízben, nézegetem, nem tudok betelni vele. Egy fénykép és elengedem. Ahogy elúszik büszkén, tökéletes. Bevált a Gusano, tetszik a domolykóknak, és persze nekem is. Már várom a tavaszt. :)

A képek minősége sajnos nem kíváló, de ez így van, ha mobillal nyomod.
A végére csak annyit tudok mondani, a domolykókat (is) engedjük vissza az élőhelyükre, hadd szaporodjanak és így még sokáig örömöt hozzanak a sporthorgászok számára.
Szép őszt!

Hozzászólások

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned.
Ha még nem regisztráltál, itt regisztrálhatsz.

Beléphetsz fikanickkel is, így nem tároljuk az adataidat és név nélkül kommentelhetsz.

Mindezt megspórolhatod, ha a Facebook segítségével lépsz be:
Belépés facebook-kal
 


hirdetés

Friss fórumtémák:

Hirdessen nálunk
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »

hirdetés