A Bükk-vidék szívében
2016. okt. 29.szólj hozzá!
Tetszik
124
Miskolctól nem messze található egy gyönyörű , hidegebb vizű tó , amelyről a horgászok ódákat zengenek. Én is miskolci fiú lennék, sokat hallottam a Hámori-tóról, és a legendáiról, mégis csak 17éves koromban jutottam ki a bükk rengeteg által körbezárt vízre.
A tó a pisztrángjairól híres, de engem mégis a kapitális domolykók fogtak meg, akik a tükörvíz tetején cirkálnak és olykor egy-egy szöszt, bogarat elegánsan leszívnak. A tó körül sétálva számtalan, ilyen lomhának tűnő óriást láttam , de a kevés hely és a meredek, akadós part miatt , csak kevésre tudtam rádobni.
Majd a tó közepe táján egy sík , szürke kavicsos terepre bukkantam . A domik 20 méterre a parttól vígan sütkéreztek az őszi napsütésben.Sietve, talán picit kapkodva felraktam egy körforgót . Bedoptam.Elhúztam az orruk előtt , a kezem már remegett , csak a bevágás pillanatára vártam, a szívem hatalmasakat dobbantott , majd SEMMI. Nem érdekelte őket sem a kicsi villantó, sem a másik 20 csali amit akkor kipróbáltam.
Lassan, csalódottan a tó végéhez értem , rávágás nélkül. A tóba a hátsó végénél folyik bele a Garadna . A torkolatnál egy sekély, iszapos csatorna jött létre, ahová a domik előszeretettel mennek be pihenni, táplálkozni. De a "hagyományosnak" mondható csalikkal a nagy halbőség ellenére itt sem sikerült kapást elérni. A dobozom alján találtam egy ócska , gumi tücsőkutánzatot . Egy kisebb horgot fűztem bele , majd direktbe a nanora kötöttem. Egy odvas fa mögött megbújva dobtam az apró plasztikot a csendes csatornába, pont egy szebb domolykó orra elé. A hal lassan emelkedni kezdett , majd leszívta a fekete tücskömet. Egy határozott mozdulattal bevágtam, és a harc máris kezdetét vette. A lomhának tűnő vaskos domi iszonyatos erővel tépte le az orsóm dobjáról a zsinort . A szűk kis csatorna csak úgy felrobbant. Néhány perc fárasztás után, már a kezeim közt volt a hal. Horogszabadítás, gyors fotó, és már mehetett is vissza.
A csatornát pihentettem egy bő negyed óráig, amíg a halak visszaálltak a barna mederbe. Újra dobtam, a bogarász újra feljött érte , majd kezdődhetett ismét a harc... . Ezt egészen szürkületig csináltuk, majd haza indultam. Jó móka volt,igazi élménypeca , de sajnos csak a kisebbnek mondható példányok álltak ki, a nagyobbak bent ólálkodtak. Hazamentem , majd kigondoltam a holnapi technikám. Másnap korán indultam , egy könnyű legyező bottal.
Hajnalban , már távolról láttam, hogy a sima , "gőzölgő" vizet tolóhullámok törik meg . Közelebb mentem , majd néhány öreg , iszapszemű , testes domolykó hancúrozott a sekélyesben, pont amilyeneket kerestem.
Egy gyengébb legyezőbotot , és egy gázlócsizmát hoztam magammal . Gyorsan belebújtam a gázlóba , majd egy kis #14 es polibogarat kötöttem fel a 14es fc előkére. Óvatosan bementem a vízbe,ez nem volt könnyű mutatvány az iszapban, de ügyeltem arra ,hogy ne riadjanak meg a halak. Egy nagy nádtömb mögé bújtam el, majd suhintottam néhányat , majd a polifoamot , pont a halak közé vetettem.. Egy nagy mocsárhátú startolt rá kis légyre. Elkapta , bevágtam, az órsó csak úgy sikított. Nem tudtam megállítani, csak úgy ment mint egy gőzkozdony. Már a backinget húzta, mikor hirtelen a zsinor belazult. A hal elment , kiakadt a szájából, valószìnűleg túl kicsi volt a horog.
Feltettem egy nagyobb #10esbug-ot , majd újra dobtam. Valami ismét feljött érte . Bevágtam! A nagyobb horog jobban akadt , egy kiadós fárasztás után a szilikonszákomba tereltem a halat. Fotózás után , visszaengedtem a duci hínárhuszárt. Fogtam még egy párat, a nyakig érő iszapban, remek délelőtt volt, de mennem kellet családi ebédre, úgyhogy elbúcsúztam a domiktól.
A Hámori-tó halálománya lenyűgoző, aki Miskolcon jár , az mindenképpen nézzen el ide !
Hozzászólások
7 éve
7 éve
7 éve
7 éve
7 éve
7 éve